Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

1.fejezet

~A MŰSOR SAJNOS KITALÁLT TÖRTÉNET~

Egy esős őszi reggelre kellt fel a világ. Az ablakomon a Forma 1-es versenyzőket meghazutolóan szágukdottak le a vízcseppek. A konvektor hangosan kattogok lábaim előtt. A meleg kávém kortyolgattam mikor egy ismerős autó fordult be a kanyarba és állt le a parkolóba. Barnabás..
Háromszor szokott dudálni, de mivel egy kicsit korán van ezért most csak megcsörgette a telefonomat háromszor. Harmadjára vettem fel neki

-Gaál Pétert várja a taxija a parkolóban-mondta a reggeli hangján a telefonba.
-Megyek már is! - nyomtam ki a hívást

Megittam az utolsó korty kávém és öltözni kezdtem. Felvettem a kedvenc cipőmet, bár ez lehet nem volt jó ötlet ilyen időben. Na mindegy. Leakasztom a kabátom a fogasról és a hátamra veszem. Majd a táskámat veszem el a konyha székről és teszem a hátamra.. Próbálok halk lenni és nem zörögni, de a két cintányér a táskában nem így akarta. Hangosan csattantak az üres lépcsőházban.

-Na végre itt vagy! Azt hittem már fel kell mennem hozzád!
-Nyugi itt vagyok. Csak nem akartam rohanni két cintányérral a táskámba-veszem le és dobom az ülésre és úgy is hallatszik a csilingelő hangszer.
-Csak szállj már be, mert késünk! Megint...

Aztán elhajtottunk a tömbházunk elől. A rádióban egy általam kiválasztott album tombolt. Egészen elbambultam a távolba lévő magas fák lombjain lecsöpöggű vízcseppeket néztem, amik aztán egy nagy pocsojába gyűlnek össze a fa alatt. Mikor kicsi voltam rengeteget ugráltam a pocsojákba a szüleimmel. A végén annyira saras voltam, mint egy kis malac. Azok voltak a kedvenc éveim, nem volt gimi, nem volt egyetem, nem voltak elvárások.
Csak a kicsi én és a világ.

A gondolataim közül Barnabás keze zöklentett ki. Ahogy oda rakta a combomra olyan volt, mintha egy áramütésben lett volna részem. Szeme még mindig az utat fürkészte, de keze nyugtató köröket rajzolt le a combomon. Elég régóta ismertük már egymást ez már megvolt szokva.

-Minden oké? - kérdi Barni
-ömm... Aha... Teljes.. Mértékben - dadogtam. Teljesen piros voltam. Ezt szerintem ő is észre vette, mert keze az arcomat keretezte be.
-Biztos? Tudod, hogy mindent elmondhatsz nekem....
-Igen minden okés - mosolyogtam.

Aztán beértünk a terembe. Szokásos próbánk volt. Alig zenéltünk csak elhülyéskedtük az EGÉSZET. Soha nem voltunk egy "rendes" zenekar. Akik leültek és egyből zene és szórakozás. Elsőnek eltudtunk játszani egy számot. Aztán jött Giorgio és Bálint mese főcímdal csokra és nosztalgiázása. Aztán valaki éhes lesz és kaját rendelünk.
Szokásos pizza vagy hamburger szokott lenni. Persze van akinek vegán van akinek nem.

Egy jó három órával később pedig valaki kitalálja, hogy menjünk el inni szóval elmentünk.
Elég sötét van már odakint. Ezért megyünk együtt a Barnabás autójában.

Automatikusan én ülök előre a többiek hátra. Bombinak nem jutott hely, ezért a csomagtartóban húzta meg magát. Eleget ittak már a többiek ezért mindenről beszéltek. Nem nagyon figyeltek előre és Barni megint megtette azt amit az odavezető úton. Kezét combomra tette és símogatta is. Ismét bizseregni kezdett a testem érintésétől. Giorgio nézett csak egyszer előre. De akkor is csak magába vigyorgott.

Már egy ideje ott voltunk amikor eleztek szállingózni az emberek. Többek között pár bandatag is. Giorgio lépett le először, aztán Ati és Bombi, majd végül Bálint is lelépett.
Csak Barni és én maradtam ott.

Sokan felismertek és a szokásos Peti és én dalról kérdeztek. Olyan dolgokat amiket én is nagyon tudni akarok. Miért írta a dalt?
Vajon mit akar jelenteni?
Szándékai?

-Ha most nem zavar titeket haza megyünk - mondta Barni egy kicsit kényelmetlenül. - Ugye Peti?

-Igen! Sziasztok! - köszöntem el a hatalmas fanclubtól, akik amúgy egy lány csapat volt.

Miután elhagytuk a helyet beszáltunk a kocsiba. Már eléggé sötét volt és hideg. Leheletem meglátszott a sötét utcán. Barni kinyitotta az autóját és beszáltunk. Már kapcsoltam volna be a rádiót, de megállította a kezem.

-Figyelj most beszélni akarok veled - fürkészi tekintetem
-jó? Mond mi nyomja a lelked?
-A furcsa kapcsolatunk.. - mondta nyersen.- Mármint nem... Bocs nem ezt akartam mondani - habogott össze vissza
-oooké? Na mindegy
-ez Giorgio szövege! - mondja nevetve. Gödröcskéi előugranak szája sarkából. Azok az ajkak.
Pirosak, mert megcsapta őket a hideg. Vajon az érintésük is hideg? Vagy kellemes. És milyen lehet az íze? Édes?

-Peti? Háló? GAÁL PÉTER? - integet szemem előtt a száj tulajdonosa

Valami úrrá lett rajtam. Nem tudom megmondani mi ez az érzés...de nem az alkoholtól van.. Sosem iszok annyira sokat. Közeledni kezdtem a fent említett ajkakhoz. Nem lepődött meg Barni, várta mi lesz a sorsa. Arcára tettem egyik kezem. Kirázta a hideg és megszeppent egy kicsit. Arca kipirosodott,  szeme csillogott. Akkor belement ő is a játékomba. Átragta kezét az anyós ülésen pihenő lábamra. Majd megcsókoltam. Ajkai hidegek voltak és édesek. Kezével köröket írt le a lábamra. Csak mi voltunk. Nem érdekelt más véleménye. Megtettem amit titkon mindig is akartam. Belemosolygott a csókunkba ami kezdett elvadulni. Már a nyelveink tangóztak miután megszakítottam a csókot.
Csak néztem őt. Csak ő volt és én