Nem örökletes

2

Az állatkerti kirándulás után Harrynek volt pár nehéz napja, amikor csak a kis lyukban tudott feküdni, amit a szobájának utaltak ki. De legalább volt rá ideje, hogy kísérletezgessen. Már régóta sejtette, hogy a furcsaságok, amik megtörténnek körülötte nem véletlenek, de a kígyós incidens után már biztos volt benne.

Elkezdett gyakorolni. Előszór erős érzelmekre volt szüksége, de mivel a rokonai bőven kiváltották belőle, azzal nem volt probléma.

Mire elérkezett a születésnapja, már nagyon jól irányította a képességét. Szinte mindent meg tudott csinálni, amit akart. A legszívesebben a rokonait kínozta. Mivel nem kellett a közelükben lennie, ezért sosem tudták elkapni, így a verései szám is kissé csökkent, míg a rokonai testi épsége nem volt mindig túl jó. Kezdtek paranoiások lenni, sokszor észre sem vették, hogy Harry mit csinál, mivel annyira kialvatlanok volt, hogy nem tudtak figyelni. Mikor a fiú észrevette, hogy kezdenek teljesen szét esni, megkönyörült rajtuk és hagyta őket aludni, persze csak pár napig. Persze mikor elkezdte a rokonai zaklatását még félt tőle, hogy lebukik, de mikor már túl voltak a hangyákon, amik elárasztották a család minden ülő és fekvő alkalmatosságát, és a csótányokon is , akkor már megnyugodott, mert hiába hívták őt abnormálisnak, akkor sem gondolták úgy, hogy neki bármi köze is lenne a rovartámadásokhoz.

Egy nyugodt napom, mikor a nénikéje a szokásosnál is fáradtabb volt, mivel egész éjjel kergették a denevért amit Harry hozott létre, főzés közben nem figyelt, és az arcába robbant egy egész lábosnyi forró zöldség, ami miatt Petuniát azonnal kórházba kellett szállítani. Harry egyedül maradt a házban, és ezt kihasználva lehuppant a kanapéra pihenni.

Már majdnem elbóbiskolt a jóllakottságtól, mivel kifosztotta Dudley szobában elrejtett édességkészletét, mikor türelmetlen kopogást hallott. Lassan feltápászkodva ajtót nyitott, de nem volt ott senki, a kopogás viszont nem szűnt meg, csak egyre türelmetlenebb és hangosabb lett. Pár perc után Harry észrevett egy baglyot, ami a hátsó terasz ablakán kopogtatott türelmetlenül.

Kissé gyanakodva, de kinyitotta az ablakot. A bagoly azonnal nyújtotta felé a lábát, amire egy furcsa papír volt felkötve. Harry óvatosan leoldotta és azonnal elhessegette az állatot. Nem kedvelte túlzottan a madarakat, mindig mikor egy a közelébe került, meg akarta csípni.

Alaposabban megnézve a papírt rájött, hogy egy levél, méghozzá egy neki címzett levél.

Türelmetlenül nyitotta szét a furcsa levelet, majd azonnal elkezdte olvasni.

Tisztelt Potter úr!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:

Minerva McGalagony igazgatóhelyettes

Harrynek elállt a lélegzete. Varázsló iskola? Ennél jobb hírt nem is kaphatott volna. Megtanulhatja az ereje normális használatát, és remélhetőleg nem csak felesleges trükköket tanítanak majd.

A másik papírt megnézve rájött, hogy fogalma sincs róla hol tudná beszerezni a kért könyveket. Nem tartotta valószínűnek, hogy sima könyvesboltban ezek kaphatóak.

Gyorsan keresett egy papírt, és írt egy levelet, hogy kérjen egy kis útmutatást a levél küldőjétől.

Mikor befejezte jött rá, hogy mi a fenével fogja elküldeni, mivel a baglyot elhessegette.

Az ablak felé nézve viszont meglátta, hogy a dög visszatért.

-Legalább a dolgodat tudod te dög! - morogta oda neki.

A madár erre felé csípett, így Harry kénytelen volt elrántani a kezét az állattól.

-Maradj már nyugton! - mintha az állat értette volna, nyugton maradt. Gyorsan a lábára kötötte a papírját, majd a madár már ott sem volt.

Harry elmosolyodott. Érdekes dolgoknak nézett elébe, szinte alig bírta kivárni.

Egy kézlegyintéssel rendet teremettet a konyhába, majd visszatért a levél tanulmányozásához, bár sokkal többet nem tudott meg belőle, mint első olvasás után, annyira azért felfigyelt, hogy egy bentlakásos iskoláról lehet szó.

Nem akart felesleges találkozásokba bocsátkozni, inkább visszatért a semmittevéshez. Harry a kanapén bóbiskolva furcsákat álmodott, valami zöld fényről, meg sikoltásokról. Mikor a zöld fény hozzá kezdett közelíteni, azonnal felébredt. Zihálva nézett körül az üres házban, keresve a furcsa jelenséget. Mivel semmit sem látott, néhány pillanat múlva megnyugodott, és inkább elindult sétálni.

Nagyon szerette az erdőben tölteni az idejét, a természet hangjai mindig megnyugtatták, ráadásul nem is találkozott túl sok emberrel, mivel az erdőben sokszor találtak meggyilkolt embereket, ezért a városban lakók inkább elkerülték a játszótér mögött húzódó hatalmas erdőt. Harry soha sem talált még halottat, azért úgy gondolta, hogy csak buta pletykákról lehet szó.

Már vagy egy órája sétált az ösvényen, mikor furcsa surrogás ütötte meg a fölét. Kissér tartva a dologtól, de elindult a hang irányába. Pár méterrel idébb a sűrű bokrok között megtalálata a hang okozóját, amitől egy hatalmas sóhajt hagyta el a száját.

-Mit keresel te itt? – sziszegte az állatkertből ismerős boának.

-Mester! Megtaláltalak! – csusszant felé boldogan a hatalmas állat, majd Harryhez érve azonnal elkezdett köré tekeredni, persze csak óvatosan, nehogy összetörje törékeny mesterét mikor végre sikerült a nyomára bukkannia.

-Minek kerestél?

-Mesterrel szeretnék maradni. – hajtotta a fejét Harry nyakába.

-Mégis hogy gondolod ezt? Majd 2 méter vagy, hogy a fenébe tudnálak elrejteni? Az etetésedről nem is beszélve. – fujtatott idegesen.

-Kérlek Mester, had maradjak veled. Neked köszönhetem a szabadságom, tiéd az életem. – Harry nagyot sóhajtva adta meg magát, mivel próbálta titkolni, de jól esett neki a kígyó ragaszkodása.

-Jólvan, akkor menjünk haza. Viszont előre figyelmeztetlek, egyenlőre el kell bújnod, amíg ki nem találok valami megfelelőbb megoldást! – a kígyó elégedetten sziszegett, és boldogan csusszant la a fiúról, hogy elindulhassanak.

Mikor visszaértek a házhoz a rokonai még mindig nem értek vissza, viszont a bagoly már ott várta az ablakban egy újabb levéllel.

A McGalagony nevű nő mindent alaposan leírt Harrynek, aki azonnal elkezdte tervezgetni az útját Londonba.