A tegnap leadott irodalom beadandót Kardos mára kijavította. A szokottnál is komorabb arccal jött órára, rosszat sejtettünk.– Mint már mondtam, a dolgozatra két jegyet kaptok, fogalmazás, illetve helyesírás – dobta le az asztalára a vaskos papírköteget, majd felemelte a legfelsőt. – Akkor kezdeném is. Neményi!Arnold felemelte a fejét a pad alatt olvasott könyvéből.– Igen?– Tíz oldallal túllépted, Rómeó és Júlia története mellett kielemezted Shakespeare korának társadalmi és politikai helyzetét, majd mindezt összevetetted a műben fellépő problémákkal. A feladat nem pontosan ez volt, csak részben, azonban a dolgozatod hibátlan és elgondolkodtató. Szép munka – nyújtotta előre a vastag dolgozatot. Arnold komótosan kiment érte, és átvette.– Reni – vette fel a következő dolgozatot a kupac tetejéről. –Gratulálok, hibátlan.Jaj! Esetlenül mentem ki érte, és lehajtott fejjel kullogtam vissza a padomhoz. Csak mikor újra leültem, akkor mertem ránézni a lapokra. Két akkora ötös csillogott a papíron, hogy akaratlanul is elmosolyodtam. Hurrá! JUtánam rögtön Kinga következett, szintén kitűnő dolgozattal, Kardos külön megdicsérte a dolgozata igényes formáját. Persze, mert ő beköttette. Ötöst kapott még Gábor és Jacques (fogalmazásra ötöst, helyesírásra kettest), hármas dolgozatot írt Ricsi, kettest Zsolti, utánuk pedig következett a feketeleves. Láttam Virágon, hogy izgatott, azt hiszem, ő ötösre számított. Elmondása alapján több mint egy órát foglalkozott vele. Eléggé sajnáltam.– Na, és akkor most, akik nem hallották a nevüket – csapta össze a tenyerét a tanár, és felemelte a következő két dolgozatot. – Tisztelt Bernáth és Haraszti urak! Andris és Robi kérdőn felnéztek.– Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy nem ismerem fel az első mondatok alapján az internetről lemásolt dolgozatokat?– Reméltük – csúszott ki Robi száján, mire mindenki elnevette magát. A tanár nem.– Sajnálom. Mindkettő értékelhetetlen a plágium miatt – nyújtotta két kezében a két dolgozatot.Olyan „azért megpróbáltuk" arckifejezéssel ültek vissza a helyükre. Kardos felemelte a következőt.– Felmayer!Dávid az állát vakargatva ment ki a tanári asztalhoz.– Felmayer, mégis hogy gondoltad, hogy a helyesírásjegyet egy wordbe begépelt és ezáltal ki is javított, kinyomtatott dolgozaton értékelni fogom?– Kézzel kellett volna írni? – döbbent le Dávid. Na erre mindenkiből kitört a röhögés.– Esetleg – bólintott a tanár.– De hát ez a 21. század! – tárta szét a karját Dávid.– Valóban. Ez pedig egy 21. századi egyes!Dávid teljesen értetlenül ült vissza a helyére, folyamatosan a szépen megszerkesztett dolgozatát olvasta, és magában arról motyogott, hogy még élőlábat is szerkesztett hozzá.– Pszt – néztem Virágra, aki továbbra is nagyra nyílt szemmel nézte a tanárt, és várt. – Mi van a tiéddel?– Nem tudom, lehet, elkeveredett – vonta meg a vállát még mindig reménykedve.Sajnos nem volt igaza. A dolgozata a következő pillanatban került terítékre.– Kedves Virág – mosolyodott el erőltetetten Kardos, leengedve a kezében tartott dolgozatot.– Igen? – mosolygott vissza Virág. Ő őszintén.– Kedves Virág, sokat gondolkoztam a dolgozatodon.– Tényleg? – csillant fel a szeme.– Igen, azt hittem, valami vicc! – komorodott el Kardos egy pillanat alatt, és arcán dühös kifejezés suhant át. – Mégis hogy gondoltad, hogy az A betűk helyett csillagot rajzolsz, és hangulatjelekkel tömöd tele a dolgozatod? Rómeó meghalt, szomorú jel – olvasott bele Kardos a dolgozatba, mire az egész osztály röhögni kezdett. Én csak lehunytam a szemem, és a szám szélét rágva vártam, hogy lecsillapodjanak a kedélyek.– Ugye az ötösökön kívül senki nem nevet? – nézett szét Kardos az osztályban, amitől egy pillanat alatt csend lett.– Én... én csak ki akartam fejezni, hogy az egy szomorú rész – magyarázkodott Virág.– Máskor inkább ne! Csak írd le. Ne kommentáld. Sajnálom.Virág a helyére hozta a dolgozatot, én pedig azonnal elkértem.Hú, tényleg nem semmi. A fekete tollal írt, cifra dolgozat számtalan hangulatjelet tartalmazott, sőt, az epilógus valami ilyesmi volt: „Rómeó és Júlia története eléggé tanulságos, de közben olyan nagyon szomorú. LL"Inkább visszaadtam. Kardos egyetlen dolgozatot lengetett maga előtt.