Nem örökletes

4

Harry számára az első év nagyon gyorsan elment. Nem csak órán leadott anyagot tanulta, de a könyvtárat is gyakran látogatta. A külvilág számára a kissé félős, de jószívű Harry Pottert alakította, amivel nagyon jól át tudott verni másokat, bár egy böhöm nagy kígyó, mint háziállat, kissé összezavarta az embereket. Ettől függetlenül sikerült megtéveszteni mindenkit, senki sem sejtette, hogy milyen is az igazi Harry Potter.

Voldemortról is sok mindent megtudott, mivel a Roxfort könyvtára több hasznos információt tartalmazott, mint a könyvek amiket vett, amit megtudott az eléggé a kedvére volt. A szülei megölése nem volt Voldemort legjobb ötlete, viszont Harry megértette a sötét varázsló mozgatórugóit. Ha ő lett volna abban a pozícióban, ő sem tett volna másként. A nehezen megszerzett hatalmat nem akarta volna elveszíteni egy hülye csecsemő miatt.

Nem akart Voldemort áldozata lenni, még túl fiatalnak és gyengének érezte magát egy harchoz egy ennyi idős mágussal szemben, viszont úgy gondolta, hogy köthetne vele üzletet.

Már az év elején rájött, hogy a Sötét varázslatok kivédése tanárnak valami köze lehet Voldemorthoz, így azt gondolta, talán felajánl Mógusnak egy üzletet, és az tovább adja a mesterének, így majd kapcsolatba tud lépni vele. Az üzlet alapjának pedig a Bölcsek kövét szándékozott felajánlani.

A kőről attól a buta félóriásától hallott először, aki úgy gondolta, hogy Harrynek vigyáznia kell magára, mert a követ nagyon sok gonosz alak akarja megszerezni. Persze hozzátette, hogy amíg Dumbledor professzor a Roxfortban van, nem kell aggódnia, mivel az igazgató a világ legerősebb mágusa, és mindenki tart tőle, még Voldemort is.

Mivel karácsonyra megkapta az apja láthatatlanná tévő köpönyegét, egy titokzatos „jó baráttól", a tiltott folyosóra nem volt nagydolog belopódznia. A "barátait" viszont nehezebb volt lerázni, valami oknál fogva nem akarták magára hagyni, bár nem kellett volna meglepődnie rajt, mivel mióta megtudták a teljes nevét, valahogy megszaporodtak a „barátok" Harry körül. Az elején még undorította a dolog, de lassan rájött, hogy inkább hasznot húzhat belőlük. Az iskolai teljesítményét beállította Ron szintjére, ezzel megdöbbentve a tanárokat, akik ugyan olyan intelligens gyerekre számítottak, mint a szülei voltak.

A próbákon, amik a követ védték, játszi könnyedséggel átjutott, viszont az utolsó szoba kissé megnehezítette a dolgát. Fogalma sem volt róla, mi a fenét lehetne kezdeni egy tükörrel.

-Hol a lehet az a vacak kő? - morgolódott hangosan.

-Nézz bele a tükörbe. - jött egy igen ismerős hang egy sötét sarokból. A hang hatására kissé megugrott, de gyorsan összeszedte magát.

-Nahát professzor, mi szél hozta erre? - kérdezte ártatlanul Mógustól.

-Úgy néz ki egy a célunk.

-És miért kell belenéznem a tükörbe?

-Valahol a tükörben van a kő. Csak egy tiszta lélek kaphatja meg.- Harry erre horkantott egyet.

-Akkor nem nagyon fogom megkapni.

-Gyilkoltál?

-Nem.

-Akkor próbáld meg! - az utasításnak engedelmeskedve belenézett, és a kőre gondolt. Hirtelen valamit nehéz csusszant a zsebébe. A kezét becsúsztatta, és rászorított a kőre. Mikor Mógus meglátta azt, azonnal a kő felé nyúlt.

-Na na Professzor, én szereztem, enyém. - vigyorgott gonoszan a férfire.

-Egyáltan minek ez a kis kavics magának?

-Nekem kell. - hallott meg egy karcos hangot.

-Ez meg ki volt? - lepődött meg. Mógus megfordult, és letekerte a fejéről a turbánját. A férfinak egy szál haja sem volt, viszont egy arc éktelenkedett hátul.

-Harry Potter. Micsoda meglepetés. Figyeltelek egész évben. Nagyon jól játszod a jó kisfiú szerepét.

-Te biztosan Voldemort vagy. Köszönöm a dicséretet. - hajolt meg gúnyosan.

-Fegyelmezd magad fiú! Tudd hol a helyed!

-Oh és az hol lenne ó Nagyságos Voldmort? - Harry ezzel annyira feldühítette a férfit, hogy Mógus kezét irányítva el akarta kapni, de amint a fiúhoz ért a professzor felordított. A keze felhólyagosodott.

-Mi a fene?! Ezt hogy csináltad? - ordította a tarkóból kinövő arc.

-Fogalmam sincs. - rántotta meg Harry a vállát, bár kissé megrémült mikor a férfi elindult felé, de nem akart gyengének látszani.

-Mi lenne, ha üzletet kötnénk?

-Miféle üzletet? - kérdezte a sötét árny gyanakodva.

-Te megkapod a követ - nyújtotta Mógus felé, de mikor az elvette volna, elrántotta -Én meg képzést kapok tőled.

-Miféle képzést?

-Miféle -miféle? Hát sötét művészetek képzést.

-Miért is akarnám az ellenségemet képezni?

-Ki mondta, hogy az ellenséged vagyok?

-Te vagy a fény oldalának üdvöskéje.

-Én ebbe sosem egyeztem bele. Nem érdekelnek a muglik, sem a varázslók. Inkább uralkodnék rajtuk, mint szolgáljam őket.

-Inkább engem fogsz szolgálni?

-Ó nem. Én senkit nem fogok többé szolgálni. Idővel veled egyenrangú leszek, de sosem foglak követni, de segíteni foglak.

Voldemort elgondolkozott, nem tudta hihet e a fiúnak. A kő miatt megér egy próbát, ha nem az lesz amit ő akar, még mindig megölheti a fiút. Viszont ha komolyan gondolja, erős szövetséges lesz belőle.

-Rendben. Képezlek, de az iskolában kell maradnod, figyelemmel kell kísérned Bambladort és a csatlósait.

-Rendben. - egyezett bele Harry.

Az alku megköttetett. A világ sorsa megpecsételődött.

Valahol egy sötét helyen, a kor legerősebb mágusának erős balsejtelme támadt. Úgy érezte, hogy muszáj visszasietnie az iskolába, de azt már nem tudhatta, hogy elkésett. Már nem tudta meggátolni a rossz dolgok kialakulását, ami akkor tudatosult benne igazán, mikor Mógus hirtelen eltűnt az iskolából a Bölcsek kövével együtt.