Ez egy CARSON COMA fanficton..
Lesznek benne drámák, shippek, szerelem, nevetés minden ami egy rajongó által kitalált fanfictionbe lenni szokott. Néhol káromkodás elő fordul!
-Szeretettel üdvözlök a Carson Coma podcast második évadának első részének hallgatóit. Én Héra Barnabás vagyok és itt van velem a virtuális térben Fekete Giorgio és Jónás Attila.. Sziasztok fiúk!-vezette fel a podcastot Barni
-Ciao! - köszöntem -Helló - köszönt Attila is
-Szóval most, hogy újra itt vagyunk ezen a gyönyörű napon. Ismét a zsibongóból vettük kérdéseket. Attila felolvasod az első kérdést?
-Persze! Az első kérdés amúgy is hozzám szól. Milyen gitárok vannak a bírtokomban? - mondta Attila
Egy hosszú beszélgetés vette kezdetét. Sztorizgattunk, nosztalgiáztunk és nevettünk. Kiveséztünk minden témát amit a kedves közönségünk fel tett. Volt szó az olasz családtagjaimról, az ikonikus benzinkútról. Aztán jött a fekete leves (haha szóvicc).
-A következő kérdés csak Barninak szól szerintem.. Szóval a kérdés az, hogy milyen volt Peti csókja tegnap? Kép csatolva, ha letagadnád - olvastam meglepődötten a kommentet.
Miért nem tudunk róla? Arról volt szó, hogy mindent elmondunk egymásnak. Most van köztük valami vagy? Mi van? Igaz elfogadunk mindenkit, de azért ha egy fikarcnyi információt mondtak volna róla az nem lett volna nagy baj.
Barni lefagyott a videó hívásban. Csak nézett maga elé és kezdett pirosodni. Atis meglepődötten pislogott. És én csak léteztem. Nem tudtam megemészteni, hogy most mi van.
-Öhmm.. Barnabás? - szólogatta Attila. -Szerintem most vége van ennek a résznek! - törölgette meg a szemét. - köszönjük a figyelmet és a mai számunk a Beatles Imagine remek műve. Sziasztok! - nyomta ki a hívást.
Hát ez nagyon fura volt. Most még mindig azon emésztem magam, hogy mi a franc van? Ezt mikor akarták elmondani? Vagy csak egy beállított kép? Nem hiszem...
~Barni szemszöge ~
Most utáltam meg az internetet. Hogy lehet ilyet kérdezni? Magánélet az így hol van? Híresek vagyunk tudom, de azért nem kéne paparazzik módjára követni minket. Readásul egy anonim felhasználó kérdezte. Ez most komoly? Legalább a nevét felvállaná!
Felállok az íroasztalomtól és az asztali lámpámat fogom meg. Gondolkodás nélkül vágom a fehérre festett falamhoz. Hangosan törik szét és repülnek a darabjai száz felé. Nem tudott megnyugatni. Megfogtam egy vázát azt is a falnak vágtam, de már egy másik részére. Könnyem csak folyt, és nem bántam. Majd egy képkerethez nyúltam, nem néztem mi van benne csak magam elé vágtam. Kit érdekel mi van benne... Ó Istenem... A szobám egy kész romhalmaz lett. A kép.... A képen a banda van. Szélesen vigyorgunk rajta.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Most már nem csak megkarcolva van, hanem egy kicsit megszakadva is.. Lesöpröm róla az üvegszilánkokat. Nem törődve azzal, hogyha megvágom magam. Leülök a romhalmaz közepére a képpel. És magamhoz ölelem. Zokogok, egyre hangosabban. Fáj mindenem. De legfőképpen a szívem. Nem összetört, hanem csak meghasad. Megbeszéltük Petivel, hogy ez a mi titkunk lesz. De ezek szerint nekünk nem lehetnek titkaink.
Elemelem magamtól a képet. A sárga háteren meglátszanak a vérfoltok. Egy hangos "bazd meg" felkiáltással futok a konyhába. Matatok az egyik szekrény fiókban mire megtalálom a kötszert. Bekötöm a sebem. Majd elballagok a kanapéhoz. Leülök és csak bámulok. Nem sírok, nem üvöltök. Csak nézem a földet.
