- Továbbjutottunk! – léptünk be a kapun, ahol Tahi, Vivi, és Dominik vártak ránk.
- Tudjuk! Andiék elmondták. De... hol voltatok eddig? Már legalább húsz perce visszaért mindenki. A kiesett sötétzöldek már el is mentek – húzta el Vivi a száját.
- Ó, hát mi... - kezdte Sára, de Róbert félbeszakította.
- Na, végre! – fújtatott. – Megkaptam a sofőr üzenetét, miszerint késve érkeztek vissza, mert az úton meg kellett várni egy szarvasmarhacsorda átvonulását. Igaz ez?
- Ha a sofőr mondja – tette fel Major a kezét, én meg csak ártatlanul figyeltem. A jelek szerint Róbert elhitte, azonban... Tahi természetesen nem.
- Szarvasmarhacsorda... értem – sóhajtotta a főszervező. – Nyilván veletek történik ez, ki mással... Mindenesetre máskor a ti csapatotok inkább az első buszok egyikével jöjjön – jegyezte meg, majd elsietett.
- Szeretnétek valamit mondani? – kérdezte Tahi.
- Mindent elfeledtet az a tény, hogy továbbjutottunk? – kérdeztem vissza én.
- Természetesen nem.
- Akkor inkább hagyjuk.
- Na, meséljetek inkább a versenyről – sóhajtott nagyot.
A többiek érdeklődve hallgatták végig a beszámolónkat, különös tekintettel az eldobott gumikacsa esetére.
- A szürkék? – kérdezte Vivi. – A négy izmos gyerek, akik köszöngetnek, meg azt sem tudják, hogyan tegyék magukat?
- Aha – bólogatott Sára.
- Gyönyörű.
- Várjatok, várjatok – mondta Tahi. – Ne feledjük, hogy ez egy verseny. Ti a címvédők vagytok, mindenki a kieséseteket szeretné. Még egyszer mondjátok el hogy volt, kérlek.
Én elkezdtem elmesélni megint, de a monológom közben Tahi arckifejezésein majdnem elnevettem magam. Haha.
- Jó, ez tényleg gyökérség – jelentette ki végül.
- Az – értettünk egyet.
- Van valami ötlet arra, hogy mit lépjünk erre a szürkékkel szemben? – érdeklődött Vivi.
- Van – mondtam.
- Olyan, ami miatt nem zárják ki a Szirtes-csapatot a versenyből? – nézett rám rosszallóan a fizikatanár.
- Nincs – helyesbítettem, majd mind a telefonunkra pillantottunk, ugyanis Kocsis élő videót indított.
- Szeretném tudatni a kedves nézőimmel... - szipogta, mire azonnal záporoztak a kommentek, hogy biztosan kiestünk, és hasonló tévhitek. – Elnézést, itt vagyok, csak megvártam, hogy kicsit többen legyünk – mondta halk, megtört hangon. Megdörzsölte az arcát, majd újra a kamerába nézett. – Köszönöm, hogy itt vagytok velem az élő adásban. Szeretném, ha elsőként tudnátok meg, hogy... - kezdett bele suttogva -, Sára és Rajmund továbbjutottak a feladaton, a Szirtes még mindig versenyben van!!! – ordította hevesen. – Na, hát, köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett ez a kis mókázás itt az élő elején.
- Na, eleget néztetek, kapcsoljátok ki – szólt hirtelen Tahi. – Mondom, elrakni a telefonokat. Sára, menj és szárítkozz meg. Rajmund, te is. Aztán kapcsolódjatok ki, megérdemlitek, továbbjutottatok. Menjetek – utasított minket szigorúan.
- Rendben – biccentett Sára.
- Major, Fehér – szólt utánunk. – Ne vegyétek magatokra. Tudom, hogy hideg volt a tó, ti pedig szó nélkül kibírtátok a feladatot. A fotelhuszárok többsége kezet sem mos ilyen hőmérsékletű vízben, nemhogy belemenjen. Büszkék lehettek magatokra – nézett ránk őszintén.
YOU ARE READING
𝘽í𝙯𝙯 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙛. | ✔
Teen FictionKezdés: 2021.03.26. Befejezés: 2021. 05. 19. - Futás - mondtam hirtelen, belökve a kaput, ami nyikorogva kitárult előttem, aztán Vivivel egyszerre kezdtünk rohanni a tanyaház sötét ajtaja felé. A gémeskút aljáról egyre hangosabban és egyre gyorsab...