A busszal csak nagyon rövid ideig utaztunk, ahogy megállt a jármű, mi egyből ki is pattantunk. Az volt az elképzelésünk, hogy mindig nyomokat kell követnünk, ami elvezet a tanárunkhoz.
- Ez fura. Nincs itt Tahi – suttogta Vivi a hűvös épületbe belépve.
- És Andiék sincsenek. Az hogy lehet? Előttünk jöttek kábé egy perccel – zavarodott össze Sára.
- Talán őket nem ide hozta a kisbusz. Ha az ő tanáruk nem itt van – magyaráztam.
- A miénk sincs itt – közölte Dominik.
- De itt volt – vágta rá Vivien. – Vagy nem?
- Itt. De csak volt... - bólogatott Sára. – Oké, figyeljetek, szerintem az van, hogy Tahi nyomában vagyunk. De mindig csak a nyomában. Értitek. Tahi nem volt a szobájában, de ott volt a boríték. Nem volt a kisbuszban, de ott volt a cetli...
- És nincs itt, de hagyott valamit, ami a következő helyre elvezet – fejeztem be a mondatot.
- Aha.
Ezek után futólépésben próbáltunk rájönni, hogy mi lehet a következő nyom. Beléptünk az ajándékboltba, ahol bepróbálkoztam az eladó hölgynél, hátha elárulja, hogy itt volt-e Tahi.
- Sajnos nem segíthetek – mondta.
- Nem látta itt, vagy nem segíthet nekünk? – kérdezte Dominik.
- Nem segíthetek.
Miután ezt kimondta, tudtuk, hogy jó helyen vagyunk, ezért mindenki eszeveszetten keresni kezdett, hátha rábukkanunk valami segítségre. Én a "csodanyakláncok" sorban keresgéltem, amikor beugrott... Az itt hagyott blokkok! Odarohantam a pénztárhoz, és jobban szemügyre vettem.
- Ez mi? – kérdeztem az eladótól.
- Az itt hagyott blokkokat tartjuk abban, ha esetleg a vevők visszajönnének érte... - magyarázta, de látszott rajta, hogy alig bírja visszatartani a mosolyát.
- Szabad?
- Csak nyugodtan. Mint mondtam, ezt valaki itt hagyta... - felelte, én pedig kikaptam az egyetlen ott árválkodó blokkot a kis fonott kosárból.
- Mi van rajta? – kérdezte Vivi.
- Kilenclyukú híd képeslap négyötvenért – mondtam.
- Ez az! – kiáltott Dominik boldogan, és rohanni kezdtünk.
- Sok sikert! – kiáltott utánunk.
Gyalog futottunk a híd irányába, ahol nagyon sokan voltak. Annyi ember vett minket körül, hogy a füvön átrohanva kisebb tumultusba keveredtünk.
- Jó, és most? – kérdezte Sára. – Ott! Menjünk a szelfiponthoz!
- Bocs, bocs, ez életbevágóan fontos! – kiabált rá Vivi egy kiránduló osztályra, akik egyből előreengedték őt a sorban.
- Találtatok bármit? – kérdezte Dominik.
- Nem – mondta Sára idegesen.
- Hé, mi van ott? Ott, ahol olyan sokan ülnek? – mutatott Vivi egy kis domb felé.
- Futás – adtam ki az utasítást, mire odafutottunk a padokhoz, és egyből meglett, amit kerestünk.
- Megvan! – kiáltotta Vivi. Egy ládikával a kezében sétált felénk, amit felnyitva az összes borítékra rálátást nyertünk. Kivette a pirosat a sok közül, kinyitotta, és egy kis polaroidfotó esett az ölébe. A képen Tahi volt a szelfipontnál, és... vigyorgott...
YOU ARE READING
𝘽í𝙯𝙯 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙛. | ✔
Teen FictionKezdés: 2021.03.26. Befejezés: 2021. 05. 19. - Futás - mondtam hirtelen, belökve a kaput, ami nyikorogva kitárult előttem, aztán Vivivel egyszerre kezdtünk rohanni a tanyaház sötét ajtaja felé. A gémeskút aljáról egyre hangosabban és egyre gyorsab...