Kívánj valamit!

15. rész: Luke is látja

1

Egy hét telt el mióta Kate White csodálatos módon visszatért a halál medréből az élők közé. Kate napról napra egyre elborultabban viselkedett. Általában olyan volt, mint régen, de akadtak percek amikor egy üres sarok bámulásával töltött el perceket, vagy nagymamája szavait idézte fel és még sorolhatnám. Ezek pedig egyre gyakrabban estek meg, melynek sem a szülők nem örültek, sem pedig Carver Atya és Mary. Az utóbbiak a telefonos incidens miatt (vagy inkább Mary kieszelt terve miatt) nem találkoztak White-ékkal, csak telefonon beszéltek meg mindent, hogy Kate ne tudhasson róla. Minden óvintézkedés ellenére azonban a lány gyakran tett olyan megjegyzéseket, mintha tudna a háta mögött folyó beszélgetésekről és szervezkedésről. Persze könnyen lehet, hogy kihallgatta a szüleit, de sosem tenne ilyesmit. Az igazi Kate legalábbis.
Kate meg nem történt temetésének miértjéről csak nagyon szűk körben tudtak: Sarah és családja, Carver Atya, Mary, Dr. Bosemann, a Maple Hill temető tulajdonosa és egyik alkalmazottja és persze a White házaspár. Rose és George külön megkértek mindenkit, hogy ne szóljanak senkinek róla, de tudták azt is, hogy örökre mégsem rejtegethetik. De Huntsville lakosai sem vakok és nekik is feltűnt, hogy egyre többet látni az elvileg halott White lányt. Vannak az utcában nagyon pletykás emberek és olyanok is, akik hisznek a természetfelettiben (Mary-t és Carver-t kivéve) utóbbiak pedig azt kezdték híresztelni, hogy Kate White szelleme bizony visszajár. Rose és George nem győzték lebeszélni a kíváncsi embereket, hogy a pletykából semmi nem igaz és ez így is volt. Abba már bele sem mertek gondolni, mi van, ha kiderül valahogy (mondjuk a szenzációhajhász Maple Hill tulajdonos által), hogy magát Kate-t látták és nem a szellemét. Akkor szabadulna el végleg a pokol. Egy hét alatt mindenesetre Rose más különös dolgokat is megfigyelt Kate viselkedésén. Voltak ugyanis a házon belül olyan helyek, ahová a lány egyáltalán nem merészkedik. Ilyen volt a nappaliban az ablak mellett álló ősrégi könyvespolc, ahol a család Bibliája és egy feszület kapott helyet (Amy két hagyatéka többek között), valamit a konyhának azon szeglete, ahol az asztal is állt és az az egy szék, ahol Kate mindig helyet foglalt mikor evett. Ez volt úgymond a megszokott helye. A szék pontosan a fal mellett volt, felette pedig Jézus képe. Rose ezeket megfigyelve, hogy biztosra menjen a ház több pontjába is elhelyezett összesen három feszületet és két zsoltárt. Amit látott az pedig magáért beszélt. A lány valóban elkerülte azokat a helyeket. Ezekről pedig minden nap beszámolt telefonon Mary-nek és Carver Atyának is.

2

Sarah szeretett volna legjobb barátnőjével beszélni, de minden alkalommal mikor hívni próbálta a telefonja ki volt kapcsolva. De nem csak ő, hanem Tom sem tudta elérni. A fiú naponta próbálkozott többször is mindhiába. Végül Sarah kitartásának köszönhetően, jókor jó pillanatban hívta és Kate felvette. Ez történt tegnap este.
-Szia Kate! Te vagy az? – kérdezte félénken Sarah a túloldalról és eltartotta közben a fülétől a mobilt, mintha attól félne, hogy leharapja a fülét.
-Szia! Igen én vagyok. Mit akarsz?
Sarah itt már tudta, hogy bármi is történ nem volt Kate-re jó hatással. Sőt, ő is megérezte a hangja mögött az irányítást.
-Szóval, anyukádék mesélték, hogy már rendben vagy. – fura volt ezt így kimondani, hogy tudta nemrég még halott volt beszélgetőpartnere. Kate nem válaszolt.
-Mivel régen nem találkoztunk arra gondoltam talán eljöhetnél hozzánk, mondjuk holnap. A szüleid megengedik?
-Biztosan. Tényleg jó lenne már találkozni veled. De csak akkor megyek, ha nem zavarok, és az öcsédet sem akarom megrémíteni. – hangja teljesen érzelemmentes volt, csak tettette, hogy érdekelte. 
-Senkit nem fogsz zavarni, főleg, hogy anyámék reggel elmennek és csak estére érnek haza. Luke-nak sincs kifogása ellene.
-Szia Kate! – hallotta Sarah kisöccsét távolabbról, amikor köszönt. Erre egy kicsit elmosolyodott.
-Szia Luke! – Sarah visszavette a szót.
-Akkor holnap találkozunk?
-Igen, hogyne. Már nagyon várom!
-Én is Kate! – hátulról hangos puffanás hallott és Sarah nagyot sóhajtott – Luke! Ne haragudj, de mennem kell, nem bír megülni a seggén.
-Rendben menj csak.
-Akkor holnap. Szia Kate!
-Szia! – kinyomta a telefont.