Nem örökletes

19

Harry egész nap feszült volt, szinte alig tudott normálisan kommunikálni a körülötte lévőkkel. A Voldemorttal megbeszélt idő előtt jóval jelent meg a kútiában, még a sötét varázsló sem tartózkodott ott.

Miután megbizonyosodott róla, hogy egyedül van, azonnal az edzőterembe vette az útját. Mikor nem használták a termet, az egyszerűen egy bálteremként funkcionált, ezért a szobrok a teremben voltak. Harry a terembe érve azonnal elengedte az összes varázserejét, ami a frusztrációja miatt felhalmozódott. A hatalmas erő mindent összetört, ami a teremben volt, a szobrok szinte porrá váltak, a festmények felgyulladtak az ablakok kitörtek. A megerőltetés hatására Harry leült a terem közepére és megpróbálta normalizálni a légzését.

Voldemort így talált rá a fiúra, és nem volt tőle boldog. Szerette a Mardekár kúriát, főleg azért, mert az volt az öröksége. Hiába nem mindig tetszettek neki a műalkotások, de vigyázott rájuk, erre az az idióta fiú meg tönkreteszi őket.

-Mi a francot csináltál?! – kiáltott rá. Harry kissé meglepetten fordult hátra, nem számított az idősebbre.

-Apuciii! – ugrott fel, majd Voldemort nyakába ugrott, persze azonnal a földön találta magát, mivel a sötét mágus undorodva lökte el.

-Annyira boldog voltam Nélküled!

-Dehogy voltál, unatkoztál. – porolta le magát.

-Megtudhatom, hogy miért tetted tönkre az egész termet?

-Kissé feszült voltam, muszáj volt kiengednem a varázserőm. – beszéd közben intett egyet a kezével, mire minden elkezdett visszaállni az eredeti állapotába.

-Na látod, minden rendben, mintha meg sem történt volna. – mutatott Harry körbe, ahol a szobrok és festmények újra helyre álltak. Voldemort felhúzta a szemöldökét, és az egyik közeli szoborhoz sétálva megérintette azt, az érintés hatására a szobor azonnal porrá omlott.

-A büntetésed az lesz, hogy minden egyes műalkotást helyettesítened kell. – Harry nyögött egyet kínjában.

-Mégis hogy?

-Meg van a lista, hogy mik voltak a teremben.

-De apuciiiiii, én nem értek a művészethez! – siránkozott. Voldemort nem pazarolt rá több időt, inkább az irodájába indult.

Harry nagyot sóhajtva indult a szobájába zuhanyozni, majd Voldemort után indult. A férfi nem reagált, amikor belépett a szobába, csak olvasta tovább a dokumentumokat. Mivel nem akarta még jobban kihúzni a gyufát, inkább leült a szokásos helyére, majd mereven kezdte bámulni a másikat.

-Mit akarsz? – mordult fel a sötét varázsló, mikor mér megunta az intenzív bámulást.

-Sajnálom, hogy összetörtem a dolgaidat. – Voldemortot meglepte a kijelentés, főleg mivel látta a fiún hogy tényleg sajnálja.

-Értékelem, de akkor is pótolnod kell őket.

-Rendben. – Harry további kérdésekre is számított, de ismerhette volna Voldemortot, hogy soha nem fog kérdezni.

Mivel lezártnak tekintette a témát, visszafordult a dokumentumai felé, de nem sokáig, mivel a fiú össze vissza mocorgott, ami elég szokatlan volt tőle.

-Mit akarsz kérdezni? – sóhajtott fel a fekete mágus, úgy sejtette úgy sem tud nyugodtan dolgozni, amíg a fiú meg nem nyugszik.

-Át engedted valaha valakinek az irányítás bármiben is?

-Mióta bekerültem a Roxfortba, nem. Egy sötét Nagyurat senki sem irányíthat!

-Már akkor tudtad?

-Miért, te nem? – húzta fel a szemöldökét kérdőn.

-De, igazad van. – mivel Harry megkapta a kérdésére a választ, csendben maradt, Voldemort pedig elégedetten tért vissza a feladataihoz.

Harry magában roskadva ült. Hiába érezte nagyon jól magát a két férfival, tudta Voldemortnak igaza van, nem engedheti meg magának. Nem engedi magát irányítani és kihasználni, határozta el magát. A két férfi csak Voldemort és az ő követője, nem jelentenek neki semmit, úgy is fog hozzáállni a dologhoz.

A gyűlésig hátra lévő idő nagyon gyorsan elszállt, és Harry már csak arra eszmélt fel, hogy indulnak a minisztériumba.

-Szerezd meg a jóslatot, és a dokumentumokat is amiket kértem. Mi meglátogatunk egy zömében sár vérűek lakta falut, pár óra múlva találkozunk. –utasította Voldemort, majd elindult a saját embereivel.

Harry még várt pát percet, hogy összeszedje a gondolatait, majd ő is útnak indult a saját embereivel. Az ünnep miatt nem sokan tartózkodtak a minisztériumban, de akik ott is voltak, már nem is távoztak élve.

Harry gyorsan megszerezte a jóslatot, az iratokkal már kicsit meggyűlt a baja, mivel a miniszter irodájában több száz is volt. Mivel nem tartotta valószínűnek, hogy ilyen papírokat még az az agyalágyult miniszter sem hagyna elöl, ezért inkább a zárt szekrény felé indult. Kis keresgélés után meg is találta mélyen elrejtve több akta mögött, amit keresett.

Az előző háborúban Voldemortnak rengeteg nagyhatalmú támogatója volt, de sajnos a vereségével menekülniük kellett. A minisztérium persze nem vette le a szemét ezekről a követőkről, Voldemor is tudni akarta, hogy merre vannak. Harry nem volt vele tisztában, hogy miért, valószínűleg megölni akarta őket.

-Indulunk! – kiáltotta el magát a szobából kilépve, mire az emberei azonnal felsorakoztak. –Mindent elrendeztetek? – mindenki bólintott és visszahopponáltak a kútiába.

Voldemort még nem ért vissza, ezért Harry lerakta a megszerzett dolgokat az íróasztalra, majd visszatért a Roxfortba.