Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

12.fejezet

~Peti szemszöge ~

-Remélem van valami jó válaszod arra a dologra - mondtam keresztbe tett kézzel

-Csak megtörtént... - vakarta meg a tarkóját Giorgio

-De ilyen nincs, hogy csak megtörtént - háborodtam fel

-De van! És ha most nem zavarna bennék a zenekarunkhoz - ment vissza a próbaterembe

Nem tudom megérteni a logikáját. Most szakított vele a barátnője és egyből megy más valakihez? Nem is idegesítem magam rajta.

Majd én is csatlakoztam a már próbáló bandánkhoz. Egy egészen produktív napot tudatunk magunk mögött. Most sokkal több számot tudtunk eljátszani. Mindenki apait anyait belerakott. Viszont így is három órás próba  volt. Valaki mindig hibázott közülünk ezért húztuk el ennyi ideig.

A három óra elteltével ott hagytuk a termet. Ügyelve rá, hogy most senkit ne zárjunk be vagy hadjuk itt. Nem akarunk megint kellemetlenséget okozni. Bár szerintem ez nekik nem volt kellemetlen. Nem nagyon hatotta meg őket a dolog. Még azt is eltudom képzelni, hogy élvezték azt a fél óra bezártságot.

Itthon vagyok már egy ideje és várok Rheára hiszen vele is beszélgetni szeretnék majd. Ő, hogy mondja el ezt az egészet. Gondolom teljesen máshogy, mint az olasz barátunk. Teát teszek fel főzni és kicsit rendet rakok. Nem mondom, hogy hatalmas rendetlenség van. Csak azért mégis egy kis rend nem árt.

               16:46
Most engedtem fel vendégemet. Teát kitöltöttem neki és kezdődhet a beszélgetés. Nem akarok egyből rárontani, hogy MIÉRT CSÓKOLÓZTÁL GIORGIO BARÁTUNKKAL?

-Minek köszönhetem a meghívást? - kérdezte egy kis idő elteltével

-Giorgioról lenne szó. Tegnap elmondta nekem, hogy megcsókolt

-Igen ez így volt - mondta teljesen pirosan

-Akarsz róla beszélni vagy inkább jeggeljük a témát?

-Nem tudok róla sok mindent mondani. Megtörtént és szerintem mindketten akartuk.. - türt el egy hajszálak füle mögé

-Rendben van - símogattam meg a vállát - örülök, hogy elmondtad nekem

Utána már csak beszélgetünk az élet nagy dolgairól. A közelgő koncertekről vagy a zsibongókról. Milyen furcsa neki, hogy egyszer ő is zsibongó volt. Most meg velünk zenél. Mesélte, hogy akusztikus gitáron is játszik, de mivel nálunk ő lett volna a harmadik gitáros ezért inkább marad az ukulele és az éneklés világában.

Egy jó egy óra múlva ment el. Sokat beszélgettünk és nevettünk persze. Ma tényleg itthon maradok és nem megyek sehova. Gyakorolni fogok a hangszereimen és végre kitálalok majd anyának is a dolgokról. Azóta ignorálom.
Ez egy hosszú beszélgetés lesz.

~Giorgio szemszöge ~

Jelenleg szerény hajlékomban tartózkodom. Gitározgatok és kávézgatok. Régen gyakoroltam teljesen egyedül, mivel folyton a bandával voltam. Petivel egy kicsit ha lehet mondani "összevesztünk". Nem voltam túl csevegős hangulatomban. Nem akkor akartam kiönteni neki a lelkem.

Tabulatúrák után kutatok a szobámba. Mindegyik össze-vissza van. Ez a szétszórtságomnak is köszönhető. Minden tárolót átnézek, minden zeg-zugot. Kezem ügyébe akadt apa egyik régi bakelit lemeze. Koós János: kis lány a zongoránál. Mivel nem régen én is beszereztem egy bakelit lejátszót, ezért beraktam ezt a lemezt.

Elsőnek sisteregve indult el a muzsika. Mindig is szerettem Koós Jánost. Gondolom, ezért hoztam el a szüleimtől. Elindul és egyből képek villanak be. Mi lenne, ha ő zongorázna? Vajon tud játszani? Mert akkor szívesen megnézném. Annyi szent, hogy teljesen fehér, mint egy orgona. Dúdolászok . Teljesen beleélem magam a dalba.

Végéhez közeledik a szám. Lassan leveszem a lejátszóról. Most mit csinálhat? Itt van a szomszédba nem bánna, ha meghívnám szerintem..

