És igen! Továbbjutottunk. A feladat pontosan az volt, amit előre kitaláltunk. Négyen ültünk a kilátó tetején, Vivi beszámolóját hallgattuk. Busszal vitték őket Debrecenbe, és egy egyetemi előadóba terelték be őket, ahol mindenki egy-egy tabletet kapott, majd kezdődött a feladat.
- Kik estek ki? – kérdezte Dominik.
- A fehér csapat – válaszolt.
- Ők voltak a...
- A három lány és a focista fiú. Keszthelyiek, ha jól tudom – fejeztem be Sára mondatát.
- Igen – biccentett Vivien.
- És rájöttél, hogy kik találták még ki előre a feladatot? – kérdezte Major.
- Hát fura, mert ketten teljesítettük nagyon hamar, és nagyon sok ponttal, a világoskék lány, meg én. Mindenki más marhára sokáig szenvedett az appal. A bézsek majdnem kiestek, Laci szinte semmit nem tudott, mindenhez az írta, "gólya"... Segítettem neki párat – mesélte.
- Jól tetted – vágtuk rá mind.
Még egy kis ideig Vivit ünnepeltük, akin látszott, hogy szívből örül az elért eredményének, aztán mindenki telefonja egyszerre jelzett. Kocsis élő videót indított.
- Üdvözlöm minden kedves nézőmet! Mint látjátok, nem a megszokott helyről élőzöm, mert ma van a "ti irányítjátok a napomat" eseménysorozat az oldalamon. Na, de amiért bejelentkeztem így hirtelen, az az apropó, hogy iskolánk csapata ismételten továbbjutott az IOV-on. Felcser Vivien remekelt maximum pontszámmal, ötvenből ötven madárfajt talált el, ami lenyűgöző teljesítmény! – mondta vigyorogva. – Az élőm lényege ennyi is lett volna, újabb hírekkel jelentkezem a továbbiakban. Köszönöm!
A kommenszekcióban volt, aki dicsérte, leszólta Vivit, de voltak olyanok is, akik csak szimplán értelmetlen dolgot tudtak hozzáfűzni. Az adás után elraktuk a telefonjainkat, és az étkező felé indultunk. A csapatok már javában ebédeltek, összesen három asztal volt üres az érkezésünkkor. A tálcánkat letéve helyet foglaltunk, és egyszer csak azt vettem észre, hogy Sára engem vizslat.
- Tizenegy szaktanári tizedikben? – érdeklődött.
- Igaz – mosolyogtam.
- Miről van szó? – kérdezte Vivi.
- Rajmund azt állítja, minden igaz, amit róla mondanak.
- Ja, az tuti – legyintett.
- Egészen biztos – biccentett Dominik is.
- Az nem létezik – ámult Sára. – Képes voltál bezárni a szertárba Margó tanárnőt?
- Ez így technikailag nem helyes – köszörültem meg a torkom. – A huzat csapta be az ajtót.
- És mi okozta a huzatot?
- Én – feleltem egyszerűen, mire felnevetett. Ebéd közben közösen nevettünk a balhés storyjaimon, mikor egyszer csak Andi lépett az asztalhoz, majd Vivire nézett.
- Bocs, nem akarunk zavarni. Csak szeretnénk megköszönni a segítséget – suttogta. – Laci mondta, hogy súgtál neki a madaras feladaton.
- Szívesen.
- Ez nagyon rendes tőletek, tényleg, ki is eshettünk volna.
Andi folytatta a hálálkodást, ami részemre egy kicsit már átcsusszant önlebecsülésbe is... Ajjaj...
Nem sokkal később, az étkező ajtaja kinyílt, és Róbert lépett be, mire mindenki elcsendesedett.
- Jó étvágyat – közölte. – Gratulálok a mai feladaton elért eredményekhez, és bízom benne, hogy hosszú távon is megmarad az, amit e csodás helyszín élővilágáról tudtatok meg – mosolygott körbe. Megdicsérte a világoskék csapatot, és minket is a maximum pontszámért, de megjegyezte, hogy érdekes módon rajtunk kívül más nem találta meg az easter egget a feladathoz... Érdekes, nem lányok...? A négy lány ártatlanul pislogott, tettetve, nem tudnak semmiről. – Persze nem fogok szó nélkül elhaladni a maximális pontszám mellett, így a két legjobban teljesítő csapatot jutalomban részesítem. Mostantól, a holnapi reggeli kezdetéig kizárólag ők használhatják a játéktermet, illetve az a négy-négy csapat, akiket ők meghívnak. Más nem.
YOU ARE READING
𝘽í𝙯𝙯 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙛. | ✔
Teen FictionKezdés: 2021.03.26. Befejezés: 2021. 05. 19. - Futás - mondtam hirtelen, belökve a kaput, ami nyikorogva kitárult előttem, aztán Vivivel egyszerre kezdtünk rohanni a tanyaház sötét ajtaja felé. A gémeskút aljáról egyre hangosabban és egyre gyorsab...