𝘽í𝙯𝙯 𝙗𝙚𝙣𝙣𝙚𝙢 𝙛𝙛. | ✔

~15. fejezet~

Ilyen borítékot még nem kaptunk eddig. Nem volt benne semmi rejtvény, képeslap, semmi. Ha kétszázszor nem ellenőriztük a boríték tartalmát, akkor egyszer sem. Nem volt benne egyetlen nyom sem.

- Ez fura – forgatta az ujjai közt a borítékot Sára. Csupán egy levél volt, azzal az utasítással, hogy holnap tízkor álljunk készenlétben a főkapunál. De ezen kívül nem volt ott más. Hová megyünk, meddig tart, mi lesz... Passz.

Sokáig tanakodtunk, de nem jutottunk semmire sem, ezért csak folytattuk a játékot, mondván, hogy majd holnap úgyis kiderül. Sára átadta a telefonját Andinak, aki elkerekedett szemmel bámulta a fél évvel ezelőtti Sára-videót. Nem hitte el, hogy ő van a felvételen. Nem csodálom.

- Mi van, Major, nem állsz be? – kérdeztem hirtelen, szemébe nézve, kizökkentve őt gondolatmenetéből. – A többieket olyan könnyen elverem, egy kis kihívás jól jönne – mosolyodtam el, majd elkezdtem kiosztani a kártyákat.

- Te akartad – fogadta el a felhívást. – Uhh. Nem akarsz újra osztani? – utalt arra, hogy ezzel a kártyával egyből meg is nyerheti a játszmát.

- Blöffölsz, Major, valami béna lapot kaptál – húztam össze a szemem. Nem tudtam eldönteni, hogy most az agyamat húzza, vagy komolyan beszél.

- Vagy egy plusz négyest kaptam rögtön.

- Mit kaptál? – kérdeztem.

- Nem mondom meg – nevetett fel.

- Mutasd – kértem.

- Nem! Miért tenném?

- Mert tudom, hogy kamuzol – erősködtem, mostanra már biztosan tudván, hogy blöfföl.

- Akkor kamuzom – vonta meg a vállát. – Vagy igazat mondtam.

- Húsz másodperc múlva a kezemben lesz a kártyalapod.

- Csak próbáld meg – vágta rá, mire a paklit az asztalra dobva odaléptem elé. Ráhajolva nem foglalkoztam azzal, hogy próbál távol tartani, átöleltem és benyúltam a háta mögé. Sikertelen próbálkozás. Az oldalába böktem, mire felsikítva eldobta a lapot, én pedig megláttam. Piros kettes. Hahh!

- Látod, Major, mondtam, hogy odaadod – néztem a kártyára elégedetten.

- Nem adtam oda.

- Dehogynem. És ahogy sejtettem. Béna lap – sóhajtottam.

- Jó, nyertél – ismerte be. – De ezt ne csináld többet.

- Ne?

- Ne.

- Mit, ezt? – nyúltam felé, de elkapta a mozdulat előtt a karom.

- Igen, ezt.

- Miért, fájt?

- Nem, csak rossz volt.

- De nevettél – emlékeztettem.

- Nem akartam – fojtotta el a nevetését.

- Aha... Jó, nem csinálom többet.

- Köszi – bólogatott.

- Csak hogy tisztázzuk, ezt ne csináljam többet? – csíptem bele megint az oldalába, mire akkorát üvöltött, hogy a szervező, sőt, még az ellenségeskedő társaság is felénk nézett.

- Hülye! – röhögött a vállamba fúrva az arcát. A gyönyörű arcát. Imádtam ezt a pillanatot. Sára a következő másodpercben megpróbált visszabökni, de ezúttal én fogtam le a kezét mosolyogva.

Közben Vivi úgy döntött, hogy nem vár ránk többet, így mire kiosztotta a lapokat, már el is engedtem Sárát.

- Te kezdesz, Sára – szólította fel Dominik.

- Ó, tényleg? – vigyorodott el. – Akkor tessék, Rajmund, indítsunk azzal, hogy kimaradsz – ejtette le a kártyát.

- Jól van, Major, de nem arra megy a kör – vágtam rá, mire mindenki felnevetett.

- Mi? Basszus, bocsi – nézett Andira sajnálkozva.

- Semmi baj. Ha egy szituációval kellene jellemeznem az életem, akkor ez lenne az – közölte, erre pedig ismételtem mindenki felnevetett.

Nagyjából éjfél volt, mikor Dominikkal beléptünk a faházba. Csanád már aludt, ők előbb eljöttek a játékteremből. Az ágyamra ledőlve nyitottam meg az eddigi levelezéseimet Sárával, gondoltam, visszaolvasgatom.

- Cowboy, menjek tusolni, vagy akarsz kezdeni? – kérdeztem.

- Megyek, elintézem gyorsan – válaszolta, majd elindult a fürdőszoba irányába.

Az chatet visszaolvasva feltörtek az emlékek, főként, amikor az elmúlt napokban Sárának a többi csapatkapitánnyal együtt bent kellett maradnia az étkezőben a többi csapatkapitánnyal együtt. Kérdezte a TikTok nevem, de nem szándékoztam elárulni, keresse csak, ha fontos. Hihi. Időközben jött egy szalagértesítésem, Zétény megjelölt egy bejegyzésén. Több fotó volt mellékelve, az egyiken az, ahogy Sárával a kanapén ülünk, és éppen azt próbálja letárgyalni, hogy nem csikizzem többet. Én komoly fejet tettetek, ő pedig nevet. A következő kép csak Sára, ahogy a kártyáit szemléli. Ezt sokáig néztem, Dominik lépett ki a fürdőből.

- Mehetsz.

A telefonomat csak ledobtam az ágyra, és kivettem a törölközöm, meg egy váltás ruhát a szekrényemből. Beléptem a zuhanyfülkébe, majd végezve a fogamat is alaposan megmostam, ezt sosem hagyom ki. Mikor kész lettem, leoltottam a villanyt, és kiléptem az ajtót, majd a vaksötétben valahogyan elbotorkáltam az ágyam felé. Levetettem magam, és lehunytam a szemem, hogy elalszom, de akkor Dominik még megszólított.

- Sára elaludt nemrég a képernyőn – jegyezte meg.

Feloldva a telefonomat, rájöttem, hogy még mindig az a fotó van megnyitva, és tusolás előtt elfelejtettem lezárolni a kijelzőt. Ó, a jó édes... Én hülye!

- Hát... ez csak... tudod, néztem Zétény új posztját, és szerintem véletlenül khm.. pont így maradt – magyaráztam.

- Nem kell megmagyarázni, én is erre gondoltam, amikor megláttam.

- Ó, értem. Oké – köszörültem meg a torkom. Gondolom, elhitte. Ja, persze...