Nem örökletes

10

Voldemort Harryvel együtt a férfi dolgozószobájába mentek, ahová csak a belső körnek volt bejárása.

-Ide kell hívnunk Perselust.

-Miért?

-Mit gondolsz, ki fog százfűlét készíteni?- nézett rá Voldemort a fiatalabbra olyan tekintettel, mint aki nem tudja elképzel hogy is lehet olyan idióta valaki mint ő.

-Te?

-Túl sok időmet venné el. Különben is, minek tartok egy bájitalmestert, ha nem emiatt?

-Azt hittem, hogy csak a kémkedés miatt tartod.

-Nem csak amiatt. Viszont jobb lenne, ha az elején felvennéd a maszkot.

-Minek?

-Mert azt mondtam! Lehet, hogy a társamnak hívlak, de még nem vagy teljesen az. Tedd amit mondok! - Harry fújtatva vette fel a maszkot. Tisztában volt vele, hogy még nem egyenrangúak, de ez nem azt jelenit, hogy könnyen meg is emésztette a dolgot.

Épp csak a helyére illesztette a maszkot, mikor kopogtak az ajtón.

-Gyere be Perselus!

-Nagyuram. - térdelt le egyből.

-Állj fel!

-Mit tehetek érted?

-Készíts nekem százfűlé főzetet. - Piton meglepődött. Sosem gondolta volna, hogy ura fel akarja venni bárki alakját is.

-Megkérdezhetem, hogy miért?

-Nem. De azért elmondom. Szeretném gyámságom alá venni Lucifert. - mutatott a könyvespolc előtt álló fotelban ücsörgő alakra.

-De hogy? Lucifer nagyúr kiskorú? De hát az iskolában nincs egy ilyen erős gyermek sem. Vagy talán egy másik iskolában tanul? – Perselus kissé tartott tőle, hogy túl sokat kérdez, de egyszerűen a meglepődéstől nem tudta türtőztetni magát.

-Az én társam nagyon leleményes, mikor a személyiségét is az erejét kell elrejtenie.

-A neve sem ismerős Nagyuram.

-Nem, persze hogy nem. Ezt a nevet ő választotta magának. Állítólag valami mugli vallási dolog. Azt mondja, hogy fényhozót jelent, ami az ő helyzetében egy fricska akar lenni a világos oldalnak.

-Értem.

-Akarod tudni, hogy ki is ő?

-Kérni sem mernék ilyet. - Harry érdeklődve nézte a férfit. Biztos volt benne, hogy a férfit érdekli a kiléte. Talán könnyebb lenne az iskolában, ha tudná hogy nincs egyedül, van aki falazzon neki.

Pár másodperc alatt döntött, és levette a maszkot.

-Potter?! - kiáltott fel a bájitalmester.

-Én én. - vigyorgott a döbbent férfira.

-Kölyök, még nem lett volna itt az ideje. - förmedt rá Voldemort, mire csak megrántotta a vállát.

-Nagyurak, de hogyan? - hebegte a bájitalmester. Nem tudta felfogni, hogy a varázsvilág üdvöskéje sötét nagyurat játszik. A miérteket sem értette, viszont magában egyetértett vele, hogy a fiú választott neve tényleg találó.

-Az nem a te dolgod. Ha akarjuk, majd megtudod, de addig is, ha bárkinek el mered mondani...

-Ugyan Voldemort ne fenyegess mindenkit. Nem mindenkit hatnak meg ezek a kis fenyegetések, ráadásul Perselus kimondottan bátor.

-De az árulásér halál jár.

-Persze persze. De arra nem gondoltál, hogy van, akinek a halál kegyes lenne inkább? - kérdezte a férfit- Perselus, ha elárulsz minket, elvesszük a legfontosabb személyt, amit a magádénak tudhatsz! - Piton a fiúra nézett, látta a szemében kire is gondol. A bájitalmesteren azonnal átfutott a rettegés, Luciust minden áron meg akarja védeni.

-Nem árulom el magukat Nagyurak!

-Akkor menj, minél előbb hozd amit kértem! - bocsátotta el Voldemort. Perselus útja egyből Luciushoz vezetett, meg kellett bizonyosodnia róla, hogy a férfi jól van.

-Ki a legfontosabb Perselusnak? - fordult a fiú felé.

-Ahh.. Komolyan nem értem hogyan tudod őket kordában tartani.

-Ezt mégis hogy értsem?

-Nem a testi fájdalom a lerosszabb, ami egy embert érhet. De mivel neked nem igazan vannak érzelmeid, nem is értheted a dolgot.

-Az érzelmek csak hátráltatnak!

-Igen igen... A halálfalók ilyen dolgait inkább hagyd meg nekem. Elég sok mindent tudtam meg róluk ezalatt a nyár alatt. A fene sem gondolná, hogy felnőttek ilyen melodrámákat képesek rendezni!

-Magyarázd el!- követelte.

-Majd egyszer, most elfáradtam. Megyek lefeküdni.

Voldemort dühösen nézett a fiú után, nem értett egyet a módszerével, viszont úgy érezte megér egy próbát. Ha nem lesz hatásos, még mindig marad az ő módszere, ami mindig hatásos.