𝘽í𝙯𝙯 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙛. | ✔

~11. fejezet~

Mikor beléptünk a házunkba, az egész ezüst csapat ott volt. Kérdőn néztek ránk, egyből abbahagyták a beszélgetést.

- Csá, egy perc az egész, csak a szekrényemből kell valami – tettem fel a kezem védekezőn, majd a zacskóban kezdtem keresgetni epres nyalóka után. – Oké, úgy tűnik, hogy nincs epres.

- Kár – húzta el a száját.

- Más nem jó? Kólás, málnás, dinnyés, barackos, cseresznyés... - soroltam.

- Nem is tudom – fintorgott.

- Ne idegesíts. Major, tessék, itt egy málnás, az majdnem eper – nyomtam a kezébe.

- Mi az? – kérdezte az egyik lány.

- Nyalóka – feleltem. – Kértek?

- Aha, kösz – köszönték meg lelkesen, én pedig odaléptem hozzájuk és elkezdtem osztogatni az édességet.

- Köszi, esküszöm, ez egy olyan dolog, amiről nem tudtam, hogy szükségem van rá, de most örülök – röhögte el magát az ezüst csapat egyedüli fiú tagja.

- Ugye? – dobtam vissza a maradékot a szekrényembe. – Na, mi léptünk is, tényleg csak ezért jöttünk.

Mikor kiléptünk a házból, Sára már fordult is a játszótér irányába, hogy elindulunk vissza, de megragadtam a karját.

- Mi az? – kérdezte.

- Gyere – mondtam.

A főépület oldalához érkezve megálltunk, és miközben én a szertárajtóhoz léptem, még visszapillantottam Sárára.

- Fél perc és jövök, addig figyelj.

- Rendben.

Odabent a polcok között keresgélve már egy pakli tanulókártyát sem találtam, amikor ezt megláttam (mármint ugye a semmit hihi), majdnem elájultam. Óvatosan kisurrantam, majd visszaindultunk a játszótér felé.

- Mi volt? – kérdezte.

- Már nincs ott egy sem – mondtam, mire elkerekedett a szeme.

- Mi? Elvitték a másik négyet is?

- Aha.

- Oké. Akkor rajtunk kívül még négy csapat rájött, hogy mi a feladat.

- Vagy egy, aki elvitte az összeset, hogy más ne juthasson hozzá – mondtam.

- Ó. Ez nem jutott eszembe.

- Nem baj, Major. Ez azt jelenti, hogy nem vagy rossz ember – néztem rá kedvesen. – Na milyen a málnás?

- Az epres jobb lett volna – vigyorgott.

- Akkor add vissza – kaptam felé, mire röhögve felsikított.

- Nem, nagyon finom, tényleg, csak vicceltem.

Visszaérve a kilátóba Dominik és Vivi visszatartott nevetéssel ültek ugyanott, érdeklődve figyeltek minket.

- Hol voltatok nyalókáért, otthon? – érdeklődött Vivien.

- Nem, csak Rajmund visszament a szertárba megnézni, hogy hány pakli van a helyén.

- És? – érdeklődött Dominik.

- Nulla – mondta Major.

- Mi? Elvitték mindet? – lepődött meg Vivi.

- Aha.

- Na, basszus.

- Mindegy, szerintem lassan beszéljük meg, hogy kit küldünk, mert ezt idő mind megtanulni. És vacsoráig döntenünk kell. Szóval a kérdés... Kit tud jól magolni közülünk? – érdeklődött Sára, Dominik és én meg csak elhúztuk a szánkat.