Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

9.fejezet

          A KONCERT
~Peti szemszöge~

Hamarabb keltem fel, mint Barni. Bevallom nem nagyon tudtam aludni annyira izgultam. Jól esett tegnap elmondani Giorgio az igazat, hogy mit tettünk Barnival.

Már előre kitaláltam, hogy mit veszek fel. A mindenki által szeretett kék csíkos ingem. Ami amúgy nem is az enyém de mindegy.. Most már az enyém.
Alulra egy világos nadrágot veszek fel. Kimegyek a konyhába és reggelit készítek csak egy gyors rántottát, mert gondolom nem akarunk elkésni. Mellesleg Barni még fel se kelt. Én azért megreggelizek és elkészülök, hogy ne rám kelljen várni.

Nem sokkal később Barnabás is fel kell és kijön a szobájából. Már teljesen felöltözve. Egy kék ing van rajta sötét nadrággal. Haja még kócos, de már legalább ébren van. Leül reggelizni. Én addig végig pörgetem a netet hátha történt valami ameddig aludtunk. Semmi... A banda messenger csoportjában volt egy kis csetelés a mai koncertről. Mindeki persze rettentően ideges miatta.

-Köszönöm ezt a finom reggelit. - adott egy csókot Barni.

-Örülök, hogy ízlett!

Ezután Barnabás is elkészült, majd elhagytuk a lakását. Kocsiba szálltunk és elmentünk a teremhez ahol persze már mindeki ott volt. De most nem késtünk annyit. Hangsúlyozom ANNYIT!

Betuszakoltuk minden cuccunkat a buszba és útnak indultunk. Zenét hallgattunk, ettünk és sztorizgattunk. Volt aki (khmm.. Attila) a buszon hangolta be a gitárját. A csapat hamar összeszokott Rheával  is. Elsőnek nagyon furcsa volt, hogy egy lány jön közénk, de hamar megkedveltem.

-Ezt a pillanatot soha nem tudtam volna elképzelni - nevetett fel a leányzó - Ha valaki azt mondta volna nekem múlt hónapban, hogy veletek fogok zenélni kiröhögtem volna.

-Hidd el mi sem hisszük el, hogy egy lány lesz az új tag - csatlakozott a nevetésbe Bombi is

-Legalább lesz valaki aki mos ránk - röhögött Attila.

-Persze - legyintett Rhea

Egy óra buszozás után megérkeztünk. Mindenki kipakolta a saját cuccait. Hadj írjam le a csapatot :

Bombi : egy rövid ujjú ingben volt és fekete farmerben
Attila : szokásosan kiöltözött
Bálint : fehér ing és sárga nadrág
Giorgio : hosszú ujjú sárga ing és fekete nadrág
Rhea : oversized ing és szakadt farmer
Barnit  és engem már leírtam milyen szettet választottunk

Egy kis alapozás után elkezdtem nagyon izgulni. De így remegtem. Csak egy piiiiiiiciiiiiiit. Ezt Rhea is észre vette

-Hé? Miért izgulsz ennyire?

-nem tudom... Csak furcsa megint koncertezni

-Figyelj, ha attól jobban érzed magad akkor elmondom, hogy én is izgulok. Ez az első koncertem.

-Szerintem ne izguljunk, csak élvezzük oké? - pacsiztam le vele

Az idő ott járt, hogy kezdünk. Először csak a nézők által ismert banda ment föl. Hasonlóan jó volt a hangulat, mint az előző koncerten. Viszont senki nem számított az aduász kártyánkra. Vészesen közeledünk a Na mindegy számhoz . Már éppen KUN BÁLINT énekelt mikor megláttam a set listen a számot. Esküszöm nagyon izgultam. Az ukulele a kongáim mögött volt elrejtve.

-Akkor most jöjjön az én számom. Zsibongók következik a NA MINDEGY! - kiabálta a mikrofonba Giorgio

Elkezdte egyedül énekelni a számot :

Lehet az egész csak az én hibám
Lehet éppen a kettőnké.
Lehet ezt is túl gondolom
Lehet, hogy nem eléggé

Aztán jött fel a színpadra Rhea a második versszakba. Nagyon vicces volt az emberek véleménye. Úgy buliztak, mintha már vagy ezer éve a bandatagja lenne ő is. Teljesen megszokott volt nekik.

