Nélküled nem megy

38.rész

Este fáradtan huppantam le az asztalhoz vacsorázni. Furcsa, de üresebb volt a ház csak attól, hogy Deborah és Ernest nem voltak velünk. Ezt pedig mindenki érzékelte is. Annyit láttam, hogy mindenki az ételét turkálja a villával, és bele vannak temetkezve a gondolataikba. Teljesen megértettem a fájdalmukat, ez az időszak senkinek nem volt egy sétagalopp. Viszont, ezzel a hangulattal csak egymást húzták le. Azon gondolkoztam, hogy bárcsak anya ott lenne, hogy tanácsot adjon, hogy hogyan segíthessek nekik. Azt hittem legalább Sharon és David hangulatán dobott egy keveset, hogy két órán keresztül a szexuális életemet és a Noahval való kapcsolatomat beszélték ki. Nyilván, mit is vártam? Ideiglenes figyelemelterelés volt. Ami mondható jónak, de valahogy mégsem volt elég. David is egyre jobban hangolódott a temetésre, a többiek pedig minden másra. Noah meg már csak azért sem beszélgetett, mert a választ alig hallotta. Néha jöttek szúró fájdalmak a fülébe, olyankor inkább ledőlt. Nehezen viselte a betegeskedést. Azon elmélkedtem, miközben én is az ételemet fürkésztem, hogy van-e olyan dal a világon, ami leírja az életünket. Aztán abban a pillanatban akár egy villanykörte és egy kis felhőbuborék is megjelenhetett volna a fejem felett, ugyanis csodálatos ötlet pattant ki a fejemből. Hirtelen ugrottam fel a székből, ami hangos csikorgást eredményezett. Mindenki eltorzult arccal kapta felém a tekintetét, még Noah is.

Felszaladtam a szobába és elemeltem Noah kissé meggyötört gitárját, majd azonnal siettem vissza a többiekhez, akik ugyanúgy vissza voltak már temetkezve az ételükbe. David vezette először rám a pillantását. Feltartottam a mutatóujjam jelezvén, hogy mindjárt megértik. Leültem a székre, elhelyeztem az ölemben a hangszert, majd rázendítettem Avril Lavigne, Fly című dalára.

– There's a light inside of all of us
Soon you'll find that
It's your time to fly — énekeltem, miközben mindenkin végigvezettem a tekintetem.

Apa szemében elkezdtem látni egyfajta csillogást, ez pedig mindenkire átragadt. Ezt már el is könyveltem fél sikernek. Mire elértem a második refrénig, már mindannyian mosolyogtak. Sharon is becsatlakozott az éneklésbe. Noah is úgy szint megpróbálkozott vele. Nem volt olyan jó, mint szokott, de ez teljesen érthető volt, nálam pedig bőven túlszárnyalta magát. David és apa is csatlakoztak hozzánk a végére, így sikeres volt az akcióm, ami melegséggel és boldogsággal töltött el.

– Ezt azonnal küldjük el Deborahnak is — nyúlt Dave a telefonjáért.

– Te ezt felvetted? — néztem rá hitetlenül.

– Drágám, egy dolog az, hogy a saját poklomat járom, és egy másik dolog az, hogy én még mindig David Morgan vagyok — rám kacsintott, majd küldte is a családi csoportunkba a videót, azzal az üzenettel, hogy "Gyógyulj meg Ernest, Deborah, te meg tarts ki, szeretünk, holnap érkezik a felmentő sereg"

– Nekem egyetlen kérdésem lenne csupán. Mégis mióta tudsz te gitározni? — a barátom kissé megvolt döbbenve a látottakon.

– Sose mondtam, hogy nem tudok. Csupán a zongorát részesítem előnyben. Ráadásul, neked sokkal jobban áll a gitár — kacsintottam rá. Hangos nevetésével tudatta, hogy ebben ő is egyetért.

Vacsora után mindannyian szétszéledtünk. Mindenkinek jobb volt a hangulata, ami számomra is boldogságot adott. Videó hívásban felhívtuk Deboraht, aki tájékoztatott minket, hogy minden rendben van, Ernest állapota stabil. Ha így marad, holnap délelőtt fel is ébresztik. A videót is megköszönte, igazán boldog volt tőle. Biztosítottuk róla, hogy holnap reggel, mindannyian ott leszünk már, amikor Ernestet felébresztik.

Miután átöltöztünk, Noahval elterültünk az ágyon, azzal a céllal, hogy megnézünk egy filmet. Igazából én nyaggattam, hogy nézze meg velem a Dirty Dancing-et. Gyermekkoromtól elkísérte az életemet. Patrick Swayze maga a tökély, a film pedig zseniális, sose tudtam megunni. Kovu is csatlakozott hozzánk, de csak az ágy végében heveredett le. Én Noah karjára feküdtem, aki szorosan magához húzott. Egy hajszálat sem lehetett volna kettőnk közé préselni. Jobb lábamat átlendítettem rajta, és bebújtattam a két lába között, ő pedig a szabad kezét a derekamra helyezte, így bujtunk össze.