Nem örökletes

17

Itt az új rész. Az eddigi fejezeteket mind átírtam, hol kissebb hol nagyobb mértékben, remélem azok is tetszeni fognak nektek.

Mire elérkezett október addigra Harry már szinte az összes Roxfortos pasit ágyba vitte, aki egy kicsit is érdeklődött iránta. Ami nem volt kevés, de nem volt teljesen elégedett, mivel senkinek nem engedte meg, hogy átvegye az irányítás felette, neki viszont arra lett volna szüksége, hogy valaki jó alaposan megkefélje, de hát mivel senkiben nem bízott annyi hogy uralkodjon felette, inkább csak minden készséges jelentkezőt megkefélt. Harry számára nem volt teljesen kielégítő, de a hormonjainak bőven megfelelt ez a változat is.

A Haloween előtti napon gondolt egyet és meglátogatta mindenki kedvelt bájitalmesterét. Reménykedett benne, hogy ha nem kell figyelnie a viselkedésére, akkor kissé ki tudja adni magából a frusztrációját, amit a barátai folytonos zaklatása okozott. Az év elején még sajnálkoztak, majd az idő elteltével az a hülye sárvérű elkezdte elemezni a viselkedését. Hermione biztos volt benne, hogy Harry a gyász miatt cipel mindenkit az ágyába, a fiú pedig csak bólogatott erre. Mégis minek kezdje el magyarázni annak a bolond lányak, hogy semennyire sem hatotta meg a rokonai halála, sőt inkább nagyon is örült neki?! Ezért inkább ráhagyta, ez viszont azt eredményezte, hogy Hermione folyton elemezgette az érzelmeit, amitől a vérnyomása az egekbe szökött.

Pitonnál remélt egy kis csendet találni, mivel oda egyetlen háztársa sem merészkedik le soha, Harrynek viszont pontosan megfelelő búvóhely.

A fiú azt hitte már, hogy Piton nem is tartózkodik a lakosztályban, mert túl hosszú időbe telt hogy a férfi kinyissa az ajtót. Persze mikor megjelent, kissé zilált volt a külleme, amiből Harry egyből rájött, hogy valószínűleg Lucius is a férfivel van. Harry arcát azonnal elöntötte egy perverz mosoly, ami Perselus kissé megrémítette.

-Aj Aj Perselus, hát ilyen lassan kell ajtót nyitni? – mondta, miközben ellépett a férfi mellett, be egyenesen a nappaliba.

-Nagyuram. – hajtotta le a férfi a fejét – Sajnálom, nem tudtam hogy te vagy az.

Lucius aki a kanapén foglalt helyet, meglepődött Piton viselkedésén. Nem értette, hogy minek hívja Nagyúrnak a Potter fiút.

-Potter, mit keres maga egy tanár lakosztályában hétvégén? – kérdezte a fiút bosszúsan. Nem vette túl jó néven, hogy megzavarták a Persel töltött idejét, úgyis annyira kevés az a lopott pár óra, amit együtt tölthetnek.

-Büszke vagyok rád Perselus, azt hittem a szeretődnek mindent elkotyogsz, de úgy látszik, tudod tartani a szádat.

-Köszönöm Nagyuram. –Lucius inkább egy szót sem szólt, biztos volt benne Perselus okkal hunyászkodik meg a fiatal fiú előtt.

-Nyugodtan folytassátok, amiben megzavartalak titeket, egészen nyugodtan. Sőt ragaszkodom hozzá, hogy folytassátok. – Harry már a gondolattól is felizgult, pláne hogy már látta is őket együtt.

-Lucius már éppen indulni készült. – Lucius erre feláll, és tényleg indulni készült, Piton tudta nagyon sok mindent kell neki elmagyaráznia, de később.

-Ó nem. Lucius nem megy sehová, maximum a hálószobádba. Ne nézz engem hülyének, tudom mit műveltetek. Egyszer már láttam mennyire gyönyörűek vagytok együtt, újra látni akarom! Ráadásul, ez a büntetésed, mert az ajtó előtt kellett várakoznom.

Perselus, Luciussal együtt megdöbbent. Hogy a fenébe gondolta Potter, hogy majd előtte szeretkeznek, ráadásul mikor látta őket együtt?!

-De uram!

-Perselus, befelé! Lucius te is, szükségem van egy kis szórakozásra. – ezzel elindult arra amerre a hálószobát sejtette.

-Pers, ez mi a franc?? – háborodott fel Lucius.

-Azt hiszem jobb lesz, ha azt tesszük amit mond. – hajtotta le a fejét Piton.

-Mégis mi a fenének kellene azt tennünk, amit Potter mond? – Lucius már dühös volt, nem értette a dolgot.

-Lucifer. – ebből Malfoynak azonnal leesett a dolog, csodálkozva nézett a hálószoba felé.

-Ő? – Perselus erre csak bólintott.

-Jobb lesz, ha megyünk.

A két férfi követte a fiatalt a hálóba, és reménykedtek benne, hogy a kedvére tudnak tenni.