Nélküled nem megy

29.rész

Eljött a kedvenc napom az egész évből. Nem, nem a karácsony, a karácsony előtti készülődés és az ajándékvásárlás. Ilyenkor újra kisgyerek leszek és nem lehet elrontani a kedvem semmivel. Az utóbbi egy-két hét átlagosan telt. Megírtuk az utolsó dolgozatokat és útra bocsátottak minket azzal, hogy igyekezzünk a szünet alatt is tanulni, nem csak bejglit tömni magunkba a netflixes sorozatok társaságában.

Noahval a kapcsolatunk kiegyensúlyozottabb lett. Átköltözött a bátyja melletti szobába és apával is megbeszélték a dolgokat. Apa megbocsátott neki, mert tudta milyen az, amikor minden felelőség egy emberre szakad és ő tarja a kötelet, amit ha elenged, egy egész családot a mélybe küldhet. Szóval azóta az este óta, normális kerékvágásban halad az életünk. Noahval már egyszer voltunk randizni is. Elvitt egy étterembe vacsorázni. Nem olyan puccos, habos babos étterembe. Egyszerű volt és a legkülönlegesebb az volt, hogy anya és apa oda jártak randizni, mikor gyerekek voltunk. Be is vallotta, hogy apukám adta neki az ötletet. Azóta is apró csókokat csen tőlem, sokat beszélgetünk, és ami a legfontosabb, rengeteget nevetünk. Sütöttünk együtt egy tálca süti, ami finom lett, de a konyha, a lisztes kajacsatánk után kész katasztrófa volt. Azon gondolkoztam, hogy egy egész takarítóbrigádot kell hívnunk, de nem így lett. Ernest és Share is csatlakoztak hozzánk és végül, jó hangulatban kitakarítottunk.

Karácsony előtt jártunk egy nappal, így reggel versenyt futva rohantunk le és stoppoltuk le a boltokat ahova menni akarunk. Mi a srácokkal, a nagy centrumot foglaltuk le, mert apáék lassúak voltak, így nekik a város másik felébe kellett menni ajándékokért. Kislány módjára ugráltam a szekrényem előtt, hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete-fehér kockás nadrág és egy fehér, nyakas garbó mellett döntöttem. Felhúztam a fekete, magassarkú bokacsizmámat és egy fekete műszőrme kabátot, ami combközépig ért le. Noah mikor belépett az ajtómon, nos szívdöglesztően nézett ki. Egy egyszerű fekete pulóver volt rajta, ami olyan pontosan feszült rá, hogy minden izmát engedte látni. A nadrágja egy egyszerű, világoskék farmer volt és egy fehér sportcipő. Belebújt a zöld, hosszított kabátjába, aminek a kapucni része mű szőrmebundás volt. Az összhatás, csodálatos volt. Vigyorogva léptem hozzá, kezemet a tarkójánál kulcsoltam össze és egy csókot nyomtam a szájára.

– Mehetünk hölgyem? — karját felém tartotta, amibe én készséges belekapaszkodtam.

– Ne várakoztassuk a többieket, uram — felkuncogtam a kis játékunkon, majd megindultunk a nappaliba, ahol már Ernest és Sahron várakozott.

Mind autóba ültünk és egyenesen robogtunk a nagy centrum felé. Izgatottan fészkelődtem a hátsó ülésen és az összes karácsonyi dalt végig énekeltem, ami szólt a rádióban.

Odaérve mindannyián szétváltunk és felfedező útra indultunk. Az első üzletben azonnal megakadt a szemem egy báli ruhán. Sötétzöld színe volt, a mell és a hátrészen ki volt vágva, az ujja áttetsző csipkés volt, a mell részét csipke és kövek díszítették. Hossza a földig ért és egy helyen be volt vágva, ami tökéletesen engedte látszani a viselője lábát. Azonnal a kasszához mentem és megvettem. Ez egy tökéletes ajándék volt Sharonnak a félévi bálra. Ernestnek egy kissebb jegyzet könyvet vettem, aminek a táblájára gravíroztattam a nevét és pár motívumot ami hozzá kapcsolódik. Vettem mellé egy arany színű tollat is. Mindig láttam, hogy valamibe folyamatosan jegyzetel és az a gondolat kúszott a fejembe, hogy verseket ír, így ezt tökéletes ajándéknak gondoltam. Betértem egy ékszerüzletbe is, ahol Deborahnak kerestem ajándékot, de helyette teljesen mást találtam. Egy páros ékszert ami egy nyakláncból és egy karkötőből állt. A nyaklánc egy ezüst kulcs volt ami férfiaknak volt tervezve. A karkötőn pedig egy szívecske volt, a közepén egy lyukkal, amibe pontosan beleilleszkedett a kulcs. Azonnal megvettem és a többi ajándék közé süllyesztettem. Deborahnak pedig szintén egy nyakláncot vettem, ami swarovski volt. Egy kék szív volt, amit ezüstös angyalszárnyak zártak körbe. Apának egy takarót készítettem, telenyomtatva a közös képeinkkel, tudtam, hogy az ilyeneket imádja. A baráti társaságunknak együttesen vettem barátságkarkötőket, amibe bele volt gravírozva, hogy: Lehetsz bárhol, mindig a szívemben maradsz. Davidnek külön volt már egy ajándékom. Egy karton táblára felraktam 30 borítékot, amibe minden napra van neki egy személyre szóló üzenet, vagy egy kupon, ami feljogosítja valamire. Beccának pedig vettem még a múlt héten egy emlékkönyvet, amit teleragasztottam a közös emlékeinkkel. Mozijegyektől, a csokis papírig volt benne minden. Ezzel akartam emlékeztetni, hogy mennyit is jelentettünk egymás számára.