𝘽í𝙯𝙯 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙛. | ✔

~8. fejezet~

Vacsora után mindenki visszament a játékterembe, mi csak ugyanoda visszaültünk, ahol étkezés előtt Jengáztunk. A többi csapat nem invitált minket, de akkor is ott voltunk a közösségben, akár nyitottak felénk, akár nem. A többiek UNOztak, én meg csak figyeltem őket.

- Ne már, ha van plusz négyed, akkor dobd. Nyugodtad dobd a plusz négyet – kérte Sára Kerit.

- Jó, de nem akarom, hogy leüssön – suttogta a fiú Dominikra utalva.

- Dehogy. Miért ütne le?

- Ő mondta – mutatott Vivire.

- Én? Én nem – cáfolta egyből Vivien.

- De. Amikor bemutattad magatokat – magyarázta halkan.

- Azt mondtam, bunyósként ismerik. Egyébként pedig ne foglalkozz vele – legyintett nevetve.

- Miért? Nem igaz?

- De – nevetett Vivi továbbra is.

- Mennyi volt? – ült vissza Dominik. – Nyolc?

- Tizenkettő – hezitált Keri. – De lehet nyolc, te tudod, csak ne bánts.

- Mi? – kérdezte értetlenül. – Most nyolc vagy tizenkettő?

- Dominik, vegyél fel tizenkettőt – szólt közbe Sára nevetve.

- A francba – forgatta a szemét.

Dominik megállás nélkül bosszankodott, de közben jelzett a telefonom. Kocsis Instagramon főzött, elindult a KK, azaz Kocsis Konyhája. Bármit is foglal ez magába... Gulyáslevest készített, közben folyamatosan magyarázott a Szirteses tanulóknak, akik egyfolytában kommenteltek.

- Ez mi? Amit néztek? – kérdezte Andi.

- Az igazgatónk – feleltük egyszerre.

- Mit csinál?

- Gulyáslevest – válaszolta Dominik.

- És... miért? – értetlenkedett.

- Hát ez az, amire valószínűleg csak ő tudja a választ – mondta Vivi.

- Érdekes... - jegyezte meg.

Időközben én is beszálltam játszani, előttem Laci rakott le plusz négyes kártyát, utánam meg Sára jött, gondoltam szívatom kicsit.

- Nálad van a plusz négy, ugye? – kérdezte.

- Mit gondolsz, Major? – kérdeztem tőle vigyorogva.

- Nálad van. Ne kímélj, dobd.

- Bocs – néztem a szemébe. – Bocs Laci – tettem hozzá, majd ledobtam a visszafordító lapom.

- Na, ne már – dühöngött a fiú. Én pedig közben vigyorogva Sára felé mutattam a lapjaim, ami között ott volt a plusz négyes lap. Nem dobtam le Sárának, hát persze, hogy nem. J

- Kösz – tátogta mosolyogva.

A következő körben mikor Sára jött, kissé elgondolkodott. Felháborodással néztem rá, hiszen megmentettem az előbb.

- Gyerünk, Major, dobj valami jót – közöltem.

- Nem tudom... - gondolkodott el.

- Hallod, az előbb megmentettelek, Major! – álltam fel a fotelből fenyegetőn, mire hangosan nevetve megrázta a fejét.

- Jó, tessék, válassz – mutatta felém a pakliját.

- Na, így mindjárt más. Add ezt – vettem el kék kettest.