Kedd 7.

2 1 0
                                    

 Mára további két osztálytársunk betegedett le, Ricsi és Arnold (aki reggel küldött sms-t), úgyhogy heten hiányoztak a tizenkettőből. Óriási. A suliba beérve egyenesen az osztályba mentem. Dávid egy laptoppal ült a helyén.

– Reni, akarsz köszönni Zsoltinak? – kérdezte, amikor beléptem.– Te webkamerázol a suliban? – döbbentem le, majd látva Dave teljesen természetes arckifejezését, megvontam a vállam, és odamentem hozzá. A képernyőn lévő kis ablakban Zsolti erőltetetten köhögött, majd amikor meglátott, abbahagyta.– Ja, Reni az? Szia, Reni! – vigyorgott, és nem úgy tűnt, mint aki szörnyen beteg.– Lógós – közöltem összehúzott szemekkel, mire Dávid és a kis ablakban Zsolti is felröhögött.– Csak egy kis szabadság. Az orvos szerint komoly torokgyulladásom van, pihennem kell – magyarázta.– Na persze – mosolyodtam el, és „jobbulást kívánva" otthagytam őket.A helyemen ülve rájöttem, hogy Arnold és Virág hiányzása miatt teljesen egyedül maradtam. LAz első szünetben ugyan lementem az udvarra, de olyan hülyén éreztem magam, ahogyan ott olvasok egyedül, hogy a továbbiakban inkább fent maradtam a teremben. Ebédszünetben aztán Cortez és Dávid a laptopon néztek egy filmet, Kinga az a-s lányokból kettővel csevegett a folyosón (a többi hiányzott), én pedig unottan üldögéltem a helyemen, és Robit hallgattam, aki az új videókártyájáról mesélt. Szörnyen izgalmas volt. A rengeteg hiányzó miatt sem törin, sem föcin nem haladtunk tovább, helyette megnéztük a Baraka – Világok arcait. Francia kultúrán Monsieur Durand engedte, hogy csendben elfoglaljuk magunkat, úgyhogy előszedtem a könyvem, és olvastam.– Kicsit fáj a fejem – súgta Cortez Dávidnak halkan, de azért én is hallottam.– Az enyém is – bólogatott Dávid. Kinga felkapta a fejét.– Eszetekbe ne jusson lógni! Holnap már hárman is jönnek, úgyhogy tanulni fogunk, amit, ha nem jöttök, be kell pótolnotok! Én a ti szellemi szintetekkel inkább bejönnék!– Kinga olyan kedves, nem? Egyszerűen szeretnivaló – nézett körbe gúnyosan a teremben Dávid.– Ez nem kedvesség kérdése! Elmondanám, hogy reggel óta lüktet a fejem, de tűröm, mert nem engedhetem meg magamnak a hiányzást! Most nem – felelte felszegett állal Kinga.– Melegfront van. Attól fájhat a fejed – néztem fel a könyvemből. Fogalmam sincs, miért osztottam meg ezt az információt, de mindegy.– Csak hogy tudd, nem vagyok frontérzékeny – fújtatott mérgesen. Oké, csak egy tipp volt, de mindegy. Inkább visszamerültem a könyvembe.– Kinga, szerintem a te fejed az okos gondolatok miatt lüktet. Túl sok van belőle – szólalt meg Cortez.– Igen. Verekszenek az okos gondolataid. Attól lüktet. A kevésbé okos gondolataidat ki akarják túrni, hogy legyen hely még több észnek – kapott rá Dávid is a cikizésre, és Cortezzel együtt óra végégig szívták a vérét. Kinga tűrte egy darabig, majd átdobta a válla felett a haját, és a mappáját magához szorítva felállt.– Tudjátok, mennyire éretlenek vagytok?– Nem. Mennyire? – kérdezte Dávid.– Mondjuk, egy tízes skálán? Hét-nyolc? – fordult hozzá Cortez. Nem bírtam komolyan hallgatni őket, akaratlanul is elmosolyodtam.