Nem örökletes

21

Másnap Harry kissé merevnek érezte minden tagját, hiába a gyógyító bájitalok, azért az egész éjszakás szeretkezés a két férfivel megviselte. Ráadásul csak a nyakán lévő szívás nyomokat voltak hajlandóak eltüntetni, ezért extra óvatosanak kell lennie a körletben való zuhanyzáskor, amíg el nem tűnnek, ami nem könnyű, ha az ember egész testét piros foltok tarkítják.
Reggelire extra sokat evett, amivel felhívta magára a háztársai figyelmét.
-Mi van Potter, mozgalmas éjszakád volt? - kérdezte tőle gúnyosan a mellette ülő Dean.
-És ha igen? - kérdezett vissza, majd inkább nem is foglalkozott senkivel. A reggeli befejezése után még vissza akart menni a klubbhelységbe, de az egyik sötét beugróból egy kéz nyúlt ki, és berántotta. Harry ek még feleszmélni sem volt ideje, már egy mohó száj tapadt az övére. Pillanatok alatt realizálódott benne, hogy nem Perselus vagy Lucius az, mivel teljeseb más ízük volt mint a támadójának, azonnal ellökte magától.
-Mi a fenét csinálsz? - mordult rá a támadóra.
-Gondoltam folytathatnánk a tegnap elkezdett ügyünket. - simogatta végig Harry mellkasát, ezzel is megerősítve mire is gondol.
-Alan, bocs a tegnapiért, tényleg jó lett volna, de inkább ne erőltessük a dolgot. - nem gondolta, hogy a tegnapi rajtakapás után még akar tőle valamit a fiú, végül is pontosan ezért választotta őt. Melyik hubrabugos akarna ilyesmit csinálni?
-Mi az hogy ne erőltessük?! Eleve te kezdte az egészet! Nem fogom engedni! - Harry erre csak sóhajtott egy nagyot. Nem értette az egészet, nem ígért a fiúnak semmit, csak egy éjszakát akart, erre most ráakaszkodik.
-Figyelj Alan, köztünk soha nem lesz semmi. A tegnapi egy hatalmas hiba volt, nem illünk egymáshoz. - ezzel lezártnak tekintette a témát és otthagyta a fiút.

A következő időszakban százszor is elátkozta magát, amiért pont Alant akarta kalandnak, mert a fiú mindenhová követte. Mondhatni zaklatta, ami elő hozta Harry gyilkos ösztöneit, de az iskolában egyszerűen nem ölthette meg, pláne a bolond igazgató szeme előtt. Az öreg pedig nem hagyta el az iskola területét, ráadásul Harryt is rá akarta venni, hogy inkább Remus töltse a karácsonyt az ikolában. Azzal érvelt, higy Harrynek nem biztonságos elhagynia a Roxfortot, de a fiú hajthatatlan volt. Végre nyugalmat akart, ráadásul Alan miatt csak nagyon ritkán tudott a szeretőivel találkozni, amit nagyon nehezen viselt. Valószínűleg e miatt akart  állandóan kitörni mágiája, sokszor alig tudta ezt megakadályozni, ezért egyre fáradtabbnak érezte magát. Alig várta a karácsonyi szünetet, ami érzései szerint soha nem akart eljönni.
-Mr Potter - szólította meg McGalagony tanárnő -Az igazgató úr várja önt. A jelszó medvecukor. - ezzel a tanárnő ott is hagyta a fiút, aki bosszankodva hagyta el a nagytermet és indult az igazgatóhoz.
Harry elhatározta, ha megint az iskolába akarja tartani a vén bolond, akkor kinyírja, nem mintha bármi esélyt látna a győzelemre, de tuti meg fogja próbálni.
Az irodába lépés előtt még vett egy nagy levegőt, hogy ne látszódjon annyira ideges ek, majd benyitott.
-Remus! - kiáltott fel, mikor belépve meglátta a férfit.
-Szerbusz Harry. - mosolygott ra a fiúra.
-Nem Londonba kellene várnod?
-Az igazgató úr szerette volna, hogy itt maradjunk az ünnepekre, de mondtam neki,  már terveink vannak. - Harry épp hogy csak elkapta az ingerültséget Voldemort szemében, ami azt jelentette, nem kevés munkája van abban, higy megszabaduljanak.
-Akkor indulnán is uram. - fordult az idősebb az igazgató felé, aki egy hangot sem szólt mióta Harry megérkezett.
-Persze fiaim menjetek csak. Nyugodtan használhatjátok az egyik kandallót, hogy hazatérjetek. Valamikor karácsony után lehet meglátogatlak benneteket.  Boldog karácsonyt nektek!

Dumbledore tűnődve nézte a távozó alakokat, és valami nagyon rossz érzés uralkodott el rajta. Remus megváltozott mióta Harry hozzá került, mintha valahogy felébredt volna az akarata. Eddig mindig sekerült a saját akaratát rákényszerítenie a vérfarkasra, nem értette mi történhetett. Annyit dolgozott rajta, hogy igazgatóvá válása után engedelmességre nevelje a griffendéleseit, és most dobhatja a kukába az egészet? Vagy egyszerűen csak Remus lett ilyen?
-Fawkes, ideje néhány látogatást megejtenünk! - a madár ezt meghallva a gazája vállára telepedett, és elindultak a minisztériumba, hogy ellenőrizni tudják Albus kulcs fontosságú embereit, ha velük semmi baj nem lesz, akkor Remust erős megfigyelés alá kell vonnia. Talán jobb lenne, ha ő venné át Harry nevelését? Minden porcikája tiltakozott ellene, de lehet nem lesz más lehetősége.
De mindent szép sorban, először a minisztérium, után lesz ideje még gondolkozni.

-Mi volt az irodában? - tette fel a kérdést Harry ami azóta izgatta, hogy meglátta Voldemortot az irodában.
-Majd otthon! - morogta szinte csukott szájjal a férfi. Már nehezen tudta kordában  tartani a dühét, de nem akart lebukni még.
Harry megértve a dolgot megszaporázta a lépteit, hogy minél előbb elhagyhassák a kastélyt.
Szerencsére a dolgait már elpakolta, így csak lekicsinyítette a ládáját és már indulhattak is.
A klubhelység kandallóját használva jutottak el a nekik kiutalt kis romhalmazba. A fiú kicsit megszédült, de nem volt ideje ezen rágódni, mert Voldemort nem állt meg, azonnal indultak továb a kastélyba.
Mikor Harry kilépett a lastély kandallójából, még rosszabb szédülés kapta el, ami addig fokozódott, hogy ájultan esett össze.

Voldemort csak ment előre, nem is foglalkozott a fiúval, minél előbb az irodája magányában akart lenni, mikor egy hangos puffanás hatására megfordult, és észre vette az ájult gyereket a padlón fekve.
-Az ájuldozós királylány mindenedet. - morogta, majd egy lebegtető bűbáj segítségél a szobájába vitte a gyereket.