-Haló? - szólal fel a vonal másik oldalán

-Szia! Most hol vagy? Van kedved bakelit számot hallgatni velem? - teszem föl egymás után a kérdéseket

-Persze! Csak egy kicsit később, mert most jövök haza Petitől!

-Akkor várlak! - bontottam meg a vonalat

Több bakelit lemez keresésére indulok. Egy dobozba raktam be mindet. Van itt Beatles, Korda György, Omega, Kovács Kati, Koós János. Mindet kiteszem az asztalra és elkezdtem törölgetni. Szép emlékek jönnek elő, ahogy az öcsémmel táncoltunk a zenékre. Régi szép idők... Mosolygok magamba

Kopogásra leszek figyelmes. Egyből, mint akit golyóból lőttek ki szaladok az ajtóhoz. Kinyitom és beengedem a vendégem. Lerugja cipőjét és megvárja, hogy mutassam az utat. Elindulunk az én kis próbaterememhez, ahonnan kihalatszik egy Abba zene, még hozzá a Dancing Queen..

-Anyáék mindig ezt énekelték nekem! - lepődött meg és kezdte egyből dúdolni a muzsikát.

Elé álltam és felkértem egy táncra. Pukedlizve elfogadta a tánc meghívásom. Teljesen beleélve magát a zenébe táncolt és énekelt. Én persze az egészet végig röhögtem. Lejár a Dancing Queen és jön a Fernando. Erre már lassabban táncol és már nem is énekel. Szöveget tanulmányozza.

Az összes Abba lemezem meghallgatása után berakom a kislány a zongoránált. Hátha leesik neki, miért is ezt a számot raktam be. Csillogó szemmekkel néz rám. De megrázza  a fejét, hogy ő erre nem táncol csak néz és hallgat. Persze nem engedem, hogy ülve maradjon és csak magamhoz hívom egy táncra. Nevetve dönti fejét a vállamra.

-Mit mondott Peti? - kérdezem miután csak élvezzük a zenét

-Rólad kérdezett. Hogy igaz e amit mondott. Persze igazat mondtam.. Remélem nem baj

-Dehogy baj! Ez volt a legjobb döntés! - simítom meg az arcát amit elpirolva díjaz.

Majd megcsókoltam. Megint. Ajkai édesek voltak, és puhák. Kezével hajamba tűrt. Én csak egyre közelebb húztam magamhoz. E közben Michelle című szám ment a háttérben. Belemosolygott a csókunkba ami kezdett elvadulni. Már a nyelveink tangóztak miután megszakítottam a csókot. Csak, hogy a szemébe nézzek. Zöld szemei csillogotak. Arca ki volt pirosodva. Nem tudott megszólani. Arcából egy kósza tincset tűrt el. Én meg csak néztem minden apró mozdulatát..

-Van kedved énekelni?

-Mi? De hát nincs semmi hangszerem itt.

-Nem baj majd játszol ezen! - nyújtok neki oda egy akusztikus gitárt

Elsőnek bizonytalanul veszi el a hangszert. Aztán elkezd a húrok közé aprítani.

-Gyerek se volt még a bűnök előtt
Akkor kezdte dúdolni őt
Csak rügyek nőttek a tagok helyén
Azt se tudta ki az az én
De szólt, hogy
Örökre enyém de mindig várom
Nem valóság bár nem is álom ahogy ÁTÖLEL. - énekli.

Nézem ahogy játszik. Ujjai gyorsan váltják az akkordokat. Néha felzizzen a hangszer, ha túl fent fogja meg. Akkor egy kicsit megilyed, de nem esik ki a ritmusból. Szemében könny szökik, viszont nem engedi, hogy kifolyon. Végez a dallal és rám néz, hogy mi a véleményem. Tapsolni kezdek. Halkan felkuncog.

Aztán megmutattam neki azokat a lemezeket amiket nem tudtunk meghallgatni. Igazi klasszikus zenék maradtak ki. Több Omega és Beatles is kimaradt. Sztorizgatni kezd, hogy a nagyszüleivel mennyi ilyet hallgatod, sőt a nagyszülei bakelit lejátszójával halgattja otthon a lemezeit.

De sajnos menni e kell. Egy búcsú csókot adok neki. Meglepődve csókol vissza. Aztán megölel és elmegy.

Utána már semmi érdemleges dolgot nem csináltam. Folytattam a nosztalgiázást és a kottáim keresését. Majd olyan nyolc óra magaságában lezuhanyoztam és megvacsoráztam. Utolsó mozdulataiba beletartozott az, hogy felmenjek az internetre. Semmi különös.. Azzal a lendülettel teszem fel töltöre a készüléket és hajtom álomra a fejem...