Kívánj valamit!

14. rész: Mary látomása

1

Percekig meredtek egymásra. Carver Atya, Mary, Rose, George és Kate. Volt valami megmagyarázhatatlan a jelenségben. Nem csak az, hogy egy halott lányt bámulnak, aki nem is annyira halott, mint azt gondolták. De mégis volt ott valami. Talán Kate mégis visszatért, de nem egyedül. Biztosan nem. Ezt az egy dolgot csak Mary érezte. Olyan volt, mint egy súly, amely lefelé nyomja. Egy nyomasztó érzés, amely egyre erősebbé vált ahogy Kate megindult feléjük. Léptei könnyedek voltak. Rose sírva fakadt, de látszott, hogy George is hamarosan is követni fogja felesége példáját. Kate átölelte édesanyját, de közben nem vette le szemét Mary-ről. Tekintetét mélyen a szemébe fúrta. George feleségével együtt ölelte meg a lányukat. Halottnak hitték és mégis életben volt. Rose könnyes szemeit Kate-re emelte. A lány csak mosolygott szüntelenül, de tekintete üres volt. Ismét boldog család voltak. Így gondolták. De Kate csak egy báb. Aki mozgatta az számukra láthatatlan, egyedül Mary látta lelki szemeivel. Habár temetésre nem került sor valahogyan kikellett magyarázniuk a történteket, hogy ne kelljen a sajtó elé állniuk, azzal a ténnyel, hogy az ő lányuk bizony visszatért onnan, ahonnan még nem sok embernek sikerült: a halálból.
-Mi történt veled Kate? - kérdezte Rose még mindig sokkos állapotban.
-Nem tudom. - még mindig mosolyog - Láttam a nagymamát. Azt üzeni, hogy velem marad mindig, vagyishogy velünk. Pont, ahogyan kívántam.
Rose-ban egy pillanat erejéig megállt az ütő. Kívánta? Azt mondta kívánta? A világ forogni kezdett vel, egy percre pedig még a hányinger is elkapta. Újra előjöttek a képek, mikor rátalált a fürdőben a lányára vérző csuklókkal, a vér a falon: Kívánj valamit!, a cukrászda épülete...és végül ő, amikor azt kívánta, hogy Kate újra vele legyen.
-Rose. Minden rendben? - kérdezte George, aki éppen megfogta a nő hátát, hogy az ne essen hátra.
-Igen... - mondta zavarodottan - csak egy kicsit szédülök.
-Menjünk le a nappaliba - javasolta Carver - ott megbeszélhetünk mindent.
-Igaza van Carver-nek. Most, hogy mind itt vagyunk el is mondhatná Kate, hogy mit tapasztalt.
Kate már nem mosolygott Mary-re, szemét összeszűkítve figyelte, hogy a nő mikét válik falfehérré. Több sem kellett Mary nem tudta sokáig állni a tekintetét és elfordult. A szájába harapott, amitől kiserkent a vére, ezt Carver is észrevette.

2

Kate szinte egész végig kitartóan hallgatott, többnyire elmosolyodott néha és szúrós pillantásokat vetett Mary felé. De ez minden. Nem volt hajlandó elmondani Carver Atya és Mary előtt, hogy mit látott vagy mit tudott arról a világról, melyet az élők csak túlvilágnak
neveznek. Miután a tervük, hogy szóra bírják a lányt két óra próbálkozás után meghiúsult. Carver Atya és Mary inkább úgy döntöttek, hogy elmennek és hagyják, hogy Kate magához térjen, ha csakugyan ő volt az a Kate, akit ma elkellett volna temetni. Amikor már Carver és Mary az autóban ültek indulásra készen, csak akkor szólalt meg:
-Végre! - a nő tényleg eléggé kellemetlenül érezte magát Kate közelében.
-Mi végre?
-Hogy elmegyünk. Őszinte leszek Carver, - elindultak - Kate szerintem nem teljesen önmaga.
-Hogy érted ezt?
-Úgy, hogy olyan mintha Kate lenne, talán az is, de valami irányítja. Majdnem olyan mintha skizofrén volna, mintha két személyisége lenne, de az egyik mindenképpen erősebb és nem a jobbik fele.
Carver a Shiny River Street-re fordult, ahol a templom is állt és a háza. Mary lakása 7 házzal arrébb volt, így a nő könnyedén hazajuthatott innen is. A nap már nem sütött olyan fényesen. Hatalmas fehér bárányfelhők ölelték körbe, de nem olyan viharfelhők, mint nemrégen. A motor halk zörejjel megállt, de utasai nem szálltak ki azonnal.
-Lássuk jól értem-e - kezdte Carver, természetellenes nyugodtsággal - Kate testében él még valami, ami nem ő. És ezzel a valamivel osztozik a testén. Valamint ő is irányítja nagyrészt, tehát úgy akarod érteni, hogy Kate csak egy báb?
-Pontosan így.
Kiszálltak az autóból.
-Maradok még ha nem gond. El kell, hogy mondjam mit gondolok. Segítségünkre lehet a továbbiakban.
Carver pontosan tudta a nő mire céloz amikor azt mondta, a továbbiakban. Mikor már mindketten a házban voltak, azon belül is az étkezőben Mary helyet foglalt szokásos helyén: a pult melletti széken, ahonnan a konyhába lehetett látni. Carver hűséges spánielje sétált oda hozzá és a lábának döntötte a fejét. Mary gyengéden simogatta meg az állat fejét, aki végül nem szándékozott onnan elmenni. A tiszteletes töltött neki egy pohár gyümölcslevet, mivel a nő sosem fogadott el más italt, és leült vele szemben.