Legyen Furcsa Kapcsolatunk!

19.fejezet

-Megyek már! Csak egy kicsit nehéz a bőröndöm... - kiáltott le Rhea édesanyjának

Családi nyaralásra indult a lány. Csak ő és a nagy család. Balatonra indult a saját nyaralójukba. Nagyon nem beszélt a fiúknak a kiruccanásról. Gondolta ezt meghagyja saját "titoknak". Bár hogyha a srácok nem süketek akkor észre vehették ahogy kiabál. De senki nem jött le szétnézni mi ez a hangzavar. Nem nagyon zavartatták magukat azzal, hogy mi folyik odalent. Mondjuk eléggé elfoglaltak voltak az este. Főleg Barni és Peti.

Nem mondom egy kicsit rosszul eshetett a lánynak, hogy senki nem állt a ház előtt, hogy elbúcsúzon. Szomorúan nézett a lakására majd beszállt az autóba és elhajtottak. Nem volt szokása beszélgetni a szüleivel ilyen hosszú úton. Csak bedugta a fülét és elindított egy lejátszási listát. Nézte az elhaladó fákat és az autókat. Útközben folyton a beszélgetéseit frissítette hátha írt neki valaki. Senki.. Egy árva lélek sem

Eközben a banda többi tagja még csak ébredezettt. Mindenkinek furcsa volt nem a nyaralóban felkellni. Hangos dudaszók hallatszottak be az utcáról. Senki nem sírta vissza a reggeli órákban történő hangzavart. Inkább vágytak volna a csendes vidéki reggelekre ahol inkább ők csaptak hangzavart. Peti és Barni már felöltözve reggelizett. Éppen a telefonjukat böngészték. A mai próba után kutattak, hogy mikor lenne. Nincs megállás zenélni kell!

-Barni?

-Igen kedves Péter?

-Ma is itt alszol nálam? Vagy most otthon egyedül ? - kérdezte Peti miközbe a pulóverre ujját piszkálta

-ma inkább otthon akarok - mondta - de inkább veled - kacsintott rá Pétere

Peti teljesen pirosan díjazta a bókot. Beindult a szobájába és elpakolt pár fontosabb dolgot táskájába. Felvértezve állt meg Barni előtt. Aki egy romantikus csókba hívta. Ekkor megszünik mindenki csak ők vannak. Petinek mindig is feldobta a napját amikor megcsókolhatta szerelmét. Most sajnos nincs időjük egymásra. Kattog az óra és indulnia kell nekik próbára. Gyalog indultak el. Nem nagyon volt fullasztó meleg inkább kellemes kánikula volt. Kéz a kézben mentek el a teremig.

Giorgio mint mindig most is késésben volt. Amíg Barniék már a terem előtt voltak ő még csak reggelizett. Elfoglaták az instán történő pletykák. Amik főként róla és Rheáról szóltak. Ő lenne az akiről énekel az elmélkedésekben? Róla szólna a mit sem érdekel vagy a na mindegy? Természetesen nem, csak a rajongók láttnak bele ilyeneket. Szeme véletlenül ment az órára. Szitkozódva állt fel az asztaltól és rohant a bejárati ajtóhoz. Felkapta a cipőjét és sprintelt a teremhez.

-Giorgio késik? - nézett körbe Bálint.

- Mint mindig - mosolygott Zsombor

-Meddig várjunk még? - kérdezte Barni

-MÁR NEM KELL - rontott be a terembe Giorgio.

-Szerintem nincs itt mindenki - számolta az embereket Peti

-Hol van Rhea? Nem jött veled Giorgio? - érdeklődött Attila

-Nem... De hol van? Felhívjam?

-nem ártana - nézett csúnyán Barni az olaszra

- Akkor egy pillanat - és kiment a terem elé - Vedd már fel! Hol vagy drága? - topogott össze-vissza

-A telefonszám átmenetileg nem kapcsolható. Hadjon üzenetet - mondta egy robot hang

-Hát ez kurva jó. - nyomta ki a telefont Giorgio

Mérgesen camogott be. Midnenki érdeklődve kérdezte, hogy hol van a lány. Giorgio csak rázta a fejét, nem tudta hol lehet a lány. Egyből a kezébe kapta a telefonját és minden oldalon írt a lánynak. "Hol vagy? " ismételte meg minden csevegésbe. Nem látta, nem írt.