Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

6.fejezet

~Péter szemszöge ~

Mint sejtettem tele volt a net a csókkal ami a színpadon csattant el. Most mindenhol ez van. Hiába próbáltam kizárni azokat a posztokat, de nem sikerült. Telefonom folytonosan pittyeg, hogy megjelöltek egy insta sztoriba. Anya is folyton hívott, igaz nekik még nem coming outoltam, de nem akartam pont most megtenni.
Telefonomat inkább beraktam az éjjeli szekrényen legelső fiókjába. Ma megyek a postára és a próba terembe.

Nem akarok nagyon sokat időzni az utcán. Őszintén szólva félek. Egy homophfób országban nem nagyon előnyös, ha két fiúról egy nyálgép fotó kerül ki a netre. Félúton voltam a posta felé. Fülemben egy Abba lemez tombolt és halkan dúdolásztam magamba. Nem nagyon néztem fel felé csak a cipőm orrát vizslattam.

-Hé? Nem látsz? - vonta fel a szemöldökét egy srác akinek neki mentem. - Te nem az a kis meleg srác vagy?

-Nem tudom miről beszélsz sajnálom..

-Dee te vagy az... Figyelj és ágyba mentetek már? Vagy csak puszilkóztok?

-Kérlek menj az utamból - próbáltam ki kerülni

-Miért? Nem tán a fiúdhoz sietsz? - lökött rajtam egyet

-HÉ! TE! - kiabál mögülem egy hang - ÁLLJ LE.. HADJ BÉKÉN PETIT!

-OOo úgy látom megjött a fél mentő sereg.. Gratulálok a palidhoz pajtás..

-Jól vagy? - kérdezte a lány miután elment a magas srác

-Igen köszönöm... De te ki vagy?

-oo bocsi nem mutatkoztam be.. Rhea vagyok az a lány aki az első sorban sírt tegnap..

-De hogy hogy itt vagy? Te követtél engem?

-Mi? Nem ide járok egyetemre és most erre jártam. Gondolom nem baj, hogy segítettem.

-Ja bocsi.. Ha szabad kérdeznem hol laksz?

-Ott-mutatott az én lakásom melletti albérletre - A harmadikon.

-Akkor a szomszédom vagy.. Hát ha van kedved megint megmenteni akkor csak csegess fel.

-Oké! Szia! - ment el mellettem

Miután megjártam a postát bementem a terembe. Senki nem volt bent és erre is vágytam. Egy kis zenére és magányra. Most a változatosság kedvéért szintetizátor mögé ültem le. Aki nézte az egyik online koncertet látta, hogy mennyire jól tudok játszani a szintin. Furcsa volt, hogy nem pittyeget a telefonom a zsebembe.. Egyáltalán nem is volt nálam a telefonom.

Egy óra múlva jött meg Barni. Látszott rajta, hogy nem sokat aludt. Szeme alatt karikák voltak. Haja kócos volt. Csak mosolygott rám, nem jött oda hozzám egy ölelésre. Intett egyet és leült a dobok mögé.
Csend volt. Mármint nem beszéltünk.

Majd mindenki beesett. Senki nem említette meg a tegnapi csók dolgot. Mindenről volt szó csak arról nem. Néha súroltuk a témát, de mindig kibúvót találtam. Aztán Giorgio telefonja megzörrent. Nem nagyon szokták ilyenkor hívogatni hiszen tudják, hogy velünk van. Ki a franc lehet az?

-Bocsi srácok ezt fel kell vennem - mondta majd szó szerint kiszaladt a teremből

Én csak nézem a hűlt helyét. Gondolkozom, hogy ki a franc hívhatta. Bálint feláll és elkezd suttogni.

-Ti se tudjátok kivel beszél?

-nem - suttogtuk egyszerre.

Giorgio hangos nevetését hallottuk oda kintről. Engem megölt a kíváncsiság ezért oda lopakodtam az ajtóhoz hallgatózni. Első tippem Sarlotte volt, hogy talán vele beszélhet...

-Igen, igen akkor majd találkozunk.. Vedd inkább meghallgatásnak! Akkor hétkor! Szia - Bontotta meg a vonalat

Úgy szaladtam vissza a helyemre, mint egy leopárd. Hét óra? Akkor még fél órát kell rászámolni? Talán rákérdezzek? Majd valaki biztos rá fog.. Nem?

-Srácok! Nekem egy elintézni valóm támadt szóval ha nem zavar senkit elmegyek haza. Sziasztok! - húzta fel egyből kabátját és hagyott ott minket fél vér barátunk.

-Na Peti? - fordult egyből hozzám Bombi - Mit hallottál?

-Nem tudom nagyon elmondani.. Valami meghallgatásról beszélt.. Ennyit tudtam elcsípni.

-Gondoljátok, hogy egy új banda tagot hoz ide? - mondta egy kicsit félve Atilla

-Atikám így is te vagy a legszebb közülünk - mondta nevetve Barni

-Ne felejtsd el, hogy egoista vagyok! - kacsintott Attila Barnira

-Peti most te leszel a mi fülünk és szemünk! A szomszédod Giorgio.. Lesd meg! - dobta fel az ötlelet Bálint

-Jézusom srácok - fogtam  meg a fejem - nem leszek a kémetek! Majd elmondja egyszer!

-Hát jó....akkor találkozunk holnap!

És haza mentünk. Szerencsére nem egyedül mentem. Vajon kivel mehettem haza? Kettőt tippelhetsz.. BARNABÁSSAL! Ha már tudja az egész világ, hogy van köztünk valami akkor nem mindegy most már? Barni nálam alszik.. Mesélte, hogy neki is valaki beszólt. Persze én is elmondtam, de arról nem beszéltem, hogy ki mentett meg. Egész úton fogta a kezem és beszélt hozzám. Többek között a vacsoráról is. PalacsintaAaaaaaaa!
Juhuuu! Nagyon régen ettem már palacsintát szóval én ennek csak örülök. Otthon van minden hozzávaló akkor miért ne?

Bent a házban jó meleg volt. Barni lerugta barna bakancsát és levette kabátját. Követtem a példáját és egyből beszakadtam a konyhába. Elővettem a hozzávalókat, majd a kis kukta vagyis Barnabás elkezdte csinálni a tésztát. Addig én megágyaztam neki. Mint egy jó anyuka. A szobámban van egy nagy ablak ami a másik házra néz. Igen arra amiben Giorgio lakik. Meglepően égett a házában a villany. Még egyedül lakik, hacsak nem ott találkozott azzal az emberrel... Hmm...

-Na mit látsz? - simította végig a hátam Barni

-Giorgio lakására néztem rá. Még mindig egyedül lakik?

-Tudtommal igen. Lehet ott találkoztak azzal az illetővel nem?

-Én is erre gondoltam..

Nem időztünk sokat az ablaknál. Rögtön elkezdtem kisütni a palacsintákat. A kis segédem pedig megkente őket. Nem tudom pontosan mennyi lehet az idő mire minden palacsinta elkészült. Már éppen leütünk volna enni mikor csengettek. Olyan ilyedten néztem Barnira, hogy végül ő ment ki. Az ajtóból kiabált vissza, hogy semmi baj csak Giorgio...

-Mi a baj Barátom? - kérdeztem az ajtóm előtt álló fiút

-Mondanom kell nektek valamit.. - teljesen komoly volt. Tudtam, hogy valami komoly dolog lesz a téma..