Kívánj valamit!

22. rész: Egy új kezdet

1

Július 31.
Holnap megkezdődik a nyár utolsó hónapja. Kate White és szülei kihasználják az időt és próbálnak minden percet együtt tölteni. Az életük ezen a nyáron igazi rémálommá vált, de mint minden álomból ebből is felébredtek. Kate elment a nagymamája sírjához a Maple Hill temetőbe, és végső búcsút vett tőle. A szenvedés amelyen keresztül ment az elmúlt időszakban, nagyon megviselte lelkileg és testileg egyaránt, de örült, hogy a mamája mellette volt még ilyen megpróbáltatások közepette is. A temetőben tett látogatása után legjobb barátnőjéhez vette az irányt. Sarah és öccse Luke, valamint egyik „közös" barátjukkal - Kate nem sokat beszélt vele, s ha tehette kerülte - Tom ücsörgött a házuk előtt. Luke éppen egy műanyag kisautót vert szét, míg nővére és az előbb említett beszélgettek. Mikor meglátták, hogy Kate feléjük tart, Sarah megtörölte a szemeit, mert azt hitte talán káprázik. Kate mosolyát már csak Tom és Sarah mosolya ragyoghatta túl. A fiú mikor meglátta odarohant és magához szorította. Kate alig tudta lehámozni magáról az erős karok szorítását. Mikor Tom volt hajlandó elengedni a lányt, Sarah vette át a helyét, de ő már nem ölelte olyan erősen. Még Luke is odament hozzá és bár még a derekáig sem ért fel, körbefogta a lábait. -Annyira örülök, hogy jól vagy - rápillantott Sarah-ra és kijavította magát - örülünk. - a mosoly továbbra sem hervadt le. -El sem tudjátok képzelni én mennyire örülök, hogy látlak titeket. - könnyek szöktek a szemébe - Igen téged is Luke - nézett le a kisfiúra aki még mindíg a lábaiba kapaszkodott - Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. -Ugyan Kate nem kell bocsánatot kérned. Nem tehetsz semmiről sem. - mondta angyali kedvességgel Sarah. -Ami azt illeti, nagyon is én tehetek mindenről. Járt nálunk Carver Atya és elmondott mindent. Csakis magamnak köszönhetem, hogy pokollá tettem a családom és a ti életeteket is. A négy gyerek (Luke is) bementek a lakásba és együtt töltötték a délutánt.

Kate akkor indult haza mikor Tom. -Rendben, jó éjt nektek. Majd találkozunk, nem kísérlek ki titeket ha nem nagy gond, de Luke-ot egy percre is veszélyes egyedülhagynom. -Semmi gond, találkozunk legközelebb. - mondta Kate, majd Tom-mal együtt indultak el a főbejárat felé.
Mikor már kint voltak, elköszöntek egymástól és Kate el is akart indulni, de a fiú a karjánál fogva visszatartotta. -Kate, én...tudod...mondani szeretnék valamit. - kezdte félénken. - Tudod, sokat gondolkodtam azon, hogy milyen jó barátok is vagyunk. (Kate egyet is értett vele és nem is)
Én arra jöttem rá, hogy többet érzek egyszerű barátságnál. Kate nem akarta megbántani azzal, hogy fintort vág. -Nem is tudom. Ne érts félre, nagyon rendes srác vagy, tényleg. - mosolygott rá - De azt hiszem az apám meg is ölne, ha így állítanék haza. Tudod nagyon szigorú. Tom kicsit csalódottan, de megértéssel nézett rá vissza. -Megértem. - elengedte a lány kezét - Akkor legközelebb majd találkozunk.

2

Este nyolc óra.
Kate hazaérve édesanyjához ment, aki a konyhában készítette el a vacsorát. -Szia anya, időben jöttem? - kérdezte vidáman, de apja válaszolt helyette. -Fogjuk rá. Már elmúlt nyolc óra. -Na, de George! - dörrent rá férjére. -Csak tréfálok. Jó, hogy hazaértél. Mikor lesz kész a vacsora? - szavait feleségének intézte. -Nemsokára, ha még tudsz várni tíz percet, akkor ehetsz annyit amennyit akarsz. - nézett lányára - Kate, ugye te is eszel szívem, olyan sovány lettél. -Még szép, farkas éhes vagyok. Felmegyek a szobába, amíg nincs kész.

George hamarabb megvacsorázott, mint Kate és Rose. Amikor anya és lánya egyedül maradtak az étkezőben, Rose annyira boldog volt, hogy ismét olyannak látja a lányát mint amilyen volt, hogy többször is útnak eredtek könnyei és mégsem tudott szólalni. Miután befejezték az evést, Rose még elmosogatta az edényeket. Mielőtt lefeküdt volna, még bement Kate-hez. A lány az ágyában feküdt és olvasott. Mikor észrevette édesanyját, becsukta a könyvet és rámosolygott. Rose leült az ágy szélére és kezébe vette lánya kezét. -Nagyon aggódtam, miattad Kate. Azt hittem... - elcsuklott a hangja - elveszítelek. Apád is nagyon sokat aggódott, de mostmár minden a régi. -Tudom, ne haragudjatok rám, nem tudtam, hogy ez lesz. - elvette a kezét anyja kezei közül - Többé nem kívánok semmit! -Nem lesz szükséged többé kívánságokra Kate, mostmár tudod, hogy a nagyi veled van mindíg, nem kellenek hozzá kívánságok. Megölelték egymást, majd Rose is elment, hogy kipihenje a nap fáradalmait.