Nem örökletes

9

Remus ébredezni kezdett. Az emlékei homályosak voltak, de ahogy egyre éberebb lett, úgy tértek vissza a történtek. Abszol út, halálfalók. Egy furcsa maszkos halálfalóval keveredett harcba, amikor egyszer csak minden elsötétült.

Talán meghalt? Biztosan nem, mivel a halottaknak már nem kellene fájdalmat érezniük, viszont Remusnak szinte minden porcikája fájt.

A szemeit kinyitva próbált valami fokódzkodót keresni, hogy hol lehet, de teljesen sötét volt. A padlón elkezdett négykézláb mászni, de alig egy méter után beleütközött valamibe, elindult a másik irányba, ugyan úgy járt minden oldalon, sőt még felállni sem tudott. Rémülten tudatosult benne, hogy valószínűleg egy ketrecben van.

Megpróbált nyugalmat erőltetni magára, de kezdett pánikba esni, a légzése is teljesen szabálytalan lett és közel járt az ájuláshoz.

-Hát felébredtél. - hallott meg maga mellől egy hangot.

-Ki vagy te? Mit akarsz tőlem? - kérdezte a hangjában egyre nagyobb kétségbeeséssel.

-Ó, el is felejtettem. - morogta az idegen, majd Remus szemei elkezdtek bizseregni. A látása olyan hirtelen tért vissza, hogy hirtelen muszáj volt becsuknia a szemét.

-Bocsi - kuncogott az idegen -Elfelejtettem levenni rólad a kendőcske varázslatot.

-Mit akarsz tőlem? - nyitotta ki lassan a szemét a vérfarkas, majd az idegenre nézett. A száját hitetlenkedve tátotta el.

-Harry?!

-Hívj csak Lucifernek. - vigyorgott rá a fiú.

-Szabadíts ki kérlek, mielőtt visszatér aki a ketrecbe rakott.- erre Harry csak kuncogott, ami tovább növelte a vérfarkas rémületét.

-Ó nem, kellesz nekünk. – húzta végig látványosan a kezét a ketrec rácsain.

-Nektek? Kiknek? - balsejtelme támadt.

-Nekünk Lupin. - lépett be a szobába maga Voldemort.

-Ne. Harry menekülj! - kiáltott a fiúra.

-Jaj, ne! Voldemort! - kapta a szája elé a kezét Harry.

-Harry! - förmedt rá a gonosz varázsló.

-Jólvan jól van, apuci. - vihogta el magát a fiú, mikor Voldemort csúnyán nézett rá.

-Mi folyik itt?

-Voldemort lesz az új gyámom.

-Az nem lehetséges!

-Dehogynem, csak egy új külsőre lesz szüksége. - és itt Remusnak leesett miért van rá szükségük, és az elborzadás az arcára is azonnal kiült.

-Ó látom rájöttél. Voldemort átveszi a helyedet. Lesz még egy kém a világos oldalon, és még nekem sem kell visszamennem azokhoz a szánalmas muglikhoz. Két legyet egy csapásra, ahogy ők mondanák.

-Mi történt veled Harry? A szüleid olyan jó emberek voltak, mindig a fény oldalán álltak!

-Úgy látszik, hogy ez a dolog nem örökletes. - mondta a fiú, és otthagyták a magába roskadt férfit, aki nem tudta elfogadni, hogy a legjobb barátai gyermeket ennyiire gonosz. Biztosan Voldemort tett vele valami, próbálta mentegetni magában a fiút, de tudta hogy felesleges. Harry Potter egyszerűen csak gonosz. Remus Lupin tudta, hogy nem fog élve kikerülni a ketrecből amiben raboskodott, így senkinek nem mondhatja majd el, hogy a fény oldala elveszett. Az egyetlen reményük fogja a bukásukat okozni.