Reggel nagyon korán felkeltem, izgatott voltam két okból is. Az első, hogy Cortez vajon mond-e valamit a bejelölésről. A másik a suliújság eredménye.Virág a kapunkban várakozott. Egyébként tényleg van egy hatalmas púp a homlokán. Apu vitt minket suliba, de az út teljesen szótlanul telt.– Sok sikert az újsághoz. Hidd el, meglesz – bátorított apu, amikor kiszálltam a kocsiból.– Köszi – mosolyodtam el erőltetetten, mert szörnyen izgultam, a szüleim optimista hozzáállásából semmi nem ragadt át rám.A suli előtt néhány diák ácsorgott, de Cortezék még nem voltak ott. Virággal az oldalamon bementünk a portára, felmutattuk a belépőnket és továbbmentünk az aulába. A sulirádióból a The Offspring egyik száma üvöltött, a péntek reggeli órákban így akarták feldobni a hangulatot. A diákok ennek örültek, Máday már annyira nem.– Kiss Gábor – bökött vonalzójával egy fiú felé, aki a büfénél állt sorba. – Menj a stúdióba, és kapcsoltasd ki ezt a lármát!A fiú szó nélkül elrohant, Máday pedig visszafordult a bejárat felé. Mikor észrevett, összehúzta a szemét, és ezúttal tényleg nekem szólt.– Rentai Renáta, az iskolaújság szerkesztőségébe! Most!Elkaptak! Végem! Máday tudja a nevem. Virág együtt érzőn megszorította a kezem, aztán lehajtott fejjel felkullogott a lépcsőn. Én pedig bementem a suliújság termébe.Legnagyobb megkönnyebbülésemre nemcsak engem hívattak be, hanem mindenkit, aki jelentkezett. Kinga az egyik asztalnál ült, keresztbe tett lábain pihentette összekulcsolt kezét. Az érkezésemre felnézett és grimaszolt egyet. Becsengetéskor még mindig várakoztunk. Arnoldra, az örök későre.– Igazolatlant kapunk francia kultúrán – dühöngött Kinga percenként felpattanva a székéről.– Nyugi, Máday igazolja – vágta rá egy tizenkettedikes lány. Az ig. helyettest egyébként csak a háta mögött hívtuk egyszerűen „Mádaynak", ha jelen volt, mindenki csöpögött a tisztelettől.Végre kinyílt az ajtó, és Arnold lépett be, nyomában Mádayval.– Neményi Arnold, második hete tart az iskola, de szinte minden nap késel. Ezt később még megbeszéljük, most azonban, hogy mindenki siethessen órára, lássuk a négy új iskolaújság-szerkesztőt.Visszafojtott lélegzettel vártam, igyekeztem normálisnak tűnni, de majd szétvetett az izgalom. A felgyülemlett adrenalintól a fülemben dobogott a vér, és ahogy körbenéztem, ezzel nem voltam egyedül. Mindenki türelmetlenül kapkodta a tekintetét.– A négy megüresedett helyet tehát betöltheti Neményi Arnold – mondta ki az első nevet. – Gratulálok, Arnold, lenyűgöző elemzést írtál.– Tudom – bólogatott Arnold cseppet sem meglepetten.– Másodikként Rentai Renáta – fordult felém Máday, én meg kis híján összeestem. – Intelligens, értelmes, választékos írást adtál le. Gratulálok.– Köszönöm – habogtam, és észre se vettem, hogy az ökölbe szorított kezem teljesen kifehéredett.– Harmadikként Kovács Krisztián – fordult Máday az egyik a-s fiúhoz. Kinga csodálkozva nézte a jelenetet, látszólag már nem izgult, hanem egyszerűen ledöbbent.– A negyedik fő ma reggelig kérdéses volt, de mivel döntenünk kellett, nem is húzom tovább. Szatmáry Kinga.A többi, be nem jutott diák motyogva megköszönte, és sietve elhúzott.– Mindenkinek gratulálok, jövő hét szerdán, a hatodik óra után itt találkozunk. Most pedig órára, azonnal! – csapta össze a tenyerét Máday. Kinga feltápászkodott az asztaltól, és mielőtt kiment, megállt az ig. helyettes előtt.– Mit kell azon érteni, hogy az én bekerülésem még ma reggel is kérdéses volt?– Azt, hogy a bekerülésed még ma reggel is kérdéses volt – felelte Arnold Máday helyett.