Nélküled nem megy

13.rész

                            A válogató napja

Mikor a szíved tele van jóval, és rosszal egyaránt, akkor az agyad nem képes döntéseket hozni. A lelkedben nem lesz béke, és semmi másra nem tudsz koncentrálni, csak arra, hogy mi lenne a helyes. Én is pontosan ebben a csónakban eveztem. Mióta elkezdődött az iskola, annyi minden zúdult rám. Visszatekintett hozzám régi barátom, a pánikroham. Minden éjszaka vízbe habarodva keltem fel és azt kívántam, hogy bárcsak ne jött volna Noah Davis az iskolánkba. A pasi egy két lábon járó természeti katasztrófa. Pusztítást hagy minden szívben, ahol csak megfordul. Képtelen voltam küzdeni ellene. Sokat edzettünk együtt a válogatóra, de a vége valahogy mindig az lett, hogy addig tapizta a derekam a mocskos kezével, hogy rosszul lettem. Félre értés ne essék, jó lett volna ha minden nap hozzámérne, és csak hozzám. Viszont voltak dolgok, amit képtelen voltam leküzdeni és ha kitudódott volna, mindenki megvetett és undorral nézett volna rám. Azon gondolkoztam, hogy vissza kellene mennem a pszichológushoz, mert Noah mellett képtelen voltam bármire is koncentrálni. Vágyott rá a szívem, de az agyam ellenkezett, mert tudja jól, hogy ennek a fiúnak csak egy játék, egy kaland lennék. Pedig minden áldott alkalommal, mikor a szájára néztem, eszembe jutottak a csókjaink, amiket váltottunk.

Eljött a válogató napja, ezáltal hamarosan megkezdődött az őszi szünet. A lányokkal elmentünk Noahék első meccsére, ami természetesen nagyon jól sikerült. A Farkasok 74:62-re verték a Tigriseket, ezáltal hatalmas sikert aratva. Aztán eljött az én napom, hogy bebizonyítsam, igenis van helyem a kosárcsapatban.

– Kicsim, gyere le reggelizni. Kell már az energia — apa rontott be a szobámba izgatottan. Barna haja kócosan hullott a szemébe, szemei csillogtak, egy fekete pólót és egy szürke mackónadrágot viselt. Szabadságot vett ki, hogy eljöhessen a válogatómra.

– Megyek már, csak gyorsan felöltözöm — kikászálódtam az ágyból és a szekrényemhez léptem.

Egy halványrózsaszín, garbós felsőt húztam, nadrágnak pedig egy egyszerű, térdnél szaggatott, világoskék farmert választottam. Belebújtam a fekete conversembe, és egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Hajamat kontyba fogtam, fogat mostam, megmostam az arcom, majd egy halvány sminket vittem fel, ajkamat pedig egy bézs színű rúzzsal díszítettem. Letrappoltam a földszintre és a konyha fele vettem az irányt. Az asztalnál már ott ült David, Rebecca és apa is. A kedvenc reggelim díszelgett az asztalon, Bagel. Ez egy előszőr főzött, aztán sütött, kör alakú, kiflire hasonlító kelt tészta. Ezt általában kettévágják, és felvágottal, sajttal, krémekkel töltik. Szóval egyenesen mennyei.

– Jó reggelt! — köszöntem vidáman és lehuppantam közéjük.

– Jó reggelt! — üdvözöltek, majd mind falatozni kezdtünk.

Amíg a többiek beszélgettek, nekem egyre inkább gondolatok lepték el a fejemet. Azon gondolkoztam, hogy nem akartam, hogy Noah ott legyen a válogatón, mert tuti elrontanék valamit. Egyre több problémát okozott nekem a fiú, és nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel.

– Szerintetek menni fog? — tereltem el a gondolataim, és a családomhoz fordultam, miközben erősen rámarkoltam nyakláncomra.

– Persze Desty, ez nem kérdés. Rengeteget gyakoroltál, és szerény véleményem szerint, egy őstehetség vagy — Becca kinyújtott a kezét és az én, asztalon pihenő kezemre tette biztatóan. A többiek is megerősítették, hogy igaza van. – Amúgy, szerintetek ott lesznek ma az ikrek, vagyis inkább Noah? Te beszéltél Sharonnal? — megint ugyan annál a témánál tartottunk, mint az elmúlt hónapban minden nap.

– Nem tudom, lehet — megvontam a vállam unottan. Őszintén zavart, hogy a testvérem Noah után kajtat. Talán picit féltékeny is voltam. Ezt David is érzékelte.