– Felismeri valaki?Cortez feltápászkodott, és kiment érte.– Van valami különösebb okod rá, hogy üresen adtad be? –kérdezte a tanár.– Nem olvastam.– Akkor javaslom, hogy kezdj hozzá! Ez pedig, gondolom, kitaláltad. Egyes.Az irodalom után némileg elromlott az osztály hangulata, sok rossz jegy született, és senki nem számított rá. Virág egész nap magával hurcolta a smileys Rómeó és Júliáját, és kikérte több tanár véleményét is. Sajnos mindenki egyetértett a jegyével.– Ez akkora szívás. Pedig sokat foglalkoztam vele – rázta a fejét a szekrényébe pakolva.– Kérd meg, hogy újraírhasd. Kardos meg fogja engedni – biztattam. Furán nézett rám, úgy, ahogy általában mindenki, amikor Kardost dicsértem. A legtöbben rettegtek tőle, Máday ig. helyettes és Gazdag tanárnő (matek) után Kardos a harmadik leg-utáltabb tanár a suliban. Én tényleg nem tudom, hogy miért.– Szegény Virág, most szomorú – csukta be Kinga a szekrényajtaját, és ujjával a levegőbe rajzolt egy szomorú smileyt. – Majd ha kijavítod az egyest, akkor boldog leszel – tette hozzá, és ugyanúgy a levegőbe rajzolt, csak most egy boldog jelet.– Kinga, a befűzött, bekötött, előregyártott dolgozatodnak meglett a sikere, foglalkozz magaddal – mosolyodtam el gúnyosan.– Azt mondod, hogy a külleme miatt kaptam ötöst? – vonta fel azonnal a szemöldökét. Úgy tűnik, Kinga lételeme a harchelyzet. Akármikor kapható rá.– Sose derül ki, hogy ha simán adod be, akkor milyen jegyet kaptál volna rá. Virág legalább eredeti volt. Gondolj bele, smiley a dolgozatban? Ez olyan poén, ami évek múlva is emlékezetes lesz. A te lefűzött fóliás dolgozatod már most sem érdekel senkit – fejtegettem, Kinga feje pedig egyre inkább torzult.– Biztosíthatlak róla, hogy jobb dolgozatot írtam, mint te – simított végig hosszú, dús barna haján, ami egy hajpánttal volt lefogva.– Nem is tudom. Virág, kinek a nevét mondták utánam? – fordultam kérdőn Virághoz.– Kingáét – bólintott.– Ja, igen. Bocs – vigyorogtam.– Az a névsor miatt van! Utánad jövök a névsorban – kiáltotta utánunk, amikor látta, hogy Virággal együtt hátat fordítunk neki és elindulunk a folyosón.– Lehet. De lehet, hogy nem. Derítsd ki, nekem nem fontos – szóltam vissza. Kinga a folyosó közepén állt, és valósággal tombolt. Ahogy az a-s lányok odaértek hozzá, üvöltözni kezdett velük is. Idegbeteg. Na mindegy.Anyuék persze hihetetlenül örültek a jegyemnek, vacsora közben végig arról beszéltek, hogy milyen erősen kezdem a gimnáziumot és hogy ez mennyire lenyűgöző teljesítmény.– Arnold írta a legjobbat, de ez nem is volt kérdés, viszont utána elolvasta az enyémet, és azt mondta, hogy ha ő nem élne, akkor az én dogám lett volna a legjobb. Ez Arnoldtól akár bók is lehet – magyaráztam nevetve Arnold elég morbid megjegyzését. Anyu velem együtt mosolygott, apu azonban nem értette, látszólag megakadt valamin.– Arnold? Ki az az Arnold? – forgolódott. Új név hallatán gyakran csinálja ezt, ilyenkor úgy tűnik, mintha itt keresné a közelben.– Neményi Arnold, Reni kis barátja az osztályból, együtt járnak olvasókörre és az iskolaújságba is – magyarázta rögtön anyu.– Barátok? – csodálkozott apu.– Igen, olyasmi – bólintottam.– És bókolt neked?– Nem nekem! A dolgozatomat dicsérte meg – ráztam a fejem.– Mit akar ez az Arnold gyerek? – kapkodta a fejét apu köztem és anyu között.– Semmit – szóltam közbe gyorsan, mielőtt még lincshangulat keletkezne, amiért váratlanul egy fiú neve merült fel beszélgetés közben.– Semmit – bólintott anyu is a védelmemre kelve. – Arnold, Reni és Virág jól összebarátkoztak.– Hát – szóltam közbe megint –, én inkább úgy mondanám, hogy Virág is és Arnold is velem barátkozik. Egymással annyira nem – magyaráztam.– Nem tetszik ez nekem. Te tudsz valamit erről az Arnold gyerekről? – fordult apu ezúttal teljesen anyuhoz, mintha ott sem lennék.Azt hiszem, aput kicsit megviselte a tény, hogy van egy „fiú barátom", aki „bókolt" nekem, ugyanis az este folyamán háromszor jött be a szobámba megkérdezni, hogy mit csinálok, és közben állandóan a kikapcsolt notebookom és az asztalomon lévő mobilom között kapkodta a fejét.
