Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

24.fejezet

-Micsoda? - sápadt el Giorgio.

- Úgy érzem nektek köszönhetem a sikereim. Ha nem lettem volna a banda tangja csak egy unalmas, színészet hallgató lennék. - tördeli egyre jobban ujjait Rhea. Szeme nem tekintett fel a fiúkra. Abban a pillanatban érdekesebb volt a padló látványa - Ezért szeretnék kilépni.

-Biztos csak ezért? - kérdezte Attila. Midneki "megöllek " tekintettel nézett a basszus gitárosra.

-Attila ne! Most inkább ne... - csuklik el a lány hangja. Végül csak ránéz szerelmére. Hiába törte össze a szívét, mindig is szeretni fogja az olaszt. - Giorgioval mindent meg fogunk beszélni. Semmi köze nincs hozzá.

-Rhea nem engedjük, hogy elmenj. - áll mellé Barnabás - Nem mehetsz el. Gondolj bele! Mennyi embernek lettél a kedvence és példaképe. Vagy itt vagyunk mi. Nagyon szeretünk téged és nem akarjuk, hogy elmenj. Szóval maradj itt még sokáig...

-Barni. Nem akarok rajtatok nyerészkedni. Ennyi.

-Ezt többet meg se halljam! - toporzékolt Giorgio. - Ha nem lennél jó zenész nem beszélgetnék itt. Akkor nem gondoltam volna azt, hogy hmm ez igen. Úgyhogy magadnak köszönd ne nekünk! - állt már ő is oda a lány mellé

-Bocsánat... - engedte ki végül könnyeit a lány. Kezével próbálta fékezni a leszaladó könnyeket. Sikertelenül. Giorgio nem tudta tovább nézni a mellette összetört lányt. Szorosan magához ölelte. Engedte, hogy a lány könnyei mossák ki koszos ingjét. Mélyen szívta magába a lány kellemes illatát.

-Csoportos ölelés! - kiáltott Zsombor.
Egyszerre ölelték körbe a lányt. Akinek akkor nagyon az kellett. Nem érezte magát biztosnak abban a percben. Nem érezte magát jól se. Gyakran látogatta azon a két napon a mélypontot is. Vendég papucsa már elszakadt annyit koptatta. Fél percnyi csend keletkezett. Csak Rhea egyre gyorsabb levegő vételét lehetett hallani. Semmi mást. Talán még az óra kattogása fűszerezte meg a csendet.

-Srácok. Megfulladok! - kapálózott már az egyre szorosabb ölelésbe Rhea. A fiúk nevetve mentek hátrébb.

Utána már nem volt nyomott hangulat. Ugyanúgy próbáltak, mint a balhé előtt. Rhea nem fújt már annyira Giorgiora. Hangsúlyozom annyira! Éppen kint ül a teraszon. Kezében telefonja. Élvezi, hogy nincs trópusi meleg. A szél lágyan kap kopott vörös hajába. Az instagrammot böngészi. Néha görcsbe rándul a gyomra, ha egy olyan ember köszön vissza rá a képernyőn aki megbántotta. Kettőt találhatunk kit dobott ki elsőnek a rendszer. Sarlotte. Egy tükör szelfi. Szőke haja füle mögé volt tűrve. Nude rúzs integetett a szájáról vissza. Fülében egy gyöngy fülbevaló köszönt vissza. Rhea hátán a hideg is végig futott. Annyira elmélyedve nézte a képet, hogy észre se vette ahogy olasz barátja leül mellé.

-Most komolyan? Miért nézegeted a képeit Rhea? - kérdezi Giorgio.

