Nélküled nem megy

26.rész

Noah törölközővel a derekán lépett ki a fürdőből, majd hozzám sétált, hogy adjon egy csókot. A kiskutya azonnal közénk ugrott és a mellkasomra feküdt, amin nevetni kezdtem. Eltoltam magamtól a fiút és meglöktem, hogy menjen felöltözni. Addig én visszafordultam a csöppséghez, hogy simogatni tudjam. Nem néztem oda, mert nem akartam. Azt akartam, hogy az első alkalomnál lássam először meztelenül. Egy alsónadrágban feküdt be mellém az ágyba, de én még nem fordultam oda.

– Úgy érzem, hogy ez a kis vakarcs el fog szeretni — óvatosan végigsimított a hátamon és átkarolta a derekam. Az érintése megremegtetett.

– Azt akartad, hogy legyen aki megvéd, hát tessék — nevetve felé fordultam, de a kicsi azonnal bemászott közénk és nyalogatni kezdte a karomat.

– Na, de nem tőlem — színlelt felháborodottságot. – Eldöntötted már, hogy mi lesz a neve? — simított végig a köztünk lévő apróságon.

– Arra gondoltam, hogy lehetne Kovu — vontam meg a vállamat.

– Kovu? — nézett rám értetlenül.

– Igen, mint a Szimba mesében — erre a kiskutya is ugatni kezdett.

– Nos, akkor Kovu, üdv a családban — köszöntötte, majd letette a kis takaróra, amit az ágy mellé készítettem ki neki. – Nos Törpilla, mihez van kedved? Nézzünk meg egy filmet, vagy aludjunk?

Szó nélkül ültem rá a derekára és forró táncba hívtam a nyelvét. Csókokat lehelt a nyakamba, miközben én a mellkasát simogattam. Féltem, de meg kellett tennem. Belemarkolt a fenekemben, mire én jóleső sóhajt hallattam és végighúztam körmeim a mellkasán. Erre már ő is reagált és megemelte a csípőjét.

– Miért csinálod ezt? — kérdezte két csók között.

– Mert apának igaza van, vissza kell szereznem az emlékeim. Ezért olyat kell tennem, ami nekem nehéz. Lehet, hogy ennek hatására visszajönnek az emlékeim. Szóval fogd be a szád és hagyd, hogy tegyem a dolgom — újra ajkaira tapasztottam az enyémet, de ő lassan eltolt magától és visszahelyezett az ágyra.

– Nem.

– Nem, nem kívánsz? Valamit elrontottam? — pillantottam rá félve.

– Nem, Destiny, én nem akarom, hogy ez legyek neked. A srác aki újra tönkretett. Azt akarom, hogy akkor akarj, mikor készen állsz rá testileg és lelkileg is. Fontos vagy nekem, nem akarom, hogy ezek után egy érintésem miatt is a hideg rázzon. Ráérsz az emlékeid vissza hozatalával, nem kell olyat tenned, amit egyáltalán nem akarsz. Az meg, hogy elrontottál valamit? Szerintem te is látod, hogy nem rontottál el semmit, sőt — lejjebb vezettem vele együtt a tekintetem és akkor láttam meg az árulkodó jelet.

– Ne haragudj — néztem rá bocsánatkérően.

– Nem gond, viszont most ki kell mennem egy kicsit sétálni, vagy beállni a hideg zuhany alá — nevetett zavartan, majd felpattant az ágyból, felkapott egy pulcsit és egy melegítőt, homlokon csókolt és távozott.

Egy ideig vártam rá, ami azt illeti tíz percet, de azonnal el is aludtam. Nem bírtam ébren maradni.

Álmomban megint ott jártam, a parkban. Át voltam fagyva és a betonon feküdtem. A felettem tornyosuló férfi arcát nem láttam, de rettegtem tőle. Olyan érzésem volt, mintha ismerném. Patakokban folytak a könnyeim, a hajamba markoltam és sikítottam.

Ugyan így ordítva keltem fel az ágyamban és nem kaptam levegőt. A lepedőt markoltam és próbáltam normálisan lélegezni. Képtelen voltam, elkezdett minden homályosodni körülöttem. Összekuporodtam, kezeimet a fejem mellé szorítottam, arcomat pedig a térdem közé hajtottam. Így próbáltam megnyugvásra találni, de ekkor valaki megérintette a hátamat. Ijedten kaptam az illető felé a fejem és még jobban pánikolni kezdtem. Sharon volt az, megfogta a kezemet és kényszerített, hogy a szemébe nézzek, majd lassan beszélni kezdett hozzám. Az ágyra tette Kovut is, aki aggódva nyalogatta a karomat. Mikor már kezdett visszatérni a szín az arcomba, Noah is megérkezett.