Nem örökletes

5

Harry az ötödik éve befejezésére már rengeteg mindent tudott, bár csak elméletben, mivel az iskolában eléggé veszélyes lett volna kipróbálni a varázslatokat, amiket Voldemort tanított neki. A rokonainál viszont kisebb varázslatokat tudott gyakorolni, pálca nélkül, de ezek Harrynek nem voltak elegek. A türelme kezdett a végére érni, már tenni akart valami, nem csak magolni feleslegesen az átkokat.

Az ötödik év végére már egész komfortosan érezte magát a rokonai házába, köszönhetően a beléjük ültetett félelemre, amit még az első éve befejezése után ért el. Csak meg kellett néhányszor átkoznia pálca nélkül a bácsikáját, szinte azonnal visszavonulót fújtak, és nem tettek többé ellene semmit.

Már egy hete véget ért az iskola, mikor is egy hosszú sétája után nagy meglepetésére váratlan látogató várta odahaza.

-Azt hittem sosem érkezel meg. - fintorgott a vendége. Kissé komikus volt Voldemortot egy mugli házban látni.

-Nem mintha tudtam volna, hogy engem vársz. Mondjuk akkor sem siettem volna jobban. - pimaszkodott az idősebbel, akinek erre kissé elsötétült az arca, de csak egy pillanatra. Valami különös oknál fogva kedvelte a fiút.

-Gyere, ezen a nyáron kezdődik az igazi kiképzésed.

-Nem fogják észre venni, hogy eltűntem?

-Mégis ki venné észre? Ha jól tudom, a rokonaid inkább örülnek ha nem vagy itt. Vagy tévednék?

-Mondjuk Dumbledor bamba őrei? Mióta hivatalosan is tudja, hogy visszatértél, szinte mindig ólálkodik valaki a környéken, aki figyel a házra.

-Miért nem intézted őket el?

-Tudod, van egy fura varázslat a pálcámon, ami jelenti a minisztériumnak, ha használom a varázserőm. – húzta fel Harry a szemöldökét. – Bár gondolom 1000 évvel ezelőtt mikor te fiatal voltál még nem létezett... - vigyorgott vérlázítóan a sötét mágusra. Aki erre felháborodott képet vágott.

-Élvezni fogom a nevelésedet ezen a nyáron. - vigyorgott rá gonoszan Voldemort.

-Ajjaj. - nevette el magát a fiú -Annyira nagyon félek a csúnya gonosz varázslótól.

-Kezdesz túllépni a határon fiú! Inkább menjünk, mielőtt meggondolom magam és inkább kinyírlak. - nyújtotta felé egy tollat, amit megfogva a Mardekár kastélyban vitte őket. Harry álmélkodva nézett körül a hatalmas terembe amibe érkeztek. Csak úgy ordított a pompa az egész helyből, na meg a Mardekárosság is. Szinte mindent a zöld szín uralt. A kárpitokat, a festményeket, egy eldugott sarokban pedig egy fura sötét zöld szobrot is észrevett.

-A manók megmutatják a szobádat.- rántotta ki Voldemort hangja a bámészkodásból- Holnap kezdődik az igazi képzésed. Rendezkedj be, vacsoránál találkozunk. - majd otthagyta a fiút, aki mellett szinte azonnal megjelent egy házimanó, aki eligazította a szobája felé.

A helységbe lépve Harry leblokkolt. Egy normális kis szobát várt, ehelyett kapott egy hatalmas lakosztályt, saját nappalival, fürdővel és a hálóban egy királyi méretű ággyal, amire szinte azonnal rávetődött. Hiába adtak oda minden neki a rokonai amit akart, ilyen luxussal sosem tudtak volna neki szolgálni. Harry minden egyed pillanatot ki akart élvezni, amit csak a kastélyban tölt. Ezekkel a gondolatokkal nyomta el az álom, és csak vacsora előtt ébredt fel. Egy gyors tempussal ellenőrizte az időt, és meglepődve látta, hogy majd hat órát aludt. Még volt vagy 20 perce nyolcig, de mivel még zuhanyozni is akart, ezért csipkednie kellett magát. Éhes is volt, meg nem is akarta Voldemortot feldühíteni, még... 

Kissé késve érkezett a vacsorára, amivel sikerült elérnie azt amit nem akart, feldühítette Voldmortot, de annyira lefoglalta a hatalmas medencével rendelkező fürdő, hogy percekig csak bámulni volt képes, ami azt eredményezte, hogy nagyon kapkodnia kellett, de még ez sem segített abban hogy időben érkezzen.

-Nem értsített a manó, hogy a vacsora pontban 8 órakor van? – fintorgott Voldemort nem túl elégedetten.

-Manó? Milyen manó? - nézett rá értetlenkedés színlelve.

-Aki a szobádba kísért! – Voldemortban már kezdett felmenni a pumpa, nem elég hogy a kölyök késik, de még értetlenkedik is...

-Áh, tényleg. Mintha mondott volna valamit, de nem nagyon figyeltem.- vigyorgott az idősebbre pimaszul.

-Javaslom neked, hogy figyelj oda legközelebb! Nem tűröm a pontatlanságot!

-Ő durcássága ne húzza teljesen fel magát, figyeltem én, viszont kissé elaludtam. – Voldemortnak nagyon nem tetszett az új beceneve, de nem karta mutatni, mert a fiút elnézve még ráragasztaná.

-Ülj le és egyél! – Harry nem akarta tovább húzni az idősebb idegeit, inkább csendben fogyasztotta el az isteni vacsoráját.