Nem örökletes

8

-A mait támadást Lucifer fogja vezetni. Mindenki neki fog engedelmeskedni. - a halálfalók egy mély meghajlással vették a tény tudomásul.

-Ideje hogy kicsit felpiszkáljuk a varázsvilágot. - vette át a szót Harry - Úgy gondoltam, hogy kicsit ráhozzuk a frászt az Abszol útra. Szép nyári este, sok a nézelődő most, és persze az iskolaévre vásárló is. Az egyetlen kikötésem, gyerekeket nem bánthattok!

Minden halálfaló egyetértett a dologgal, egyébként sem szoktak gyermekeket bántani. A gyerekek jelentették a varázsvilág jövőjét, és ők még eléggé befolyásolhatók ahhoz, hogy maguk mellé állíthassák.

-Egy órátok van felkészülni. Ha valaki nem lesz itt, azt személyesen fogom megkeresni! - itt Harry végignézett rajtuk. Az első bevetésén nem fogja hagyni hogy lenézzék, vagy engedetlenek legyenek vele szemben, viszont tudta, hogy még lesznek problémái amíg nem bizonyít nekik eleget.

-Menjetek, készüljetek fel! - bocsátotta el őket Voldemort.

Mikor az összes híve kivonult a fiatal felé fordult.

-Jól csináltad. Ha megpróbálnak ellened fordulni, statuálj példát.

-Tudom. Nem akarom csökkenteni a létszámukat, de ha nem lesz más választásom, megteszem. – a szemében olyan határozottság ült, hogy Voldemort tudta, ha úgy hozza a helyzet a fiú hezitálás nélkül végez majd azzal az idiótával, aki ellene mer fordulni.

A férfi enyhe büszkeséggel figyelte a teremből kivonuló fiút. Tudta, hogy jól döntött mikor nem ölte meg, ezzel megpecsételte a varázsvilág sorsát.

Egy órával később már mindenki visszatért. Bella dühödten bámulta Harryt, ő viszont csak vigyorgott a maszk alatt, élvezte a nő gyötrődését.

-30 percetek lesz. Senkit ne kapjanak el! – kiáltotta el magát.

Mondta az új nagyúr, majd mindenkit el hopponált, amin meglepődtek. A halálfalók eddig is sejtették, hogy az új nagyuruk erős, de ennyi embert még Voldemort sem képes egyszerre hopponálni.

Amint mindenki feleszmélt, azonnal elkezdték a támadást az Abszol út ellen. Hatalmas pánik volt, a feketeruhások élvezték a vérengzést. 30 perc alatt majdnem letarolták az egész utcát, rengeteg halottat a sebesültet hagyva maguk után.

Az idő leteltével mindenki visszatért a kiinduló pontra, szerencsére senkit sem kaptak el. Új uruk viszont meglepte őket, mert mikor megérkezett egy eszméletlen testet vonszolt maga után. Harry persze nem foglalkozott a kérdő tekintetekkel, mivel nekik semmi köze nem volt a dologhoz, egyszerűen csak visszahopponálta az egész bandát a Mardekár kastályba.

Visszaérkezve a fiú egyből Voldemort felé vette az irányt, aki még mindig a teremben ült ahol hagyták. Az eszméletlen testet még mindig maga után húzva leült a férfi mellé.

Voldemort érdeklődve nézegette az eszméletlen férfit, akiben felismerni vélte Lupint, de nem értette a fiú mit akar vele.

-Minek hoztad ide?

-Van egy tervem. - vigyorgott Harry teli szájjal.

-Malazár mentsen meg a te terveidtől!

-Na! Nem lesz olyan szörnyű. Lennél az apukám? - nézett a férfire, majd hatalmas nevetés pattant ki belőle Voldemort fejét nézve.

-Nyugi - nyögte ki két nevetés roham között -Remus a szüleim barátja volt, ha a bőrébe bújnál, és kinyírnánk a rokonaimat, lehetnél a gyámom.

-Ahhhh... te engem meg fogsz ölni.

-Dehogy.

-Rendben.

Harryvel madarat lehetett volna fogatni, végre megszabadulhatott a hülye mugliktól. Ezután behívták a halálfalókat, és vígig hallgatták a beszámolóiikat, bár semmi újdonságot nem hallottak, de ez is a kötelességeik közé tartozott. Voldemort elégedett volt az eredménnyel, a fiú megfelelően vette az első akadályt.