Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

25.fejezet

~Peti szemszöge ~

Nehéz idők jöttek. Nem tudtuk merre vagyunk arccal. Ha valakit szeretsz elengedett - csengett fülembe a bölcselet. Én szeretem, de nem tudom elengedni. Egyedül ülök a konyha jéghideg csempéjén az éjszaka közepén. Gyorsan történt minden. Kapkodtam a fejem és már el is ment. Elmondta és itt hagyott. Ugye nem Barnira gondolsz? Nem róla van szó. Őt nem kellett eddig még megállítanom, mert nem akart ehez hasonló hülyeséget tenni. Csak nézek magam elé és folynak a könnyeim. Nem tudok másra gondolni csak rá, hogy talán ma láttam utoljára. Fülemben csengett édes nevetése és magam előtt láttam őt is. Szívemre teszem a kezem, mert megigértem, hogy erről senkinek egy szót se. Elment és talán nem jön vissza. Hol is kezdjem? Vagy hogy mondjam el neked kedves olvasó, hogy most miről vakerálok?
Rhea.. Elment. Hagy fessem le a történteket.

Éppen mosogattam - ritkán szoktam - és dúdolásztam. Szokásos házimunkás napot tartottam. Míg én a tányérokat raktam tisztába Barni a vacsoránkat rendezte. Akkor még itt volt.. Füléhez veszi a kagylót és rendeli meg a legegyszerűbb kaját. Vagyis inkább azt ami elsőnek felbukkan a Wolton. Gyros. Magyarázza a kiszolgálónak, hogy mit nem kérünk bele. Én személy szerint hagyma nélkül szeretem egy kicsit több krumplival. Barni pedig másféle salátát kér. Érdekes emberek vagyunk tudom. Bennem szólt egy hang, hogy nem hozzák ki a kaját, mert konkrétan este fél tíz van. A gyanúm beigazolódott. Egy fáradt női hang volt a vonal másik oldalán és unottan mondta, hogy el kell menni a kajáért. Barni így is kérte a gyors ételt és meg is rendelte. Lecsapta a telefont  majd mellém lépett. Én már a mosogatás végénél jártam mikor hirtelen megcsókolt. Kezemből kiesett a szivacs és elmerült a mosogató vízben. Kezem, mint egy hulla úgy lógott bele a vízbe. Barni meg csak kontrázta a dolgokat mikor egyre közelebb és közelebb húzott magához. A pillangóim újra életre keltek és csak repkedtek hasamban. Nyelveink vad cha-cha-chát vívtak. Lehunyt szemmel élveztem azt a tíz percet. Majd Barni megszakította a pillanatot és csak ennyit mondott:

-Útravaló - lépett a bejárati ajtóhoz és húzta fel a cipőét. Intett végül egy táskával a hátán elment. Én meg csak álltam és vörösen néztem a hűlt helyét. Megszoktam már a vad csókjait, de az a legszomorúbb mikor itt hagy. Na mindegy.

Nagy nehezen letudtam még azt a maradék pár tányért és leültem televíziót nézni. Csak kattingattam a csatornákat unottan. Politika? Nem! Híradó? Nem! Sport? Viccelsz? Nem!
Mese? Nem! :-(.   Zenei híradó? Legyen! Szóval elkezdtem azt nézni. Titkon reméltem, hogy megemlítenek minket valamilyen formában. Ez nem történt meg. Szomorúan konstatáltam, de azért néztem a műsort.

Tizenegy óra lehetett mikor hallom, hogy nyílik az ajtó. Reflexből csukom le a tévét és futok oda. De nem Barni áll az ajtóban. Rhea az. Megtörten, könnyek között. Egy apró füzetet szorongat kezében és néz rám. Szeme zöld színe alig észre vehető. Haja fel van kötve, de kész katasztrófa. Topog a lábával. Nem fogtam fel mi a baja. Csak egyre közelebb mentem hozzá. Végül elfordította a fejét és kezembe nyomta a füzetet. "Mélypont füzet" olvasható le róla. Belelapozok. 80 oldal van tele viszont nekem a 27 oldalon akad meg a szemem. Igen beszámozta az oldalakat.

-Rhea.. Te.? - nézek fel a füzetből.

-Igen Peti.. Elgondolkodtam rajta, de nem tettem meg. Viszont egy valamit megteszek és megfogsz érte utálni. - mondja remegő hangon. Már nem tartja velem a szemkontaktust. Csak az ujján ékeskedő gyűrűket nézi.

-Mit szeretnél Rhea? - kezdek már el én is könnyezni.

-Elmegyek a sínekhez.. Felszállok egy vonatra és soha nem jövök vissza. A füzet legyen a tiéd. Puszilom a többieket. - nyitja ki az ajtó és fél lábbal már a folyosón van.

