Nem örökletes

14

Pár napra rá szinte már semmi fájdalmat nem érzett, szerencsére. Hiába érezte jól magát, nem akarták elengedni a gyengélkedőről, amit nem fogadott túl jól. Madam Pomfrey megígérte, hogy amint az igazgatónak lesz ideje, azonnal meglátogatja és megbeszélik a dolgokat.

Dumbledor persze nem dugta oda a képét napokig, ami nagyon bosszantotta Harryt. Nem csak bosszantotta, hanem aggódott is egy kicsit. Voldemortnak talán nem sikerült átvernie az idős igazgatót? Vagy egyből lebukott? Minden megfordult a fejében.

Már kezdte teljesen elhagyni a napok alatt a béketűrése, mikor végre az öreg bolond méltóztatta meglátogatni.

-Szép napot Harry. Hogy érzed magad? - paskolta meg a lábát miközben leült a fiú mellé.

-Jól vagyok igaugató úr. Mikor mehetek végre haza? - nyafogta.

-Ó drág fiam. Haza nem mehetsz, de Remus hamarosan megérkezik, és elvisz téged. Sikerült elintéznünk, hogy ő legyen az ideiglenes gyámod.

-Nem lesz mellettem veszélyben? - próbált aggódást színlelni.

-Nem, dehogy. A rend egyik házába fogtok költözni, amit alaposan levédtünk. Piton professzoron és rajtam kívül senki sem tudja megközelíteni az új otthonod, biztonságban leszel.

-Köszönöm uram.

-Semmiség fiam, semmiség. Magadra hagylak, Remus hamarosan megérkezik. Tudom, hogy alig két hét van az iskolakezdésig, de próbálj meg berendezkedni az új otthonodba.

-Rendben Dumbledor professzor.

-Oh és itt vannak a vizsga eredményeid. - nyújtotta át a fiúnak a pergament, amin a jegyei szerepeltek. Harry persze nem nagyon érdekelte, mivel biztos volt benne, hogy mindenből teljesen átlagosan teljesített, de azért felbontotta.

Az igazgató büszkén nézte a fiú ténykedését, majd magára hagyta, még rengeteg elintéznivalója volt.

Voldemort nagyon kényelmetlenül érezte magát a vérfarkas testében, hiába nem először öltötte fel. Mióta kinyírta a kölyök rokonait, már vagy tízszer kellett ebben a testben találkoznia az öreg bolonddal, akinek semmi sem tűnt fel a személycseréröl, amitől Voldemort még nagyobb idiótának tartotta az öreg mágust. Ő biztos hogy nem vétett volna ekkora hibát, ha bárki ilyesmivel próbálkozott volna nála. Dumbledor persze mindig megpróbálta mindenkiben a jót nézni, amit hatalmas gyengesége volt, de ebben a szituációban nagyon is jól jött Voldemortnak, és persze Harrynek is.

Az álcázott sötét nagyúr komótosan sétált a gyengélkedő felé, visszaemlékezve az iskolában töltött éveire. Az első hely volt, ahol biztonságban érezte magát az árvaház után, ami segített neki, hogy kibontakoztassa a terveit a jövőre nézve. Most pedig a fiúért megy, akinek a segítségével véghez is viszi a terveit. Most pedig ideje magával vinnie a fiút, hogy elkezdhessék a varázsvilág átvételét.

Harry már felöltözve várta kísérőjét, és amint belépett az ajtón, felpattant az ágyról, majd az érkező varázsló nyakába ugrott. A javasasszony meghatva nézte a jelenetet, nem hallván Harry mit súg az idösebb mágus fülébe.

-Ezért még megfizetsz. - suttogta a meglepett Remus fülébe Harry, amitől Voldemort képzeletben homlokon csapta magát. Lehet hogy mégsem kellett volna annyira megkínoznia a fiút, érezte a következő két hete nehéz lesz. Csak abban reménykedhetett, hogy legalább maradandó sérülések nélkül megússza a fiú bosszúját.