Miután lenyugodtam vissza megyek a szobámnak csúfolt romhalmazba. Egy seprű társaságában. Feltakarítom a szilánkokat. Amik vagy a vázából, vagy a képkeretből jöttek. A lámpa nem hagyott annyi kárt. Egy jó ideig sepregetek mikor megcsörren a kaputelefon. Ki a franc akar ilyenkor feljönni? Nem várok senkit.. Egyedül akarok lenni.
De oda megyek a készülékhez. Felemelem a fülemhez.
-haló? - mondtam unottan a telefonba -Engedj fel azonnal Barnabás! Nem fogadok el nemet! - szinte már üvöltötte a telefonba Giorgio.
Felengedem. Szinte beront a lakásba. Nem gondolkodik semmit. Csak masírozik a szobám felé. Szája elékapja kezét. Meglátta a romhalmazt.
-TE NORMÁLIS VAGY ? TUDOD, HOGY AGÓDTAM? HA MEGVÁGTAD MAGAD ÉN ESKÜSZÖM BARNABÁS OLYAT TESZEK, HOGY AZ OLASZ CSALÁDOM IS MEGTUDJA! - kiabálta idegesen. Közbe ujjával hadonászott előttem.
Csak felé mutattam a bal kezemen lévő kötést. Szemét forgatta és elkezdtett rohanni felém. A véris meghült bennem. Igaz sokkal alacsonyabb, mint én de azért eléggé félelmetes volt. Szemembe nézett. Azt hittem megüt még a fájdalmam tetejében, de megölelt. Ott már megint elkezdtem zokogni.
17:56 -Most megyek! De semmi hülyeséget nem csinálsz oké? - mondta Giorgio miután elhagyta a lakásom.. -Ígérem...
Szobámból a telefonom csipogását hallom. Megint nem tudom ki az... Megnyitom a telefont és megláttam Péter üzeneteit. Ezek szerint megtudta a dolgokat. Egy találkozót akart. De nem egy közösségi helyen.. A lakásába invitált. Persze, hogy igent mondtam. Egy kicsit összeszedtem magam. Megigazítottam a fejemen ékeskedő káoszt. Felveszem a kabátom és kimegyek a kocsimhoz. Csak a telefonom van nálam és persze az az áldott maszkom.
A rövidebbik úton mentem. Már vele akartam lenni...Felcsöngettem, nem is szólt bele a telefonba hanem egyből felengedett. Konkrétan futottam fel a lépcsőn. Már az ajtó előtt állt. Egyből szoros öleléssel köszöntött.
-Mit tettél Barnabás? - kérdezte. -Semmit Péter.... Semmit
Bementem a lakásába és levettem a cipőmet, kabátom. Most éreztem azt, hogy körülöttem mindeki azt akarja, hogy boldog legyek. Ott volt Giorgio aki egyből feljött hozzám és persze Peti. Most is nála vagyok. És nem az volt, hogy "figyelj tesó én ezt nem akarom".
Hosszas lelkizés vette kezdetét. Megbeszéltük, hogy egy ideig nem megyek próbákra. Egyrészt nem tudom használni nagyon a bal karom. Másrészt pedig lelkileg is egy kicsit fel kell épülnöm. Péter nem enged haza engem. Ragaszkodott ahoz, hogy ott aludjak nála. Persze azt mondtam neki, hogy a szomszédba lévő Giorgio barátunk ne tudjon róla.
Megvacsoráztunk és egyből elmentünk aludni. Előtte azonban egy vad csókba invitált. Ez hiányzott. Egymást ölelve aludtunk el. Én Peti egyik pólójában amin rajta volt az illata. Szerelmes vagyok belé. De ezt titokban hagyom. Ha már a csókunk kijutott a netre
^Köszönöm a sok kedves kommentet. Igyekezem a legjobbat írni. A történetben vannak igazságok és olyan dolgok amik az én kis buksimból pattant ki. Remélem ez a fejezet is tetszett. Csőzelék! 💛^
