Apu komolyan érdeklődni látszott: nemcsak elvitt minket suliba (Virágot is, természetesen), hanem leparkolt, és megállt velünk a kapu előtt. Azt hiszem, Arnoldot akarta lecsekkolni. Ez az egész tök ciki volt, a suli előtti lépcsőn szokás szerint Cortez, Ricsi, Dávid és Zsolti gyülekezett, és ment a röhögés valamin, amit tegnap este msn-en beszéltek. Na ja. Nekem meg a gépkorlátozás miatt fogalmam sincs semmiről, az az egy óra épp csak arra elég, hogy megnézzem az e-mailem, webkamerázzak Virággal és megetessem a virtuális tevémet a TeveClubon. Már kétszázhét napos, csak nem hagyhatom magára! Mindegy, szóval apuval és Virággal ácsorogtam a suli előtt, a többiek tőlünk kicsit arrébb, a lépcső alján csoportosultak.– Hé, Virág, a smileys dolgozatodat felrakhatom a netre? Siker lenne, az tuti – szólt hozzánk Dávid, aztán amikor meglátta, hogy apu mellettünk áll, rögtön odajött. – Jó reggelt, Felmayer Dávid vagyok – nyújtotta a kezét. Apu kicsit meglepődött, motyogott valamit arról, hogy milyen jól nevelt, aztán kezet fogott vele.Dávid közvetlenségére már a többiek is odagyűltek, Zsolti, Ricsi és Cortez is bemutatkozott.– Cortez? – kérdezett vissza apu. Én oda se mertem nézni, inkább lehajtottam a fejem, és a cipőm orrát bámultam kínomban.– Igen – felelte Cortez.– Érdekes név.– Csak becenév.– Ó, értem – biccentett apu. Na most már ez azért tényleg ultra kellemetlen kezdett lenni. Mindenkinek.Apu zsebre dugott kézzel ácsorgott köztünk, időnként megnézte az óráját vagy köhintett.– Na és ti, srácok, suli előtt itt bandáztok? – kezdeményezte a beszélgetést.Te jó ég!– Igen, olyasmi – felelte Zsolti.– Klassz – nézett újra az órájára apu. – Látom, gördeszkáztok.– Apu, azt hiszem, el fogsz késni – szóltam közbe égővörös fejjel.Apu értette az enyhe célzásomat, és elment, mi pedig Virággal besunnyogtunk az iskolába.– De rémesen ciki! – fogtam a fejem.– Nem vészes! Dávidot is minden reggel hozzák, az ő apukája is szokott beszélgetni a többiekkel. Ricsiért is jött az anyukája a múltkor. A szüleid jófejek – biztosított Virág, és attól függetlenül, hogy kint sem esett az eső, meg épületben is voltunk, nem vette le a kapucniját. – Erről jut eszembe – csettintett. – Apu a hétvégén állatkertbe visz, és téged is hívott. Nem tudom, mikor jön rá, hogy elmúltam 14, de mindegy. Eljössz velünk? Jó lenne – nézett rám reménykedve.– Persze, megkérdezem, hogy mehetek-e.Kémián Gondos röpdolgozatot íratott, óra végére ki is javította. Ricsi teljesen bambán ült mellettem, úgyhogy segítettem neki, úgyis más csoportban volt, szóval nem ugyanazt írtuk. Mindkettőnké ötös lett (nem vagyok kémiazseni, de az elméleti részt képes vagyok befogadni). Óra végén aztán a többiek szétcikizték, lestréberezték, kiröhögték, de azért szerintem kicsit irigyelték is. Kémiából eddig két ötöse van. Ezt ő sem gondolta volna. Virág és Cortez az első padban rosszabbul jártak, összes tudásukat összerakva is csak kettest kaptak. Viszont ennek annyira örültek, mintha csak kitűnőt írtak volna.Suli végén az iskolaújság szerkesztőségébe mentem. Már mindenki ott volt, bemutatkoztam a többieknek, és próbáltam rögtön megjegyezni a nevüket. Ezen az első találkozón Timi (11/a), a főszerkesztő bemutatta, hogy mennek a dolgok, kinek mi a szerepe, meg ilyesmi. Élveztem, hogy tényleg mindenki olyan komolyan viselkedik meg úgy csinál, mintha valami őrülten fontos és komoly újságot készítenénk. Viszont emiatt nagyszerű a hangulat, a vártnál is hamarabb beilleszkedtem, ami meglepett. Azt hittem, feszengeni fogok, de (nagyrészt annak köszönhetően, hogy Máday nem volt jelen) pár perc után feloldódtam, és ezerrel figyeltem.– Az októberi fő témánk a halloween lesz – magyarázta Timi, mi, többiek pedig, ahányan voltunk, figyeltük a kivetítőt, aminek kapcsolója a kezében volt, és mindig, mikor tollával a vászonra bökött, képet is váltott. Ez nagyon menő.A megbeszélés után már meg is kaptuk a feladatunkat. A rutinosabb, régi suliújságosok természetesen az állandó rovatukat írják, mi, újak pedig a hónap témáját. Ez így fair, még úgyis bele kell jönni.– Halloween története? – nézett ránk Timi.Arnold azonnal elvitte a témát, ez nem is volt kérdés. Ahogy ismerem, majd kilencsoros összetett mondatokban elemzi, amit úgysem bír senki felfogni, ezért szét kell szedni és „leegyszerűsíteni". J– Halloweeni jelmezek és dekorációk? Aki ezt kéri, megkapja a fotóst is – olvasta tovább Timi.Én még gondolkoztam azon, hogy ezt meg tudnám-e írni, amikor Kinga már elvitte. A fenébe. Tuti, hogy azért csinálta, mert ehhez a cikkhez jár a fotós is. Akit mellesleg Daninak hívnak, és a 12/a-ba jár.– Oké, következő, halloween a kultúrában. Könyv-, film- és zeneajánló – sorolta Timi.Még a végére sem ért, én már jelentkeztem.– Reni, a tiéd – biccentett.– Rendben – mosolyodtam el. Hűha!A 9/a-s Krisztiánnak maradt a legrosszabb: cikk a töklámpás készítéséről.Kinga büszke volt a feladatára, hiszen az ő témájához fotós is kell. Hú, mekkora dolog. Az enyémet viszont többen olvassák majd, mert evidens, hogy egy iskolában mindenkit jobban érdekel a zene- és filmajánló (ha a könyv annyira nem is), mint a dekorációs téma. JOtthon a leckém megírása után azonnal el is kezdtem foglalkozni a témával, anyu természetesen feloldotta a gépkorlátozást, hiszen „fontos kutatómunkát végzek", úgyhogy elég sokat neteztem. Virággal csak egy órát, mert nála még él a gépkorlátozás, továbbra is a jelszót próbálja feltörni. J
