Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

13.fejezet

A VIDÉKI TURNÉ
______________________________

Egy újabb napra ébredt fel a Carson Coma zenekar. Ma is egy koncertre hivatalosak. Ma indul el a vidéki turnéuk. Persze nagyon várják, hiszen beakarják pótolni azt a rengeteg időt amit a korona vírus elvett tőlük. Mivel az online koncertek nem teljesen ugyanolyanok.

Nézzünk be Peti lakásába. Éppen ébredezik, majd lerúgta a takaróját és kipattant az ágyból. Őrölt kávét rak fel főzni és közben próbál észhez térni. A nap ma is szabadságot vett ki és inkább felhők borították be az eget. Esőre nem lehetett számítani, nem is lett volna baj hiszen fedett koncert lesz ma.

Majd az elkészült kávéjával együtt ült ki a teraszára. Kortyolgatta a forró kávét és az internetet böngészte. Semmi érdekes nem történt. A zsibongók tették ki történetükbe, hogy mennyire várják a koncertet. Majd bement a szobájába ismét és egy nagyobb bőrönbe rakta bele személyes holmijait. Többször fordult a fürdőben és a szobájában is.

Felöltözött és elkészült. Kisebb cuccait egy vászontáskába rakta és elindult a teremhez. Maga után húzva bőrömdjét. Zsebében csörgött a lakáskulcsa. Kezdett a lakás is ébredezni, egyre több család ment a saját dolgára. Fellángolt az élet Pesten.

Ahogy odaért a teremhez senki nem volt ott még. Egyedül ment be és ült le a hangszereihez játszani.

Ekkor Giorgio még csak az ágyból se kelt ki. A plafont bámulta és elmélkedett az élet nagy dolgain. A közte és Rhea között történő dolgokon. Most mi van velük? Mikor tudja meg a többi tag? Majd az órájára pillantott és egy hangos "f*szom" felkiáltással kezdett készülődni. Az ágyát sem vetette be és kávét sem ivott. Nem akarta ilyenekkel húzni az időt. Felráncigálta magára kockás nadrágját és fekete "csak a pletyi" pólóját. Elkezdte behajigálni cuccait egy bőrönbe, ami a kezébe akadt a szekrényből azt rakta bele. Lehet nem is páros zoknikat rakott el. Na mindegy gondolta magában. Felkapta a farmer kabátját és a cuccai társaságában indult el a megbeszélt helyszínre. Kilépett a lépcsőház ajtaján és egy utána futó lányt látott meg a háta mögött.

-Ugye nem késünk sokat? - kérdezte a kifulladt lány. Maga után húzta ő is utazó táskáját, hátán pedig Kanken hátizsákja pihent.

-Ha most nem beszélünk hanem futunk akkor nem - nevetett fel Giorgio és kezdett el rohanni a próbateremhez nem törődve azzal, hogy tönkre mehet a bőröndje.

Eközben Barnabás odaért a teremhez és Péterrel beszéltek az aznapi koncertről. Kellett a bátorítás az ütőhangszeresnek hiszen nem volt nagyon biztos magában. Barátja pedig adta neki az önbizalmat.

~Peti szemszöge ~

-Ne félj jó leszel! Mint mindig - adott egy csókot az arcomra Barni

-Remélem...-suttogtam elpirulva.

Egy csókot adtam neki. Teljesen megszűnt minden körülöttünk. Kezével arcomat símogatta én pedig szorítottam magamhoz. Már a nyelveink tangóztak mikor a másik gerle pár futott be a terembe. Persze egyből elszakadtunk egymástól és csak néztük a megérkező két emberünket..

-HUU azt hittem teljesen elkéstünk.. - lihegte Giorgio

-nem késtetek még csak mi vagyunk itt... - mutatott kettőnkre Barni.

Giorgio bement a konyhába és kávét kezdett el lefőzni. Elmondása szerint nem ivott, mivel azt hitte késésbe van.
Rhea addig elkezdte behangolni kis hangszerét és átnézni kottáit. Gyűrűi most kivételesen nem díszítették ujjait. Pedig mindig rajta vannak ha játszunk. Barnabás is leült a dobjai mögé és kottáit tanulmányozta. Én addig a kisebb shakkereimet tettem el.