Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

26.fejezet

Meg van az az érzés amikor úgy szaladsz a plázában egy általad kiválasztott ruháért, hogy meg sem állsz? Hogy úgy érzed, hogyha nem lesz meg az a ruhadarab nincs értelme semminek? Meg van? Na adj hozzá még százszor gyorsabb futást és kettő fiatalt. Ezek vagyunk mi Barnival. Fejünket veszve szaladunk az állomásra. Nem is nézek hátra csak előre. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi csak mentem. Mentem amíg a lábam bírta. Egyszerűbb lett volna csak simán buszra szállni vagy biciklivel érkezni. De mikor meghalotta a vonal túl oldaláról Rhea helyzetét csak kinyomtam a vonalat és futottam. Giorgio hangja semleges volt. Nem lehetett hallani semmi érzelmet belőle. Míg az én hangom csöpögött a szomorúságtól. Úgy veszem be a kanyarokat, mint egy versenyautó. Közbe folyton hívogatom a többieket is. Senki. Szinte süket a telefon vagy csak a többiek. Nem tudom. Az agyam kikapcsolt és vészhelyzet módra kapcsolt.

Egy határozott fordulás és oda értem az állomásra. Barni egy kicsit lemaradva baktatott utánam. Kiabálni kezdtem a neveket. Rhea és Giorgio! Csak ezeket ismételtem. Ha nem százszor egyszer sem kiabáltam el magam.

-PETI! ITT VAGYUNK! - jön végre válasz

-Giorgio? Hol?

-A vonatoknál! SIESS!

Egy kis pihenő után megint futottam. Barni épphogy mellém ért én már rohantam tovább. Egy fáradt sóhaj volt a válasza. Ennyit elcsíptem és mentem is tovább. A szálingózó emberek suhantak el mellettem. Furán néztek utánam és kiabálnak. Vagy inkább szidnak?

Mikor megláttam Rheát és Giorgio csak megálltam. Néztem a két fiatalt és nem tudtam megszólalni. Közelebb mentem és akkor igazolódott bennem mi is történik. Rhea a síneken áll még Giorgio magyaráz neki. Ugye nem? Könnyek gyűlnek a szememben. Számat kezemmel fogtam be. Barni is mellém ért. Hasonlóan reagálta le a helyzetet mint én. Kezét vállamra tette és nyugtató köröket rajzolt kockás pólómra.

-Rhea... Gyere ide.... Kérlek - nyújta kezét Giorgio a lány felé.

Végignézte az olaszt és legyintett a keze felé. Lenézett a sínre. Majd fel. Korom sötét volt. Csak Giorgio zseblámpája miatt tudtam beazonosítani őket. Közelebb akartam menni. De olyan volt, mintha oda szögeltek  volna a talajhoz. Barni megfogta a kezem és odahúzott. Rhea meglepődötten pislogott rám. Giorgio nem merte levenni a szemét Rheáról.

-Rhea. Kérlek gyere el onnan! Senki nem akar téged ott látni! Csak gyere le onnan és minden rendbe lesz oké? Enged el ami történt. Mindent megoldunk együtt! Szeretünk téged. Gyere - nyújtom felé a kezem. Reméltem elfogadja a segítségem. Nem akarta elfogadni. Csak nézte a kezem.

-Ezt csak te hiszed. Azt hiszed könnyen hagyhatom magam mögött a gondjaimat. De nem ez van Peti! Ha elolvastad a naplót tudhatod mi bajom volt.

-Nem tudtam végig olvasni érted? Fájt olvasni! Rhea kérlek gyere velünk haza...

-látod csak ti vagytok itt. Vagyis csak titeket érdeklek. Elmondanám, hogy mindenkinél ott voltam! Attilánál, Zsombornál, Bálintnál mindenkinél. Csak te vetted a fáradságot beengedni! - zokogja.

Ekkor egy autó közeledik. Vakító fénye van. Nem tudtam ki lehet az. Dudált is. Ez a duda ismerős volt. De hiába csengett ismerősen. Lehet a sokk miatt nem volt képes az agyam működni. Az autó leállt és kikapcsolta a fényeit. Ismét csak Giorgio zseblámpája pislogott. Az ajtók kinyiltak és Bálint szállt ki belőle Annával.

-Rhea! Most azonnal gyere le! Ne hidd azt, hogy senkinek sem számítasz. Itt vagyok én is és Bálint is. Fontos vagy nekem és nem akarom, hogy ezt tedd! - mondja Anna remegő hangon. Rhea mintha süket lett volna. Nem vetett szemet az újonnan érkezőkre. Üveges szemmel nézett előre. Csend lett. Nem tudtunk megszólalni. Giorgio órája csipogott, az törte meg a csendet. Nem értettem az ébresztőt.

-Szerettelek titeket! A napló hátulján vannak a kívánságaim... - nyögte ki Rhea.

Arcát erős fény világította meg. Jött a vonat. Felkiáltottunk. Kiszakadtam Barni karjai közül és a lányhoz szaladtam. Késő volt.... Csak néztem kisimult arcát. Koszos volt. Giorgio gondolkodás nélkül kezdte el újra éleszteni. Nyomta a lány mellkasát. Próbálkozott az lány visszahozásával. Sikertelenül. Rhea meghalt... Barni hívta ki a mentőket. Utána sötétség van. Utolsó emlékem egy gyorsan elszáguldó mentőautó és egy helyszínre siető Rhea családja. Köszönöm hogy az életem része voltál. Anna összeroppant. Ne  tudott beszédet mondnai az eset után. Magát hibáztatja. Akárcsak én. Ki tudja hogyan lesz ezután... Valami véget ért. Valami fáj....

                             The end

Sziasztok! Itt a vége. Le kell szögeznem, hogy a könyvben nem én vagyok. Csak a nevünk stimmel. Bocsánat, ha valakit megsirattam. Nyomorult végek, nyomorult kezdetek. Letargikus vége lett, de egy új könyv van készülőben ami remélem ennyire fog tetszeni mint ez.
Egyből szólni fogok róla. Illetve készült rólam is egy fanfiction.  Kulisszák mögött címmel. Puszilok mindenkit! <33