Nem örökletes

20

A rajtaütés után pár nappal Harry megkapta a listát, hogy mit is kell beszereznie, ezért ideje nagy részét a könyvtárba töltötte, hogy tisztában legyen vele, mivel is tudná helyettesíteni a műalkotásokat. A második könyvtárban töltött hét után, már elege lett az egészből. Úgy érezte, hogy szüksége van egy kis lazításra, ezért a tettek mezejére lépett
Az egyik Hugrabugos fiút már régen kinézte magának, ezért vacsora után meg is környékezte, bár nem voltideje semmit enni, de a cél érdekében nem is számított.
-Alan, jó estét. - köszöntöttet a társait váró fiút. Az nem válaszolt neki, csak biccentett eggyet a fejével.
-Nem szeretnél egy kicsit beszélgetni velem? - kérdezte szinte dorombolva, ami nem hagyott kétséget a másik fiúban, hogy mit is akar valójában, amitől fel is csillant kissé a szeme.
-Dehogynem. - mégis ki hagyná ki Harry Pottert, ha esélye lenne?
-Akkor gyere - fogott Harry Alan kezére - Tudok egy nagyon nyugos helyet, ahol jóóól megismerhetjük egymást.
A két fiú nagy egyetértésben sétált a szükség szobája felé. A szoba persze foglalt volt, ami Harry nem töltötte el hatalmas boldogsággal, így hogy egy kicsit levezesse Alant a falhoz préselte, majd agresszíven elkezdte csókolni. A kezeit a hugrabugos talár alá vezette, a puha bőrét simagatva közeledett a nadrágja felé. Harry a kezét Alan nadrágjába csúsztatta, és ráfogott a fiú merevedésére, amitől az hatalmasat nyögött a szájába, és a csípőjét még több érontés reményében Harryhez nyomta, aki meg is adta ezt neki. Pár erős rántás után Alan el is élvezett, és Harryre borult.
-Keressünk egy kellemesebb helyet a folytatáshoz. - suttogta Harry fülébe, majd végig is nyalt azon, amitől kellemes borzongás futott végig az ifjú Potteren.
-Potter, Boons! - hallották meg a parancsoló hangot. -Büntetőmunka, és 100 pont mind két háztól!

Piton érdeklődve figyelte, hogy Potter sietve hagyta ott, a szinte érintetlen vacsoráját, ezért pár perc után követte a fiút.
Az egyik folyosóhoz érve, eléggé érdekes hangokat hallot, ezért lelassította a lépteit, nem akarta hogy észrevegyék.
Amint befordult a sarkon és meglátta a jelenetet hatalmas düh áradt szét benne. A dü szinte szétfeszítette. Hogy merészel az a nyikhaj az ő tulajdonukhoz érni? Ezért még Boons meg fog fizetni, Harryt is meg fogja büntetni, de azt nagyon élvezni fogja. A bájitalmestert egy hangos nyögés rántotta ki a gondolatai közül, és még épp elkapta, ahogy Boons megnyalja Harry fülét.
-Potter, Boons! - szólt rá a fiúkra visszafolytott düvel. - Büntetőmunka, és 100 pont mind két háztól!
Míg Boons rettegve, addig Harry bosszúsan meresztette Pitonra a szemét.
-Takarodó! - mordult fel Piton, mire mind két fiú elindult. -Potter, maga velem jön!

Harry csüggedten követte Pitont egészen a pincéig, közben magában szidta az idősebbet. A jó kis szórakozása el lett rontva, amit sosem fog megbocsátani a férfinak.
A professzor lakosztályához érva egyszerűen csak melökte Harryt, majd azonnal a nyakánál fogva az ajtónak paszírozta, majd a fiú szájára tapadt. Annyira dühös volt, hogy szinte azonnal felszakadt Harry szája a csóktól.
-Pers - hallották meg a nappaliból Lucius hanját, amitől azonnal szétváltak. Harry megnyalta a száját amint Perselus eltávolodott tőle, amitől Piton szeme felcsillant.
-Miért szorítod a nyakát? - érdklődött Lucius.
-Meg kell büntetnünk a mi kis Harrynket. Jobb lesz ha megmutatjuk neki, hogy minket nem lehet lecserélni. - Luciusnak egyből nyilvánvalóvá vált, hogy mi történhetett, amitől féltékenység lobbant benne.
-Ó?  Akkor mutassuk meg neki. -  dorombolta Lucius.
Harry tiltakozni akart, de valahogy nem tudott elég erőt összekaparni magában, ezt kihasználva Perselus elkedte a háló felé vonszolni a fiatalt. Egész éjszaka nem engedték a fiút aludni. Harry pedig rájött, hogy hiába minden erőfeszítése, a két férfi birtokolja őt, ő pedig nagyon is élvezi ezt.

Bocsánat a rengeteg kihagyásért, de annyira nem volt semmi ötletem....