Nem örökletes

12

Harry éppen az egyik szánalmas halálfalót nézte, ahogy az egyik kötélen lóg, amit kitett, mikor meghallotta Voldemort ordítását.

-HAARRY! - magában kuncogva indult az irodába, ahol egy vöröslő fejű Voldemortot talált.

-Ezt mégis hogy a fenébe gondoltad? Egyáltalán hogy vetted rá?? - mutatott a kisminkelt és felöltöztetett Naginire.

-Szeretet volna csinos lenni. - rántotta meg a vállát vigyorogva. Elkezdett hiányozni neki Zero, már sajnálta, hogy a rokonainál hagyta, viszont valakinek meg kellett figyelni a szánalmas muglikat, és Harry Zeroban bízott a legjobban. Az már csak bónusz az egészben, hogy az egész család retteg tőle.

-Azonnal szedd le róla ezt a nevetséges izét...

-De olyan csinos. - erre a férfi mérgesen bámult rá, amire nagyot sóhajtva indult a kígyó felé.

-Úgy látszik, a gazdádnak nem tetszik az öltözéked. - sziszegte a kígyónak.

-Nekem tetszik. - emelte fel a fejét-Nem akarom levenni.

-Nagini! Így nem jelenhetsz meg a halálfalók előtt! - mordult a kígyójára Voldemort.

-Nem érdekel! - makacskodott a kígyó, és elcsusszant a szobából.

-Ez a te hibád! Amíg nem voltál itt, nem volt ilyen makacs! -Harry csak megrántotta a vállát, nem mintha az ő hibája lenne. Na jó, persze hogy az ő hibája, de mit tegyen az ember, ha halálosan unatkozik, csak el kell ütni valamivel az időt nem?

-Amíg nem voltam itt, minden nagyon unalmas volt. Kivel tudtál olyan jókat vitatkozni mint velem? Kellett neked már valami szórakozás! – Voldemort tudta, hogy igaza van a fiúnak, de nincs az az erő, amit rá vehette volna, hogy bevallja a gyereknek, hogy sokszor tényleg élvezni a jelenlétét.

-A halálfalóim már alig mernek belépni a kastélyba! – ez persze igaz is volt, de amúgy is egy gyáva banda.

-Figyelmetlenek. Piton például még sosem sikerült elkapnom. Nagy bánatomra Bellát sem.- fintorodott el Harry. Nagyon idegesítette a nő hatalmas Voldemort imádata.

-Mindegy. Egy ideig legalább nyugtunk lesz tőled. Visszamész a rokonaidhoz.

-Nem! - pattant fel hirtelen a fotelből ahová leült. - Nem megyek vissza!

-Nyugodj meg. Csak pár napról van szó. Hamarosan vissza kell térned az iskolába, de addigra a gyámod szeretnék lenni.

-Ezért miért kell visszamennem?

-Akkor kell őket eltávolítanunk, mikor te is ott vagy. Sajnos neked is kell szerezned néhány sérülést. - vigyorgott gonoszan Voldemort.

-Mégis mi a fenének?

-Mégis ki a legalkalmasabb a vigasztalásodra, mint a kedves farkas barátunk?

-Ahha, így már értem. Mikor kell mennem?

-Holnap reggel. Addig is élvezd ki a megmaradt idődet.

-Úgy lesz. - intett a fiú, majd kiugrándozott a szobából. Végre úgy érezte, hogy történik valami, így már a halálfalókat sem akarta bosszantani, inkább megkereste Naginit és lebeszélte a ruházatáról. A kígyó eléggé ragaszkodott az új kinézetéhez, ezért kissé sokáig tartott a dolog, és Harrynek meg kellett ígérnie, hogy legközelebb is játszanak ilyet. A délután további részét inkább gyakorlással töltötte, bár egyedül nem élvezte annyira, mint mikor Voldemort tanította, viszont sejtette a férfi a terveit véglegesíti, ami a gyámságához vezet majd.

Másnap reggel Harry nem túl boldogan, de visszament a rokonaihoz. Szerencsére csak pár napot kellett eltöltenie azok között a muglik között, utána végre oda kerülhet ahová való.