– Na jó, én nem tűröm tovább ezt a gyerekes, nevetséges viselkedést, így is elvett negyvenöt percet az életemből, hogy figyeltem rátok – közölte, majd az értetlenül pislogó Monsieur Durand-tól elköszönve pontosan a kicsengetés pillanatában kiviharzott a teremből.– Na, ez jólesett. A stréber jól kiakadt – röhögött Dávid, bedugva a fülébe a headsetet.A folyosón a szekrényembe pakolva igyekeztem észrevétlen maradni, amíg Kinga és a két a-s lány hangosan, egymás szavába vágva elcsörtettek mögöttem. Igaz, az elejét nem hallottam, de biztos, hogy Cortez és Dávid viselkedése volt a téma, mert gyakran használták az éretlen, fejletlen, logikátlan, ostoba, buta, nem menő kifejezéseket. Hát, ebben nem értünk egyet, de mindegy.A suli elé kiérve megálltam pár pillanatra, mert nem tudtam eldönteni, hogy felvegyem-e a farmedzsekim, vagy ne. Végül nem vettem, mert nagyon sütött a nap.– Cortez, este msn-n beszélünk – ült be Dávid az apukája mellé a kocsiba, és úgy indultak el, hogy mindketten a headsettjükbe beszéltek. Ki tudja, talán egymással. Mindegy.Lesétáltam a lépcsőn, és visszafordultam egy pillanatra az alsó lépcsőfokon ülő Cortezhez.– Szia – köszöntem el. Cortez a zenelejátszóját nyomkodva felnézett rám.– Merre mész? – kérdezte. Ettől teljesen ledöbbentem, hirtelen nem is tudtam válaszolni, csak felmutattam az utcára.– Akkor várj, én is arra megyek – pattant fel a lépcsőről, és letörölte a gatyáját. A gördeszkáját a kezébe fogva elém lépett.– Átviszed Ricsinek a leckét? – kérdeztem, de Cortez óvatos mosolyát látva már meg is bántam a kérdést. Tuti jól szórakozik rajtam.– Majdnem. Tony Hawkozni fogunk. De a lecke se rossz ötlet – felelte gúnyosan, miközben elindultunk az utcán felfelé.– Az mi? – kérdeztem egy idő után, mert kínosan éreztem magam, hogy semmit nem tudok reagálni.– Gördeszkás játék – közölte, miután felocsúdott a döbbenetből, amit tudatlanságommal okoztam.– Értem – bólintottam, és próbáltam normálisan lélegezni, miközben ujjaimmal a pulóverem alját nyújtogattam. Mire felértünk a dombon, már szinte szoknyát csináltam belőle. Jaj.Egész úton csak pár szót váltottunk, mivel Cortez leginkább a zenelejátszóját nyomkodta.– Én erre megyek – mutattam be Virágék utcájába.– Oké, szia – intett, és bedugta a fülébe a fülhallgatót. Nagyot sóhajtva néztem utána, majd Virágék házáig futólépésben tettem meg az utat.Virág sokkal jobb színben volt, éppen egy Harry Potteres bögrét töltött újra teával, amikor megérkeztem.– Hú, de piros az arcod! Rohantál? – kérdezte, miközben felhúzta a térdeit törökülésbe.– Cor-tez el-jött ve-hlem... na jó, le kell ülnöm – mondtam ki egy szuszra, és lehuppantam a fotelbe. A leckeírásból persze semmi nem lett, mert amíg ott voltam, csak azt a pár percet elemeztük, amíg Cortezzel együtt sétáltunk az utcában. De ezt minden szempontból megvizsgáltuk.JHazaérve a leckéim megírása közben Arnolddal webkameráztam, akit állítása szerint ma migrén gyötört. Nála is bepróbálkoztam a melegfrontos elméletemmel, ő viszont igazat adott, szerinte attól fájt a feje. Na ugye, mégis jó, hogy ilyen belső információim vannak a meteorológiával kapcsolatban.

Péntek 5.Where stories live. Discover now