Nem örökletes

3

Az Abszol úton tett kirándulás nem kicsit volt tanulságos Harry számára. Mivel a rokonai nem sokat tartózkodtak otthon, mivel Petuniát bent fogták a korházban, ezért Harry már a levél megérkezése utáni héten meg tudta látogatni a helyet. Persze a pénz kérés kicsit elgondolkoztatta, de szerencsére ez a gond is megoldódott két nappal később, mikor egy újabb bagoly érkezett. A levélben csak egy kulcs volt, meg persze egy kurta szöveg.

Tisztelt Potter úr,

Ezzennel átadom önnek a Potter széf kulcsát. A szülei hagyták önre a Potter vagyont, ami az Abszol úton lévő Gringotts bankban tud felvenni.

Tisztelettel,

Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore,

Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Persze amíg nem jutott oda a széfhez, Harrynek fogalma sem volt róla, hogy mennyire is gazdag. A furcsa teremtmények, akik a bankot üzemeltették elmagyarázták neki a varázslópénz használatát, majd levezették a Potter széfhez, ami dugig volt aranyakkal. Szájtátva nézte a kupacsokat, és a lelkét elöntötte az öröm. Azt vehet magának amit akar, soha többé nem kell rongyokban járnia. Gyorsan összepakolt megának egy erszénynyit, amit a koboldtól vett aki lekísérte.

A könyvesbolt volt az első hely ahová bement, egyből a pulthoz ment.

-Jó napot! – köszönt hangosan, hogy felhívja magára az eladó figyelmét.

-Miben segíthetek fiatalúr? – mosolygott rá a hölgy.

-Én most leszek első éves a Roxfortba, szeretném megvenni a könyveket, de nem igazán ismerem ki magam. – mondta kissé elveszetten.

-Az elsőéveseknek vannak előkészített csomagjaink, ha azon felül szeretne még valamit, csak nézzen körül. – Harry megörült, legalább nem magának kellett összeszednie a könyveket.

-Rendben, fére rakna nekem egyet? Szeretnék körülnézni. – az eladó bólintott, Harry pedig elindult felfedezni a boltot. Rengeteg különféle könyvet talált, amit mindenképpen meg akart venni. A varázsló történelemkönyvek végén viszont nagyon meglepődött, mikor a saját nevét fedezte fel egy könyv gerincén.

Harry Potter győzelme

Hirdette a cím. Levette a polcról és elkezdett beleolvasni, mivel elég vaskos kötetnek tűnt, ezért inkább gyorsan belerakta a többi könyv közé, majd azonnal fizetni indult.

A további vásárlásait olyan gyorsan intézte el ahogy tudta, mivel nem hagyta nyugodni a róla szóló könyv. Hazaérve egyből bekucorodott a gardróbjába, ahol Zero azonnal rátekeredett és elkezdett olvasni. Napokig szinte kis sem mozdult, mire mindent átolvasott amit akart, elsőre persze a róla szóló könyvet olvasta el. A végére érve nem értette, hogy miért az ő neve van a borítón, mikor az egész szinte csak Voldemortról szólt, a férfiről, aki megölte a szüleit, róla alig esett szó.

A végére mér kirajzolódott előtte minden. Abban reménykedett, hogy a varázsvilág sokkal jobb hely mint amiben eddig élt, de a könyveket olvasva ugyan olyan mocskos mint a normális emberek világa. Mégis miért istenítenek egy gyereket, akit a saját anyja mentett meg, ráadásul miért száműzik a világukból? Harry nem értette, de tudta, hogy nem mutathatja meg az igazi valóját ott sem, így elkezdett tervezni.

Szeptember elsején már kész tervekkel szállt fel a Roxfortba tartó vonatra. Megpróbált elbújni a legutolsó kocsiban, reménykedett, hogy senki sem akar mellé ülni, de reményei azonnal elszálltak, mikor egy vöröshajú szeplős fiú tolakodott be mellé, öt követte egy kócos lány, meg egy duci fiú.

-Szia, nem gond ha ide jövünk? Az összes hely foglalt már. – mosolygott rá a lány.

-Gyertek csak. – próbált Harry mosolyogni.

-Amúgy Hermione vagyok, ő itt Ron – mutatott a vörös hajúra- ő pedig Nevill.

-Harry vagyok. – mutatkozott be ő is.

Mikor a két fiú együttes erővel próbálta a bőröndjüket a csomagtaróra dobni, szinte azonnal sikítva dobták is azt el.

-Ki ki kígyó... - mutogatott Nevill a Harry feje fölött lévő csomagtaróra, persze ő nem igazán pillantott fel a könyvéből, csak kinyújtotta a kezét, mire Zero azonnal a gazdája mellé csúszott, és annak testére tekeredve figyelte a jövevényeket.

-Ő az enyém – simított végig a kígyó fején- Zero a neve, nem kell félni tőle.

-Hogy ne kellene??? Ez egy böhöm nagy kígyó! – kiáltott fel Ron

-Ne aggódj, nem szereti a gyerek húst, túl édesnek tartja. – erre mind a három fiatal lefehéredett, mire Harryből kipukkad a nevetés.

-Nyugi – nyögte ki két nevető roham között- Tényleg nem bánt.

Az út végére nehezen, de megbarátkoztak a kígyóval, bár Harry nem beszélgetett az állattal, mivel olvasta, hogy azt csak a gonosz varázslók teszik, ő pedig még nem akarta, hogy annak higgyék.

A beosztásnál Harry kicsit elkezdett aggódni, mivel nem volt benne biztos, hogyan tudná azt a szövetdarabot rávenni arra amit akar, de nem volt min aggódnia. Miután leült a székre és a fejére került a süveg, az már szinte azonnal el is kiáltotta magát.

-Griffendél! – Harryvel madarat lehetett volna fogatni, végre elindult az úton amit, eltervezett.

A tapsvihar közepette alindult a Griffendél asztalához, ami segíteni fog továbbra is elrejteni a valódi kilétét.

Nem vette észre, hogy a tanári asztalnál egy kék szempár elégedetten figyelni a lépteit, mig két másik sötét lélektükör pedig gyűlölködve.

Ezután kis ugrás következik az időben. Nem szeretném az összes évet részletesen leírni :)