Nem örökletes

11

Perselus amilyen hamar csak tudta, elvitte a nagyuraknak a kért bájitalt. Nem szerette volna kockáztatni Lucius életét, bár azt még ki kell derítenie, hogy a Potter gyerek honnan a fenéből szerzett róluk tudomás. Mindketten azt hitték, hogy senki sem jött rá a titkukra, ha a Nagyúr sem, de tévedtek. Lucius soha nem fogja feláldozni még a világos oldal érdekében sem, bárkit elárulna a férfi miatt. Mostanában elkezdett reménykedni benne, hogy a férfit sikerül a világos oldalra állítania, de ez a reménye Harry Potter árulásával lehetetlenné vált. Muszáj úgy ügyeskednie, hogy mindketten a legjobban jöjjenek ki a dologból, ami azt jelenti, a világos oldalnak buknia kell.

Remus teljesen elvesztette az időérzékét. Folyton sötétben volt, és ételt is csak ritkán kapott, amitől teljesen legyengült, szinte már a fejét sem tudta felemelni.

-Hahó. - érkezett egy hang, amit fény is követett. -Élsz még farkaska?

Nem volt ereje válaszolni, és nem is látta érelmét.

-Látom még lélegzel, a többi nem is érdekes. - sétált a ketrechez Harry. -Kell egy kis haj, szóval bocsi. - mondta, majd belemarkolt a férfi hajába és kitépett egy marékkal, amire Remus fájdalmasan felnyögött.

-Lehet, hogy jobb lenne ha Fenrir viselné gondodat. Élve van rád szükségünk, egyenlőre. - Remusban a farkas felszűkölt. Nem akart a teremtőjével találkozni, rettegett tőle.

-Na mindegy. Viszlát. - ugrált ki az ajtón Harry, markában a zsákmánnyal.

Voldemort az irodában nézte át a jelentéseket, amik a külföldi embereitől érkeztek, mikor a Harry Potter nevű tornádó betört hozzá.

-Mit akarsz? - mordult rá a fiúra.

-Meghoztam a hajat. - mutatta fel a markában tartott csomót, amire Voldemort vágott egy undorodó fintort. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy mennyire megélénkült még a mimikája is a fiú mellett, de gyorsan visszatért az előtte állóhoz.

-Nem lett volna ennyire szükség!

-Jólvan, de ha van akkor mi a baj vele?

Voldemort inkább nem kommentálta a dolgot, néha úgy érezte, a fiú elméje még az övénél is bomlottabb, és gonoszabb.

-Szerintem Fenrir gondjaira kéne bízni.

-Miért kéne?

-Nem nézett ki túlzottan élőnek. Ha meghal, nem lesz hasznos.

-Jólvan, majd a következő gyűlésen bejelentem. - hessegette el a fiút, mivel ha a fiú a közelében volt, soha nem tudott megfelelően koncentrálni a dolgára. Valahogy mindig vitatkoztak, vagy ha nem, akkor is valamiért mindig vonzotta a fiatalabb a tekintetét, amitől nem haladt a munkájával.

Harry elhagyta az irodát, valami szórakozás reményében. Mivel nem talált semmit, ezért úgy gondolta, hogy ideje kissé bosszantani a halálfalókat, ami felettébb szórakoztatónak bizonyult.

Voldemort aznap rájött, hogy nem szabad Harryt unatkozni hagyni, különben a végén még megtizedeli a szolgáit.