Kívánj valamit!

16. rész: Kíváncsi szemek

1

Rose lánya szavaitól remegve feküdt le aludni. Régen el sem tudta képzelni, milyen lenne az élete Kate nélkül, de most tudta csak meg, hogy bizony van rosszabb a halálnál. Alig egy fél órát aludthatott, amikor hatalmas robajra ébredt, amely a földszintről hallatszott. Az a gondolata támadt először, hogy betörő és jobb lenne felébreszteni George-ot is, de egy pillanattal később megváltozott a véleménye. Egy halk, mély hang szólította a nevén. Rose, Rose, Rose… lélegzetvételnyi szünetekkel elválasztva. A hang nem tűnt ijesztőnek, annak ellenére, hogy nagyon jól ismerte már a hang forrását, mely legtöbbször sötét árnyként jelent meg, máskor pedig Kate által testet öltve. Most Rose szíve lágynak és gyengédnek találta, de a elméje tudta az igazat. Mintha transzba esett volna, úgy kezdett el haladni a hanghoz, mely őt hívta. Lábait vonszolta, mintsem lépkedett, mert nem akartak engedelmeskedni neki. Egyik fele tiltakozott, a másik viszont meg sem hallotta Rose elméjének segélykérő kiálltásait. A lépcsőhöz érve, lent egy kislányt pillantott meg, Kate – gondolta, mögötte pedig az, akitől tartottak, a pokol küldötte, az árnydémon. Nem Kate volt, aki hívta, hanem a sötét láthatatlan erő. Lassan csoszogott lefelé a lépcsőn, minden lépésével közelebb került, az ellenséghez, az elkerülhetetlen véghez. Egy halk sípolás vette kezdetét, melyet először csak a fülében hallott, majd az egész házat betöltötte és felerősödött. Annyira elviselhetetlen volt a süketítő hang, hogy be kellett fogja a füleit. Kate szeme világított, csak a szeme, a mögötte lévő árny pedig szüntelenül vicsorgott feltárva tűhegyes fogait Rose előtt. Majd egy erős fény és egy harang. Nem, nem harang...csak Rose hitte, hogy az. A folyosó őre volt most az éjszakai harang. Kongás, szünet – az inga megfordul, újabb kongás, újabb szünet és az inga újra megfordul. Jobbra és balra lengett. A fény felerősödött és a kongás is. Mindent beterítettek. Végül már csak egy erős lüktetést érzett a fejében és a gyomrában.

Verejtékben úszva ébredt. Érezte a nyelőcsövén feltörekvő hányás savas ízét. A szemei kipattantak és gondolkodás nélkül lerúgta magáról a takarót, rohant a mosdó felé. A toalettre érve kiadta magából a gyomra tartalmát, mely nem akart tovább benne maradni. Kimosta a száját, de a savas íz továbbra sem távozott. Hátatfordítva a zárt fürdőszoba ajtónak leült a földre és nekitámasztotta a hátát. A sípolás nem tudja mi lehetett, sőt, ez az egész nem tudja mi lehetett. A kongás valóban az óra volt, a folyosó őre, (ami valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy segítség nélkül is be tudja fejezni a ricsajt) de a fény? Az is rejtély, talán Mary vagy Carver Atya meg tudja mondani mit is jelenthet ez. Lehetséges, hogy csak egy újabb rémálom volt, jelentés nélkül.

2

Egyedül reggelizett. George korán elment dolgozni, Kate pedig aludt és nem akarta felébreszteni még. A fejfájása borzalmas volt, már harmadik napja kel fel így, a gyógyszerek pedig nem sokat segítettek. Úgy érezte a fejében, hogy ez az egész egy hatalmas kirakós. Néhány darab megvan és néhány nincs. De még azokat sem tudta összerakni, melyek megvoltak. Mint egy homályos kép. Felnézett a falon lógó Jézus portréra. Ilyenkor mégis hol a fenében vagy? – kérdezte magában. Szeme azonnal átsiklott a konyhai feliórára, már fél kilenc, legalább egy órája ül itt és retteg, mert amit csinált az minden volt csak normális evés nem. A fejfájás miatt képtelen volt rendet rakni a fejében. Azokban a hatalmas fiókokban, melyek színültig voltak tele mindenféle gondolatokkal papír formájában. Minden fiók egyszerre vágódott be az íróasztalba, mikor megszólalt a kapucsengő. Remélte, hogy Mary vagy Carver Atya azok, de nem. Sőt, meglepetésére egy egész szép társaság verődött a kapujuk elé. Rose újságíróknak nézte őket, sejtette mi fog következni miután kimegy. Nem volt választása, ha nem megy ki akkor addig fognak ott állni míg egy járókelő nem megy arra, hogy kikérdezhessék. Abból pedig ki tudja mi sülne ki. Mikor kinyitotta, már akkor elfogta a furcsa szorongató érzés. Sosem szeretett a középpontban lenni, de tanárként megtanulta kezelni a helyzetet mikor mindenki rá figyel. De az iskola más volt, nem olyan, mint ez a helyzet.