A koncert végéhez közeledtünk. Mindekinek nagyon szimpi volt az új bandatagunk. Konkrétan valaki azt kiabálta a közönségtől, hogy "Ő A LÁNY GIORGIO" mikor az Ill coccodrillo számot énekelte.
Mindenkinek őrülten tetszett az ukulele játékai is. Ott realizáltam, hogy ide való, a mi együtessünkbe.

Legjobb verzió következik. Össze ölelkezünk a színpadon. Csak Giorgio játszik a gitárján. Mindenki egy emberként énekel velünk. Megint a hideg ráz mikor ilyen pillanatokban van részem.

Sajnos búcsút veszünk a közönségünktől. Mindeki tapsol ünnepel. Ahogy lemegyünk a színpadról megkönnyebbülök. Egy hatalmas ölelést kezdeményezek mindenkivel. Boldog vagyok, hogy egy ilyen bandában zenélhetek.

-Mindenki nagyon ügyes volt! - ujjong Bálint

-Köszönöm, hogy veletek zenélhetek - mondta könnyeivel küszködve Rhea

Utána haza buszoztunk. Most nem akartunk inni Barnival. A többiek elmentek mi inkább haza jöttünk. Letusoltunk és egyből el is aludtunk.

~Giorgio szemszöge ~

-Ez egy hatalmas koncert volt srácok! - mondja Ati miközben
egy nagyot kortyolt a sörébe

-Rhea nagyon tetszettél a zsibongóknak - mondta Zsombor

-Furcsa belegondolni, hogy én is zsibongó voltam most meg itt vagyok.

-Nagyon örülünk neki - bökte meg a vállát Bálint

-Giorgionak köszönjétek! - tette fel a kezeit - ő talált rám.

-Igen igen. - fényeztem magam

-huh ne menőzz már! - röhögött Attila

-Én viszont most haza megyek ha nem baj.. Eléggé elfáradtam. - ásított egy nagyot a lány és kiment a terem ajtaján.

Most a teremben ittunk, nem akartunk nagyon messzire menni. Meg egyúttal a hangszereket is elhoztuk. Nem sokkal később én is elindultam haza. Meglepetésemre Rhea ott volt az albérlet előtt, mintha tudta volna, hogy utána jövök. Furcsa ez a lány.

-Bemegyünk vagy nézel még engem egy kicsit?

-Bemehetünk

Ismét lelkiztünk egy kicsit. Elmondtam neki a tegnapi telefon hívásom Sarlottetal. Nagyon meglepődött, hiszen nem ő mondta el neki. Pedig én azt hittem teljes mértékben. Csajok összetartanak meg ilyenek. De nem..

Kiveséztük a koncertet is. Azt mondta nagyon élvezte. Mi tagadás a közönségnek is tetszett. Az pedig csak jót jelenthet.

Elkezdett énekelni csak úgy és az Elmélkedéseket. Szinte olyan volt, mintha az ő hangszinére írtuk volna. Nem tétlenkedtem elkezdtem a gitárommal játszani a dallamot.

-MERT SÁRÁT EGYSZER MEGCSALTAM
SZIGORÚ ARCCAL MONDTA
CSENDET MÁR.. - itt abbahagyta az éneklést.

-Mi a baj? - teszem le a gitárom

-Úgy érzem, mintha én lennék most az a lány akivel Sárát megcsaltad - sírta nekem.

-Mi? Ez nem igaz.. Ezt a dalt tavaly előtt írtam. Nem a te hibád ne sírj kérlek - öleltem meg.

-Én nem akartam, hogy vége legyen a kapcsolatotoknak.

-De nem te vagy a hibás értsd meg!

Ekkor kiment az ölelésemből. Mélyen a szembe nézett. Zöld szemét az én gesztenye barna szemembe fúrta. Szemei pirosak voltak, könnyek szöktek ki belőle. Én megfogtam az arcát és kínzó lassúsággal közeledtem felé. Kezével körbe ölelte a nyakam. Megcsókoltam. Megint. Nyelveink vad táncot jártak. Kezem levándorolt derekára és még jobban húztam magamhoz. Pillangók repkedtek a hasamba. Majd ő vetett véget a pillanatnak. Letöröltem a könnyeit. Csak néztük egymást. Majd megköszönte a mai napot felette a cuccait és elment.
Szeretem e? Talán, nem tudom most mit hidjek. Egyenlőre nem osztom meg senkivel ezt a titkot.

Majd lefürödtem és lefeküdtem aludni. Forgolódtam egy kicsit majd sikerült nyugovóra térnem.