-És Giorgio? Vagy Anna? Bálint? Zsoma? Attila? Barni? Hozzájuk miért nem mész el?.

-Szorít az idő-mutat órájára. -Peti, ha tényleg szerettél valaha is ezen a szájba vert világon most elengedsz. Hát akkor viszlát... - int majd elmegy a szűk folyosóról

Nem hiszem el... Komolyan elmegy? Nem mentem utána. Csak álltam a bejárati ajtóban és útra engedtem a könnyeim. Csak az idő lenne a baj? Vagy egyszerűen csak el akart menni? De hát olyan jóba voltunk. Ki tudja mi lesz vele ezután? Elment és soha nem jön vissza. Lenézek kezemre és látom a naplót. Azt hittem csak egy vicc rajta a felirat.. Nem volt az. A gondolatait örökítette meg egytől egyig. Nem bírtam megállni két lábon olyan dolgokat olvastam. Ezért bementem és leültem a konyha földjére. Nem érdekelt, hogy felvázok vagy valami ilyesmi. Csak a lány naplója érdekelt abban a percben. Tényleg ennyire szarul volt? Hogy nem vettük észre? Giorgio.. Most azonnal fel kell hívnom!

-A hívott szám átmenetileg nem kapcsolható. - Hol vagy Giorgio??

-Bazdmeg Giorgio. Hol a kurva anyádba vagy? - súgom magam elé.

Idegesen csörgetem meg még vagy hatszor. Semmi. Akkor menjünk tovább. Zsoma. Az ő száma ugrik fel elsőnek . Csörgetem.

-Drága Péter. Mi a szar olyan fontos éjnek évadján? - mondja álmos hangon

-Bombikám. Rhea elmegy és nem jön vissza. Most járt itt nálam és itt hagyta a naplóját. Nagyon szar dolgok vannak benne.

-Bassza meg. - hallom, hogy felül az ágyában - EZ most full komoly? Hova megy?

-Fogalmam sincs. Csak itt hagyott minket. Na de hívom a többieket is. Giorgioról tudsz valamit?

-asszem nem...

- NA megyek tovább. Jó éjt! - nyomom ki a telefont.

Atist is felhívom. Csörgetem de semmi. Hangposta. Elmondom a történteket és teszem le a telefonom.
Mellettem tárva nyitva hever a napló. Tovább lapozok a hányingert keltő oldalról. "Megfenyegetett. Csak, hogy egy csókot lopjon tőle". "Megtette. Igaza volt. Giorgio még mindig őt szereti és a nyomában sem érhetek"
Sarlotte. Nem néztem volna ki belőle. Ördögi nőszemély.

- Megjöttem Péti! Miért ülsz a földön. Haló minden oké? - ér haza Barni is és egyből leül mellém. Megláttja a füzetet és értetlenül mered rám.

-Rhea hagyta itt. Úgy hagyta itt azt a naplót , mint minket. Elmegy. Eljött és oda adta ezt a naplót majd simán csak lelépett. Próbáltam hívni a többieket, de nem vette fel senki csak Zsoma. - magyarázom. Majd felényújtom a könyvet. Hasonló reakciói vannak., mint nekem voltak. Nem engedi ki sós könnyeit. Csak nézi a lapokat üveges tekintettel.

A borítóra néz és megsimítja a festék feliratot. Utána megtörli a szemét és rám néz. Vállára hajtom a fejem. Lélegzetvétele egyre gyorsabb. Sír. Ő is és én is. Emlékek ezre jut eszembe. Egyre jobban feszít belülről. Hiányzik. Még csak ez hiányzott. Elveszteni Rheát. Most lett minden újra rendben erre megint lent vagyunk. Barni kezével símogatni kezdi vállam és magához húz. Így ülünk éjjel 11kor és sírunk egy barátunk után. Már lehunyom a szemem mikor megcsörren a telefonom. Nem is nézem meg ki az egyből mondom bele :

-Rhea! Azonnal gyere vissza! Együtt megoldjuk. Csak ne menj el! Fontos vagy nekünk és kellesz a bandának!

-MI van Rheával? - hallom a vonal másik oldaláról

- Giorgio... Itt hagyott minket. Próbáltalak hívni, de te is és Attila is ki voltatok kapcsolva.

-Nyugi semmi baj....

-MI AZ, HOGY SEMMI BAJ FEKETE GIORGIO? ELMENT ÉS A ROHADT EXED HIBÁJA MINDEN! MEGFENYEGETTE RHEÁT ÉS VISSZA VITTE A MÉLYPONTRA. TE ENGEM ITT NE NYUGTASSÁL! - ordítom a telefonba

-Itt van velem Rhea. - mondta semleges hangnemben.

-MI?