Kívánj valamit!

21. rész: A legsötétebb óra

1

Kate orrfacsaró bűzre ébredt az éjszaka közepén. Megvolt győződve arról is, hogy valaki figyelte míg aludt. A szoba csendjét viszont csak a kint süvítő szél zaja kavarta fel. Többször is körbejártatta tekintetét a szoba pontjain, de nem látott senkit, mégis az érzés, hogy figyelik nem múlt el. Sőt, a borzalmas szaggal keveredve még rosszabbul érezte magát. Ugyanakkor a benne lakó démonnak köszönhetően, félelmet nem érzett. Egyszerűen csak zavarta, hogy bár érzi a figyelő szemeket, mégsem látja. Lassan felült az ágyban a hátát pedig a párnájának támasztotta. A sötétben is világító órája pontosan hajnali három órát mutatott. Ekkor már sokkal jobban érezte a gonosz jelenlétét, mint máskor. A feje is egyre jobban lüktetett, olyannyira, hogy a szeme káprázott tőle. Ugyanakkor a hőmérséklet esni kezdett, a nyári melegben képest ugyanis elég hideg lett hirtelen, mígnem a végén már látta a saját leheletét is. Jobban magára húzta a takarót, de ez mit sem segített. Kiáltani akart, de a torkában egyre csak növekvő gombóc nem hagyta, hogy szóhoz jusson, vagy sokkal inkább valami más nem hagyta. A bűz és a fagyos hideg egymással párhuzamosan növekedett. A feje továbbra is iszonyan fájt, egyre jobban és jobban. A lábai és karjai pedig zsibbadni kezdtek. A mellkasában is folyamatosan nőtt a nyomás, a szíve küzdött azért, hogy életben tudja tartani. A levegővétel is egyre nagyobb feladatnak bizonyult, már-már kapkodott utána, mert fulladozni kezdett. Kate alapvetően egy erős lánynak mutatkozott, de az elmúlt másfél hónap alatt, nagyon legyengült és ezen fájdalmak egyszerre való hatása már meglépték a lány fájdalom határát. Mindez viszont még csak a tortúra kezdete volt.

2

Rose és George aludni próbáltak. Rose csak forgolódni tudott, aludni nem, George-nak már több szerencséje volt. Rose a bal oldalára fordult és úgy nézett farkasszemet az égbolton világító holddal. Fáradt volt, nagyon fáradt, de éjjel nappal Kate foglalkoztatta. De nem csak ő nem hagyta nyugodni, ott volt még Dr. Bosemann tragikus halálesete, Mary látomása, és a rossz előérzete, mely hűséges társként sosem tágított mellőle. Gondolatait nem tudta elterelni. Órák óta nem tudott elaludni, pedig a kimerültségtől napközben a lábán is alig tudott megállni. Végül jobb ötlet híján a kinti eget pásztázta, és az óránként megszólaló folyosó őrének harangját hallgatta, majd kiment, hogy újra csendre intse. Hajnali három órát ütött a folyosón elhelyezett ódon álló óra. Rose most is, mint eddig még egész éjjel, kiment, hogy leállítsa a hangos kongást, mert magától képtelen lett volna abbahagyni. Amint kilépett a folyosóra megcsapta valami megmagyarázhatatlan félelemmel vegyített hideg szellő. Az óra elhallgatott, a félelem megmaradt. A nőt teljesen leverte a víz, akárcsak a szobában alvó férjét. Visszavánszorgott és lefeküdt. Egy darabig csak ült az ágyban, majd egy idő múlva már
a szobában is lehetett érezni a hideget. A zárt ajtó alatt akár a füst, szivárgott be a résen a hűvös levegő, majd az egész helységet elárasztotta. Erre már George is felébredt.

Mary sem tudott szundítani. A perceket számolta. Miközben Kate White esete kavargott a fejében, eszébe jutott, hogy a látomásában szereplő egyik halottnak még rejtély a kiléte. Az ő szívében is, akár csak Kate szüleiében is ott ólálkodott a félelem. Kezébe vette az éjjeliszekrényén pihenő képet. A képkeretének aranybevonata csillogott az éjjeli lámpa fényében. A képen egy hatéves forma kislány van, aki a kamerába mosolyog. A nő, ahogyan végignéz a kislány arcán a kezét végigsimítja rajta, mintha hozzáérne, szemeiben pedig könnyek serege gyülekezik. Ha őt nem tudta megmenteni, akkor Kate-et meg kell. Megfogadta tehát be is tartja, küzdeni fog mindaddig amíg van remény. A baj ezzel csak az, hogy az idővel együtt a remény is fogyni kezd. Valahol a folyosón vagy a nappaliban egy falióra szorgalmas kattogását hallja. Kiment a konyhába egy pohár vízért és közben megnézte az időt: hajnali három óra volt. A szobájába visszafelé menet a mobilját is magával vitte - melyet még este rakott a töltőre - mintha számítana egy hívásra. Az íróasztalán hatalmas volt a rendetlenség. Két kereszt, egy üvegcse szentelt víz, Biblia és zsoltárok, füstölő és még más dolgok hevertek össze vissza. Előbbieket egy nagy hátizsákba pakolta, majd a székére helyezte. Mostmár lehetett mondani rá, hogy készenlétben volt akár a mentő.