Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

21. Fejezet

~Giorgio szemszöge ~

-Hogy érted, hogy ennyi? - kiabálok torkom szakatából

-elveszett a láng.. Nem érzem jól magam veled - köpi elém a szavakat
Rhea

-De én szeretlek..

-Én már mást szeretek és az nem más, mint...

-Giorgio! Hallod? Itt könyökölök a csengőn - kiabál fel Peti a ház elől. Csak egy álom volt. Nyugodj meg Giorgio. Nem. Veszítetted. El..
Mostanában elég sokszor álomodok rosszat, mint Barni. Izzadva és könnyek között kelek ki az ágyból. Egyenletlenül veszek levegőt és cikáznak a gondolataim. Arról amit álmodtam. Kipattanok az ágyamból és lenézek az erkélyről. Peti áll lent világos kék pulóverében. Integet felém. - Felengedsz? - kérdezte

-Persze... - válaszolok neki és zavartan megyek a kaputelefonhoz. Megnyomom a gombot így fel tud jönni Péter

Egy kicsit összeszedem magam és megágyazom. Felrázom a nagy párnám ami szinte már vizes az izzadtságomtól. Borzongás ölel körbe és járja át a testem, ha vissza emlékezem az álomra. A bizonyos insta sztori óta gyötörnek ilyesfajta álmok. Igaz csak két napja történt meg, de akkor is. Mondhatni beleégett a retinámba. Nem akarom elveszíteni Rheát. Meg kell nyugodnom és elfeljtenem ezeket a gondolatokat. Ez sosem fog megtörténni. Nem szabad, hogy megtörténjen. Ha megtörténik nem tudom mit fogok csinálni nélküle. Fúj ez nagyon érzelgős lett. Na mindegy!

-haver minden oké? Olyan vagy, mint aki most látott szellemet. - néz rám kérdőn Peti. Túl jól ismer. Átlát a rostán és mindent észre vesz.

-Csak a rossz álmok - vakarom meg a tarkóm.

-Remélem hamar elmúlnak. Nincs okod félni amúgy se... - símogatta meg a vállam nyugtatás képpen. Nagyon jól esett, hogy megnyugtatott. Csak átérzi amit én, igaz nem neki voltak ilyen álmai, hanem Barninak. Ő csak külső szemmel látott midnent. De mégis úgy kezeli a helyzetet mintha naponta álmodna ilyeneket.

-Barninak még szoktak lenni ilyenek? - érdeklődtem

-Nem.. Most már elmúltak neki... Vagyis hát remélem. - hajtotta le a fejét

-Hogy érted, hogy reméled? - értetlenkedtem. Most már megint mi van? Kibékültek tudtom szerint. Csak nem vesztek össze megint. Meg amúgy is min vesztek volna? Már egy két napja nem találkoztunk.

-ja semmi... Csak most nem voltam nála vagy ha voltam is akkor hamarabb bealudtam.. - megnyugodtam teljesen belül. Nagy levegőt vettem válaszul és rámosolyogtam a barátomra. Peti is hasonlóan tett. Aztán leültünk a konyhába és egy kicsit beszélgettünk. Közben pedig reggeliztünk. Éppen egy témát feszegettem mikor közbe vágott :

-Amúgy nekem nem kéne mennem? - tette le a teás bögréjét és nézett rá a telefonjára.

-Miért kéne? - néztem rá értetlenül. Majd elkezdett rezegni a telefonom. Ébresztő. Minek állítottam be? Oooo... Ugye nem? Mond, hogy nem...

-Nen az volt, hogy elmész Rhea elé, mert Annáért külön elment Bálint?

-De és az van , hogy elfelejtettem.. Szóval most ha nem baj akkor elkezdtek készülődni és kimenni érte. - Peti szinte már tudta, hogy ilyenkor mit kell tenni. Felállt az asztaltól , megköszönte a reggelit és elment. A mosatlanokat csak ott hagytam és rohantam öltözni. Felvettem egy inget és nadrágot. Hátamra kaptam a táskám, majd kirohantam a házból. Nem volt messze a megálló ezért simán eltudtam futni oda.

Levegőt kapkodva, kifulladva érkeztem meg és álltam meg. Lelki szemeimmel kerestem a barátnőmet, ha szabad így fogalmaznom. Sehol nem láttam világos barna kobakját hiába pásztáztam a terepet. Lehet hamarabb jöttem? - gondolom magamba és leülök a váróba. Egyből eszembe jut az én még sohasemből egy részlet :