𝘽í𝙯𝙯 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙛. | ✔

~7. fejezet~

Egészen ebédig a pusztára néző kilátóban voltunk, és egy kis idő után rájöttünk, hogy csak akkor látszódunk, ha felállunk, és úgy nézünk ki. Ha viszont leülünk odafent, a kilátó oldalai tökéletesen elrejtettek minket.

Valamikor egy körül döntöttünk úgy, hogy elmegyünk ebédelni, így lesétálva a kilátó lépcsőfokain visszaindultunk az étkező épületéhez. Mire mi odaértünk, a legtöbben már túl voltak az ebéden. Mi Dominikkal rögtön tudtuk, mit kérünk, én sült krumplit szedtem sonkával és pulykával, Dominik pedig a túrós csuszát választotta. Sára jázminrizzsel evett csirkecombot, és Vivi éppen a konyhásnővel igyekezett megértetni magát. Mi addig leültünk az asztalhoz, de nem sokkal később Vivi is beült mellénk.

- Mit kaptál? – érdeklődött Sára.

- Tésztát – vigyorgott boldogan.

- Jó étvágyat – szólt körbe Major.

- Neked is – feleltük.

Ebéd után kiléptünk az étkezőből és a bejárati kapu előtti asztalokhoz közeledtünk. Körbeültük az egyiket, én pedig elővettem a CsK kitűzőt a zsebemből.

- Hogy legyen? – kérdeztem.

- Nem hiszem, hogy nagy ügyet kell kerekíteni ennek a dolognak – ingatta a fejét Dominik.

- Szerintem sem. Róbert azt mondta, hogy ez nem feladat, hanem jelképes dolog – vonogatta a vállát Vivien.

- Nem értek egyet – ellenkezett Major. – Kapitányt választani csapaton belül is igen komoly döntés. Még ha banálisnak tűnik, akkor is – mondta határozottan.

- Oké, folytasd – kértem.

- Köszi. Szóval. Szerintem attól, hogy ez nem feladat, szándékosan dobták be a szervezők. Tét nélkülinek tűnik, ártatlannak, és ahogy Vivi mondta, pusztán jelképesnek, de ez nem igaz. Higgyetek nekem, minden csapat tagja egymásnak fog menni emiatt, ez tuti... - mondta baljósan.

- Honnan tudsz erről ennyit? – érdeklődött Vivi.

- Amióta az eszemet tudom, csapattag voltam a tánc miatt. Ez nem véletlen a szervezők részéről, mert az a csapat, amelyik nem összetartó, az esélytelen a győzelemre – fejezte be.

- Aha, értem – gondolkodtam. – És akkor mit tanácsolsz?

- Szerintem fontos időben, a kezdet kezdetén lefektetnünk a szabályokat. A saját szabályainkat. Én azt mondanám, hogy háromnaponta adjuk tovább a kitűzőt egymás között, így elvileg mindenkinek lesz esélye kapitánynak lenni. Persze csak ha nem esünk ki közben.

- Ez tetszik – biccentett Dominik.

- Nekem is – értett egyet Vivi.

- Csináljuk így – helyeseltem.

- Oké. Ki lesz az első kapitány? – kérdezte.

- Én nem szeretném kezdeni – hátrált ki Vivien.

- Dettó. Mindig szólóban voltam – mondta Dominik is, mire Sára rám nézett. Mosolyogva felkaptam a kitűzőt és felé nyújtottam.

- Ez téged illet elsőként.

- Miért? – lepődött meg.

- Viccelsz? Ezek után nem kérdés, hogy te leszel az első kapitányunk. Egyetértetek? – fordultam Vivihez és Dominikhoz.

- Abszolút – felelték mindketten.

- Vedd el – néztem a szemébe, mire ő feltűzte a pulcsijára, ott virított a CsK felirat.