Nem örökletes

13

-Ó hogy rohadna meg. - próbált feltápászkodni Harry a Roxfort gyengélkedőjén lévő ágyáról. - Csak egy kis sérülés.- dörmögte magában. -A francot egy kis sérülés. Az biztos, hogy ezt még meg fogja keserülni. - gondolt itt Voldemortra, miközben a mosdó felé vánszorgott.

A támadás három nappal azután történt, hogy visszatért a rokonaihoz. Az elején még ő is szívese vett részt benne, de egy idő után megjelent Voldemort és hátulról támadt rá. Addig átkozta, amíg eszméletét nem vesztette. Másnap ébredt fel a gyengélkedőn, ahol az aggódó javasasszonyt látta meg először.

Az asszony szerint súlyos állapotban volt, mire Piton professzornak sikerült kimentenie, már a halál küszöbén állt. Sajnos a rokonait már nem tudták megmenteni, a javasasszony ezt nagyon szomorúan közölte vele. Harry próbálta megjátszani a gyászoló rokont, de nagyon nehezére esett. A javasasszony szinte minden percbe mellette volt, nehogy kiboruljon a családja elvesztés miatt, csak néha hagyta magára, ami nagyon bosszantotta a fiút. Nagyon fárasztónak érezte a gyászoló unokaöcs szerepét, ráadásul nem volt benne biztos, hogy elég jól el tudta játszani.

Mikor Harry végzett a mosdóban, addigra Dombledor már az ágya végén ülve várta a fiút, sajnálkozó tekintettel.

-Hogy érzed magad drága fiam? - kérdezte kedvesen, amitől Harrynek majd felfordult a gyomra. Az a sok álszentség amit Dumbledor mutatott bosszantotta.

-Jól, köszönöm. - próbált kedvesen mosolyogni az idős férfira.

-Ideje beszélnünk valamiről. Sajnos mivel a gyámjaid elhunytak, keresnünk kell neked újakat.

-De igazgató úr, én nem akarok senkit sem kitenni Voldemort haragjának. - könnyesedett be Harry szeme, amiért képzeletben vállon is veregette magát.

-Megértem fiam, ezért is gondoltuk úgy, hogy én leszek erre a legjobb választás. -A fiú elfehéredett. Ezzel nem számoltak, mikor kieszelték a tervet. Senkinek eszébe sem jutott, hogy maga Dumbledor akar majd felette gyámkodni, ez nem túl jó hír.

-De uram, ez nem lenne magának túl nagy fáradtság? Annyi dolga van az iskolával.

-Dehogy fiam, dehogy. - veregette meg Harry takarón nyugvó kezét.

-Viszont ha nem szeretnél, a szüleid régi barátja Remus Lupin felajánlotta, hogy vigyáz rád.

-Hát ha ön ezt biztonságosnak ítéli meg.

-Csak az a baj, hogy Remus vérfarkas. Nem rémít ez meg téged?

-Nem uram, legalább nem kell annyira féltenem.

-Akkor rendben. Beszélek vele, hamarosan meglátogat.

-Köszönöm.

-Semmiség, most pedig pihenj.

Harry elégedetten követte az utasítást. A terveik végre beválnak, már csak Voldemorton múlt az egész, remélhetőleg nem fogja elbaltázni a dolgot. Harry nem szeretett volna Dumbledor kicsi fiacskája lenni, még a gondolattól is rosszul volt. Bár akkor talán könnyebben meg tudta volna ölni, mikor eljön az ideje, de Harry nem tartotta valószínűnek, hogy túl sokáig bírta volna játszani a jó fiút, ha együtt kellett volna élnie az öreggel.

Addig addig gondolkozott, amíg végre elnyomta a pihentető álom. Az álmaiba Voldemorton bosszulta meg azt az idióta támadást.