Nélküled nem megy

9.rész

Alig egy óra volt vissza, a buli kezdetéig. El sem hittem. Ez kell legyen a legszebb édes 18-am. Minden tökéletes kell legyen, nekem is és Rebecának is. Dobtam egy üzenetet Sharonnak, hogy ne bánkódjon a ma este miatt, mert utólag csinálunk egy zártkörű bulit. A kicsiknek is már megcsináltam a gyereksarkot, mire hozza őket Deborah. Nem értettem az ötletet, hogy miért akarja a kisgyerekeit elhozni, egy gimis-egyetemes bulira, de hát véletlenül sem akartam megbántani.

Emett, Jacob, Tina és David már nálunk voltak, és igyekeztünk elvégezni, az utolsó simításokat is. Apa az első 2 óra után le is akart lépni, Debhel és a gyerekekkel. Addig itt lesznek velünk.

8-at ütött az óra, és megérkezett az első csapat, illedelmesen fogadtuk őket, boldog szülinapot kívántak nekünk, majd aki hozott ajándékot, az letette az üres asztalra.
9-re már az én ismerőseim mind ott voltak, és 10-re megérkezett mindenki az egyetemről is. Már undorom volt a sok ömlengéstől, és aki számomra nem volt senkim és tudtam, hogy csak bájologni akar, azt el is küldtem. Matt, apa és Jacob jókat nevettek rajta. Becca pedig folyton lecseszett. David volt aki kissé lemaradva, de követett mindenhova, hogy lássa nem lesz baj. Azért az iskolánk fele, ha nem a háromnegyede itt volt. 

Rebeca természetesen nem győzte pásztázni a helyet, hátha eljöttek az ikrek. Komolyan mondom, már valami megszállott lett. David szerint nem kell aggódni, mert előbb utóbb úgy is beleun. Addig-addig cseverésztünk, hogy már csak azt láttam, amint David kezéből kiesik a pohár, és a jäger a szilánkokkal a földre érkezik. Abba az irányba tekintettem amerre Dave is, és megpillantom Tom-ot. Oly annyira helyes volt, hogy még a lányok is végigmérték. Felénk pillantott és egyenesen Dave irányába tartott. Illedelmesen hátra léptem, mert úgy gondoltam beszélni akar vele. Ám teljesen más történt. Tomas megragadta a barátom tarkóját és magához vonva, hosszasan megcsókolta. Eközben én halkan felvisongtam, majd azonnal távoztam, hogy nehogy megzavarjak bármit is.

Elkezdtem készülődni a megnyitóhoz, ugyanis Rebecca beszéde után azonnal én következtem a meglepetés dallal. A beszéd mesébe illő volt és apával együtt megkönnyeztük. Sokat civakodunk a nővéremmel, de attól a naptól félek legjobban, mikor el kell költöznie. Ha a testvérek egyszer szétválnak, ott nem mindig lesz jó a kapcsolat. Nekem pedig a nővérem és apa volt az életem. Így természetes, hogy féltem a változástól, legyen szó bármiről.

Miután Becc lejött a színpadról, egy nagy sóhajtás kíséretében én mentem fel. Mindenki felsóhajtott a ruhám láttán, míg Apának, Rebeccának és Davidnek könny rejlett a szemükben. Apró mosoly húzódott az ajkamra, majd igyekeztem összeszedni a gondolataim.

– Sziasztok! Nagyon örülök, hogy ma ennyien eljöttetek, nyugi én nem beszédet fogok mondani. Én mára egy dallal készültem, tudom még nem hallottatok énekelni eddig, de remélem azért annyira nem leszek rémes. Bocsánat a sok locsogásért, de ha ideges vagyok, mindig ez van. Na mindegy, el is kezdem akkor — kínosan leültem a székre, kezembe vettem a gitárom, és ahogy felcsendült az első dallam, síri csend telepedett körülöttem.

Azzá váltam kit mindig is szerettetek volna,
boldog vagyok pedig az élet sokszor a legnehezebb csatát elém dobta.
Mindent mit eddig kaptam becsülöm és örzöm,
szívem dallamát most lelketeknek kiöntöm.
Itt az ősz s bennem egyre több érzés gyűlik, kavarog,
arcom bizonyos emberek láttán azonnal felragyog.

Ref:
Hát itt állok most s mindent mit éneklek belülről szól,
még gyerek vagyok és nem tudom mit mikor csinálok jól.
Szükségem van apukám és nővérem védelmére,
Hogy én lehessek az égből letekintő édesanyám büszkesége.

Egy napon szeretnék olyan érzést mint amilyen a szüleimé volt egyszer,
de egyenlőre csak-e dal mer mesélni és kezemben a hangszer.
Barátaim gyengédsége sokszor életmentő gyógyszer,
nutellával sorozatozni Daviddel a legjobb módszer.
Ők eltörlik minden bánatom és fájdalmam
a nővérkém velem volt mikor a legnagyobb mélybe zuhantam.