– Ez azt jelenti, hogy az én cikkem gyengébb volt a másik háromnál? – kérdezte Kinga hitetlenkedve. Máday töprengett pár pillanatig.– Nem, egyszerűen ők hárman jobbat írtak. Na, mars órára. –csapta össze a kezét újra Máday.Azt hiszem, Kinga kapott egy kisebb sokkot az elhangzott mondattól. Jobb. Jobb, mint ő. Jobb, mint az övé. Valósággal betorzult az arca. A lépcsőn felfelé lépkedve még mindig a fejét rázta.– Csak az lehet, hogy összekeverte a neveket, és Renáta került be utolsóként.Arnolddal óvatos mosollyal összenéztünk, és hang nélkül is egyetértettünk abban, hogy ezt nem kell kommentálni. Kinga minden egyes mondatával magát égeti, ehhez már nem lehet sokat hozzátenni.A francia kultúra óra már javában zajlott, amikor bementünk. Monsieur Durand letette a könyvet a tanári asztalra, és kérdőn nézett ránk.– Na hogy ment? Ki ír rólam cikket az októberi számhoz? –kiabálta Zsolti.– Az állatmagazin különkiadása. Maximum – vágta rá Kinga.– Ez vicces volt, mióta tartogatod? – nevetett gúnyosan Zsolti.– Nem tartogatom. Ha rád nézek, egyszerűen megjön a humorom.Monsieur Durand közbeszólt, hogy ha már ilyen durván félbeszakítottuk az óráját, legalább mondjuk meg, hogy ki jutott be.– Mindhárman – közölte Kinga felszegett állal.– Húúúú – ez volt az általános reakció, kábé mindenkitől. Durand tanár úr gratulált, és megkérdezte, ki milyen értékeléssel. Kinga agresszíven meghúzta a copfját, és azt mondta (ez nagyon vicces), hogy nem az eredmény számít, hanem a tény, hogy bekerültünk.Óvatos mosollyal az arcomon leültem a helyemre.– Pszt – sziszegte Virág. Odafordultam, és láttam, hogy fülig ér a szája.– Grat – mondta, aztán Kinga felé biccentett. – Lealáztad?– Aha – vigyorogtam most már tiszta szívből, őszintén. Kinyitottam a füzetem, és jegyzetelni kezdtem Monsieur Durand diktálását, miközben valami belebökött a vállamba.– Hm? – fordultam hátra döbbenten. Cortez visszahúzta a kezét a tollával együtt. Abban a pillanatban összerándult a gyomrom.– Tegnap este kerestelek msn-en – suttogta, mire csillogó szemmel elmosolyodtam.– Tényleg?– Megvan a házid föcire a kőzetlemezekből?– Persze – bólintottam kicsit csalódottan. Oké, tehát csak azért jelölt be, hogy lenyúlja a földrajzházim. Nem baj, akkor is bejelölt!– Monsieur Ántái-Kélémén – szólította fel Monsieur Durand, amikor észrevette, hogy beszélgetünk.Cortez hátradőlt a székén, és a tanárra nézett, aki választ várt a kérdésére. Őszintén, én a kérdést sem hallottam, mivel teljesen elvarázsolt a tény, hogy Cortez megbökött. Őt viszont nem lepte meg, franciául válaszolt, folyamatos beszéddel és olyan kiejtéssel, amire még az előttem ülő Jacques is felkapta a fejét. A tanár lenyűgözve bólintott, és rögtönzött ötletére adott is egy ötöst. Cortez megvonta a vállát, és visszahajolt hozzám. – Lemásolhatom?Miközben Monsieur Durand a táblára írt, hátranyújtottam a füzetem. Persze hogy odaadtam. Még szép.Ofőórán Haller tanár úr nem győzött lelkesedni. Mindenki megtalálta a saját érdeklődési körének megfelelő szakkört, sőt a legtöbben többre is feliratkoztak. Ezenkívül felállította az „osztály három büszkeségét" is. Arnoldot, Kingát és engem. A suliújság legújabb tagjait. Az ofő, miután szép, de elég kellemetlen, ömlengős beszédet mondott, megtörölgette a szemüvegét. Tökre meghatódott. Egyébként minden tanár gratulált, a folyosón több diák is. Jó nagy felhajtást csinálnak belőle.Az ebédszünetben felhívtam anyut, és elújságoltam a nagy hírt. Ezért suli után apuval együtt a kapu előtt várt, és elmentünk moziba. J
