Nem örökletes

6 +18!!!

Másnap Harry korán kelt, és még messze volt a Voldemorttal megbeszélt időpont, ezért elkezdte felfedezni az emeletén a szobákat, hátha talál valami érdekes dolgot. Minden szobába benyitott. Már kezdte megunni a dolgot, mikor az egyik szobából furcsa hangokat hallott. Óvatosan nyitotta ki a szoba ajtaját, és ledermedt. A látvány szinte azonnal keménnyé tette, amin meglepődött. Az ágyon Perselus Piton éppen a térdelő Lucius Malfoyban mélyedt el, annyira hogy észre sem vették az illetéktelen látogatót.

A fiút annyira lenyűgözte a két férfi szeretkezése, hogy akaratlanul kezdte el simogatni magát, nem törődve a lebukás veszélyével.

Csak nézte a két test ritmikus mozgását, és meglepő sóvárgást érzett. Egyik férfi sem volt neki különösebben szimpatikus, de valahogy most szívesen lett volna Malfoy helyében. Ahogy Piton mozgása egyre gyorsabb lett, Harry is egyre gyorsabban simogatta már szinte fájdalmasan kemény férfiasságát.

Pontosan egyszerre jutott a csúcsra a két férfival, akiknek nyögése szerencsére elfedte az övét, így elkerülve a lebukást.

Amikor Piton Malfoy hátára rogyott, Harry lassan kihátrált a szobából és a lehető leghalkabban becsukta az ajtót. A két férfi nem is sejtette, hogy valaki végignézte a szeretkezésüket.

Harry a szobájába visszaérve vett egy zuhanyt, közben a két férfira gondolva elégítette ki magát újra, most már a hátsóját is izgatva. A zuhany alatti orgazmusa klasszisokkal jobb volt, mint amit bármikor érzett, és az érzés, hogy valaki más hatoljon belé, szinte kínzóan feszítette.

A reggeli alatt Voldemort furcsának találta a fiú csendességét, és elrévedt tekintetét, de inkább nem akarta tudni az okát.

-Reggeli után elkezdünk gyakorolni. A nyár végére tervezem az első bevetésedet.

Harry csak bólintott, de igazából nem érdekelte a dolog. Még mindig a két férfin járt az agya, de tudta, hogy be kell fejeznie. Minden figyelmét a tanulásra kell koncentrálnia, ha elérte, amit akart majd foglalkozik a dologgal.

-Gyerünk Harry! Tudsz te ennél jobbat is! - kiabált vele Voldemort. Az egész nyarat gyakorlással töltötte. Csak Voldemort társaságát élvezhette, de nem bánta. Rengeteg dolgot tanult a férfitől, annyira hogy másnapra tervezték a bemutatkozást a halálfalóknak, mint Voldemort új társa.

A férfi elégedett volt a fiú teljesítményével. Hiába fiatal, rettentő gyorsan tanul, és a varázs ereje is vetekedik az övével, pedig még el sem érte a 17. életévét, mikor kiteljesedik.

-Jólvan. Elég lesz!

-Végre. - terült el a fiú a padlón kimerülten.

-Ne nyafogj. Nem illik egy sötét úrhoz a nyafogás.

-Előtted nem fogom színészkednie. Egyenrangúak vagyunk!

-Még nem, de hamarosan! - Harry meglepődött, sosem gondolta volna, hogy a férfitől ilyet hall, azt meg pláne, hogy ennyire jól fog esni neki ez a félig meddig dicséret.

-Nahát, a Nagy Voldemort nagyúr ilyeneket mond egy kis taknyosnak. Eljött a világvége? - vigyorgott fel a felette állóra.

-Ne bízd el magad, még sokat kell tanulnod. Ráadásul még túl kell esned az első bevetéseden.

-Jó jó. Holnap majd megmutatom neked!

Már alig várta a másnapot, hogy a halálfalók végre megismerjék, és elkezdhesse a bosszúját a hülye varázsvilág ellen, aki egy gyerektől vár megváltást. Már előre élvezte a meglepett arcokat, mikor kiderül, hogy mennyire is félre ismerték Harry Pottert.