Nélküled nem megy

8.rész

– Elmondanád végre  merre jártál? — fakadt ki, mikor már nem bírta tovább a hallgatásom.

– Igen, el — feleltem szűken és láttam, hogy kezdem idegesíteni.

– Úgy jöttél vissza, mint aki be van drogozva, vagy részeg. Még apukád is megijedt attól a tekintettől.

– Lehet, hogy még a drog hatása alatt vagyok. Bár ez talán még annál is erősebb — motyogom szigorúan a nutellás üvegre nézve. Jó volt, de mégis sebeket szakított fel. Nem tudtam a múltat, és a jelent, különválasztani. Az egész egybeolvadt.

– Mi van Destiny? Mi a jó büdös francról hadoválsz? Milyen drog? Megfenyegettek, bántottak vagy mi van? — őrjöngött fel, alá járkálva a szobába.

– Annál is rosszabb — mondtam, szinte könnyekkel teli szemmel.

– Mond már, hogy mi van — ordított rám, és leült velem szemben.

– Én csókolóztam — ejtettem ki lassan a szavakat, miközben még a hangom is elakadt. Nyilván, a valódi jelentését, ő nem fogja felfogni, mert nem tud semmit.

– Várj, hogy mi? — láttam az értetlenséget az arcán.

Szépen lassan belekezdtem a történetbe, és elmeséltem neki mindent, pontosan onnan, hogy megszólított a sírnál. Noah édes apukájáról egy szót sem ejtettem. Csak annyit hoztam szóba, hogy félreállt az út szélén, és csókolóztunk. Majd azt is felidéztem, hogy miután leállítottam, közölte velem, hogy felejtsem el egy életre, ha nekem ennyi nem fér bele, és azt is mondta, hogy látszik én is csak egy kislány vagyok. (Pedig ha tudná a valódi okát) Vártam Dave válaszát, aztán mikor ő is megerősítette bennem a tényt, hogy csak egyalkalmasnak kellettem volna neki, irgalmatlan dühös lettem magamra.

Mielőtt megint a gondolataimmal maradhattam volna, fogtam magam, és leviharzottam az emeletről segédkezni a többieknek. Azt reméltem, hogy így kicsit elterelhetem a figyelmem.

Mindenki aggódva vizslatott, mikor lecsattogtam az elnyűtt, otthoni conversembe, de én vigyort erőltetetten magamra, és összecsapva a kezem, jeleztem, hogy haladjunk tovább. A krepp papír szalagok már fent ékeskedtek, és a falak díszítve voltak a hálókkal, plafonról lelógó kosárlabdákkal, és a fal oldalán pedig, műanyag mikrofonokkal kirakva a nevünk. Azonnal beindult a szervezői kézségem, és egy teljes ötlettel álltam elő, hogy hogyan is rendezzük át a lakást.

– A kanapékat toljátok ki két oldalra légyszi — mikor már majdnem végeztek, eszembe jutott egy ötlet – Vagy mégsem. Hozzátok egy körbe őket ide középre — betették, de valahogy mégsem tetszett — Vissza az egész, akik le akarnak ülni, nem a tàncoló kör közepén szeretnének iszogatni.

– Így már jó lesz, Őfelsége? — csípett gyengéden a derekamba Matt.

– Tökéletes! — vigyorogtam rá önelégülten, és összeborzolom a haját.

Az italokat a bárpultra helyeztettem, az alkoholtól egészen a vízig, sorrendben. A kinti kapukra lufikat helyeztünk, 18 és 22-es számmal ellátva. A hátsó udvarban, ahogy kiértünk az üveg ajtón, oda állítattam fel a kis színpadot, ahol a zenekar lesz. Ott azt kérték a srácok, hogy képzeletben döntsem el hova szeretném, mert azt már nem tudják hordozgatni. Égősorokkal díszítettük azt is. Mellette pedig, fel lett állítva a kajás pult. Csak buli előtt fogjuk kirakni az ételeket. A tűzijátékot is már bekészítettük, majd nem maradt más hátra, mint elmenni ruhát választani.

A meghívókba, kék és fekete koncepciót hirdettünk meg. Ami igazából annyit tesz, hogy a fiúk feketében, a lányok pedig kékben. Mind a nagy plázába mentünk, ott pedig különváltunk. Én a tesómmal mentem, hogy együtt válasszunk ruhát. Próbáltunk kerekített aljú ruhát, próbáltunk külön felsőt, szoknyával, de semmi nem az igazi. Aztán Beccánál már minden remény elvészni látszott, de megpillantott egy azúrkék ruhát. Felső része olyan volt, mint egy fűző, és csipkés. Lefele pedig fodrosodott. Ezt ne úgy képzeljétek el, hogy ilyen habosan fodros, csak egy egy hullám/fodor volt benne. Mikor felpróbálta, még a lélegzetem is elállt. Azonnal a kasszához siettünk, és meg is vásároltuk neki. Ő már boldogan távozott az üzletből, de nekem még mindig nem találtunk semmit. Feladtam, és szóltam a srácoknak, hogy én hazamegyek, majd otthon a szekrényből keresek egy göncöt. Mind marasztalni próbáltak, de hajthatatlan voltam, így hát buszra szálltam, és hazáig meg sem álltam.