Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

23.Fejezet

~Giorgio szemszöge ~

Kisbolt. Egy hely ahova nem szerencsés másnaposan betérni. A boltosok ismerik a szüleim szóval bármikor köphetnek, hogy édes drága kisfiúk vajon mibe keveredett az éjjel. Ezért van rajtam napszemüveg. Bár a cuki nénik a hangomról is leveszik, hogy mi a szitu..
Nem emlékszem sok mindenre. Miután Rhea leszállt a buszról sokáig néztem távolodó alakját. Nagyon elrontottam mindent. Mi a faszért kellett engednem Sarlottenak? Miért? De nem is az, hogy ellököm magamtól.. Neem Giorgio nem csinál olyat, folytatom a csókot hát persze! Közben meg a hátam mögött töröm össze a barátnőm szívét. Egyáltalán a barátnőm még?

Ezeket a kérdéseket pörgettem végig még józan agyamba. Elakartam felejteni az egészet. Attila vezetett minket egy rohadt menő kocsmába. Amit elém raktak megittam. Nem számított, hogy mi volt benne. Csak kiakartam kapcsolni az agyam és megfeletkezni a létemről. Fél óránként kimentem cigizni majd ittam még kettő kört. Hiába kiabáltak a szerveim, hogy GIORGIO MI EZT NEM BÍRJUK!! Én ugyanolyan lendülettel öntöttem le a garatom. Peti  vette ki az utolsó feleseket a kezemből.

-Giorgio... Gyere menjünk haza! - mondta lágy hangon. Sokkal jobban volt, mint én. Nem ivott annyit. Mindig is jó kapcsolatot ápolt a mértékkel. Lerakta a poharam, intett majd haza vitt. Ezért is jó, hogy szomszédok vagyunk. Utána képszakadás. Az ágyamba ébredtem egyedül. Furcsa volt, hogy vörös hajú barátnőm nem durmol mellettem.

Most pedig a kis boltban vagyok a sorok között. Nem kellett nagy bevásárlást tartanom. Csak elakartam szakadni az otthonomtól ahol minden rá emlékeztetett. Ezért csak bojongtam a boltban. Teljesen felesleges dolgokat dobálok a kosaramba. Semmi szükségem a benne lévő dolgokra. Jó azért zsebkendőre van. Elhaladok a hűtött innivalók előtt is. Lejjebb csúsztatom napszemüvegem és valami frissítőt keresek. Kicsit közelebb hajolok a hütőhöz, mint kellene. Szinte eggyé válok az innivalókkal.

-Khm... Kedves Fekete Giorgio úr. Oda engedne az italokhoz? - kérdezi valaki..

-Jaj persze! Bocsánat - ekkor nézek fel és látom meg a kérdezőt - Rhea...

-Hogy-hogy emiatt gyorsabban kérsz bocsánatot? Na mindegy majd beszélünk.. - veszi ki a harmadik polcon lévő Fantát.

-VÁRJ! Beszéljük meg légyszíves.. Nem tudom elhívlak enni vagy csak hozzám de beszéljük meg! - nyúlok keze után és szembe fordítom magammal.

-Giorgio engedj el... Ne itt rendez jelenetet. - néz rám szúrós tekintettel. - majd megbeszéltünk,, de nem itt és most.

Csak bólintok és egy hasonló italt veszek le a polcról. Intek neki és ott hagyom. Legalább kaptam egy esélyt basszus... Oda álok a pulthoz ahol nincs senki még. Kiveszem a táskámból a pénztárcámat és csak várok a kedves nénire. Indokolatlanul nézek hátra. Ugyanott áll. Még mindig az üdítőket nézegeti és pakolja be a kosarába. Nem egyedül fogja azokat meginni.  Egyáltalán belefér majd a vállán pihenő vászontáskájába? Lerakja a lába elé a kosarat és egyszerre kettő üdítőt elemez. Eltűri kósza tincseit arcából. Haja hiába van egy nagyon szoros konytba, a baba hajszálak kilógnak. Ruháját nézve ő is rottyon van. Nem olyan kihívóan öltözött fel. Egy kockás szoknya van rajta és a vállát jól takaró laza blúz. Baba rózsaszín Vans cipője  világított  a fehér padlón.

-Ennyi lesz kedveském? - néz rám szemüvege mögül a néni. Ez hogy termet ide? Rhea is odanézett de én gyorsan elkaptam a tekintetem.

-Öhm.. Igen köszönöm.

-Giorgio drágám hosszú volt az éjszaka? Vagy valami más nyomja kicsi lelked?

-Semmi baj csak elkalandoztak a gondolataim - nyitom ki a bukszám és adom oda a kért összeget. Rhea ekkor már mellettem áll és vár a sorára. Ott hagyam? Ne hagyam? Ezen töprengek miközben pakolok táskámba. Majd mellém áll és rám vezeti zöld íriszeit

-Akkor megyünk? - felvillanyozott a kérdéssel

-Aha, persze. - nyitom ki neki az ajtót és engedem előre - de hova is megyünk?

-Próbára mondjuk? Vagy ezt is elfeljtetted? - vonja fel szemöldökét.

-MI? Nem... Mehetünk.

Csendben telik az út. Kínos csend van. Rhea nem néz rám a cipője orra érdekesebbnek tűnik. Én próbálom elkapni fáradt tekintetét, de semmi. Mintha ott se lennék. Nem akarok vitázni ezért csak megyek mellette. Magammal kell először megbeszélem a dolgokat nem vele. El kell döntetem megérte-e a tilos dolgot csinálni. A válaszom bizonytalan. Nem tudom. Zakatolnak gondolataim, mint Thomas a gőzmozdony. Teljesen megfeletkezem az időről és már a teremnél vagyunk. Rhea megy be elsőnek. A többiek meglepetten pislognak ránk. Tudják azt amit Rhea nem. Hogy milyen is volt a tegnap estém.

-Giorgio, drágám ide nem kell szemüveg - röhög ki Bálint. Feloldotta egy kicsit a hangulatot.

-Akkor ne csak álldogáljunk. Próba van barátaim! - tapsol Barni

Beállok a helyemre és nyaksmbs veszem a gitárom. Ott hangolom be. A többiek önfeledten beszélgetnek. Mintha nem történt volna semmi tegnap. Én nem szólok bele a sztorikba csak egyetértően bólogatok.

                               ****

Eltelik a próba. Éppen pakolunk mikor Péter barátom jön oda hozzám.
Kezét vállamra teszi. Majd szemkontaktust létesít velem

-Sikerült?-kérdezi

-Nem... Hiába tettem azt amit mondtál. Azért nem egy egyszerű dolgot csináltam tegnap. Peti teljesen tanácstalan vagyok. - ráncolom össze szemöldököm és próbálom fájdalmam kimutatni.

-Emberek! Ide tudnátok figyelni rám? - kiabál Rhea a terem közepéről.

Meglepetten megyünk oda hozzá. Ujjait tördeli és remeg a lába. Mi olyan fontos? - gondolom magamba.

-Arra a döntésre jutottam, hogy kilépek a bandából...