-JA csak feldobta az insta. Nem nézegetem. - teszi le maga mellé a készüléket

-Szóval... - tereli a témát Giorgio - jók vagyunk? Vagy még haragszol rám? - szinte kis kutyákat megszégyenítő tekintettel tette fel a kérdést

-Nem.. Vagyis nem tudom. Nagyon rosszul esett. Nem tudom, hogy valóban szeretsz e....És, hogy - ekkor nem tudta folytatni. Giorgio lekapta a lányt. Nem bírta már, ahogy barátnője ott töri magát. Szereti a lányt nem kétség és a legjobbat szeretné neki. Kezével húzta magához a lány arcát. Rhea meglepetten pislogott aztán már folytatta is a csókot. Ez veheti egy bocsánat kérésnek? Persze. Vagyis csak remélte. Semmi kétség, hogy minkét szemét kisírta ez elmúlt napokban. Kis fejében előfordult, hogy ő lesz a következő József Attila és elmegy egy kicsit vonatozni. Persze ezt valaki nem engedte. Valaki akire sosem gondolt volna. Hogy ő lesz élete megmentője. A csodás pillanatot Rhea telefonja törte meg. A csengőhangja egy Ákos szám volt. Ilyedten húzódott el Giorgio ajkaitól és vette fel a telefont

-Igen? - kis csend. - Jaj igen megyek. Máris ott vagyok. Rendben köszönöm. Hali!

-Ki volt az? - kérdezi még teljesen extázisban Giorgio. Ajkain még érezte a lányét. Mintha egy film szakadás lett volna olyan gyorsan telt el az a 10 perc.

-Ja csak egy kedves barátom. Most, ha nem baj megyek. Akkor szia! - kapkodta fel a cuccait és hagyta faképnél az olaszt. Aki csak pislogott.

~Rhea szemszöge ~

Rohantam a lakásomig. Fuvarom jön és visznek gyerekkorom egyik legfontosabb helyére. Kicsit furcsa lesz, de ez egy keresztény tábor. Oda megyek egy kis időt eltölteni. Minden nyáron megyek legalább egy hétre. Idén csak egy napra bírok. Hogy most mit érzek Giorgioval kapcsolatban? Nem tudom elmondani... A dühöm nem csillapodott nagyon, de már nem is olyan erős felé. A rózsaszín kőd még mindig megvan. De szerintem nála is...

~Giorgio szemszöge ~

Olyan pirosan mentem be a terembe, mintha egy maratont futottam volna. Mindenki levágta mi a helyzet. Csak elismerő pillantásokat kaptam. Mondjuk nem is számítottam másra.

-Akkor ennyi lett volna mára? - nézett körbe Zsoma.

-Szerintem igen. - rakta be gitárját a tokba Attila. Mérgesen dörmögött mikor ingjének gombja beleakadt a cipzárba. De csak kiszerencsétlenkedte onnan.

-Hát sziasztok! - intett az ajtóból a gerle pár. Peti és Barni kézen fogva távoztak a teremből. Miután kiléptek egy ízes csókot váltottak. Irígylem néha őket. Biztos van nekik is vitájuk, de gyorsabban megbeszélik, mint én meg Rhea.  Ezt a hülye csókot sem bírjuk elengedni. Nem, hogy még együtt menjünk haza. Szomorúan néztem a fiúkat, ahogy boldogan ugorják át a tegnapi eső maradványait.

-Hallod minden oké? - teszi kezét Bálint a vállamra. Kihagyott a szívem egy ütemet.

-Aha. Teljesen  - válaszolom neki.

-Nem eszünk meg együtt valamit? Tudom, hogy van valami baj.

-Túl jól ismersz. De most egyedül szeretnék lenni. - válaszolom lehajtott fejjel. Majd intek és én is haza térek.

Lerugom sport cipőm és a tükörbe nézek. Mint egy lecsúszott alkoholista. Így tudtam volna magam leírni. Hajam egy szalmakazallal volt egyenlő. Szemem táskás volt és alig bírtam nyitva tartani. Az átlaghoz képest sápadt voltam. Bár anyám csak azt mondaná, hogy szerelmes vagyok. Lehet igaza van.

Bemegyek a nappaliba és olyan dolgokat teszek, mint szoktam. Telefonozok, eszek, filmet nézek. Semmi nagy dolog. Majd fél 10-kor lépek be a rendetlen hálószobámba. Bevetődök az ágyamba és szinte egyből el is alszok.

     

HÁT HELÓ!
Sokat vártatok erre a részre is. Sajnálatos módon a könyv a végéhez közeledik.. Nagyon köszönöm azokat a dolgokat amiket ennek a kis irománynak köszönhetek. Mindenkit  nagyon szeretek! Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a fejezet is.
Puszi : Rhea <33